Május 1. a „szocialista” munka ünnepe (Kádár - Apró - Dögei)

„Éljen és virágozzék a megbonthatatlan szovjet-magyar barátság”, Marx, Engels, Lenin képek és természetesen az MSZMP KB vezetőit éltető egyéb táblákkal hajtották ki a „munkásosztály” dolgozóit minden településen május 1-jén, hogy aztán sörrel, virslivel, sültkolbásszal jutalmazzák őket – persze a melós azt nem ingyen kapta, odament a sültkolbász-árushoz, fizetett érte, akárcsak a sörért, melyet boldogságérzéssel telve eresztett le a torkán. Na persze, ez utóbbi már az örömrésze volt az aznapi programnak.

Sokakban csupán ennyi emlékfoszlány maradt meg azok közül, akik vonulgattak, miközben a pártvezető elvtársak Budapesten a dísztribünről, a kisebb falvakban pedig IFA teherautók pótkocsijaiból összetákolt emelvényről integettek a „lelkes” vörös lufikat is magukkal cipelő éljenzésre kötelezetteknek.

Noha az elvtársak már tova is tűntek, a leszármazottaik itt vannak ma is köztünk. Újabb gazdit kerestek maguknak és tovább árulják ki és el hazánkat az idegen érdekeknek. Csak éppen belőlük lettek a legnagyobb kapitalisták, akik 1987-től kezdve már előkészítették azt a folyamatot, amin keresztül kilopták maguknak a nemzet, a nekik integetők vagyonát. Azokét, aki akkor ugyanúgy nem tudták, mennyire átvágták őket, mint azok a maiak, akik az egykori pártvezetők leszármazottainak duruzsolnak és éltetik, istenítik őket, miközben gyűlölettől fröcsögve üvöltöznek azokra, akik az igazságra hívják fel a figyelmüket. A rossznyelvek úgy emlegetik őket: Kádár népe.

Szilágyi Ákos kollégánk ezzel a remek grafikával emlékeztet az igazságra és mutat rá a valóságra: