Magyarként akarunk élni!
A székelynek nevezett népcsoport a sajátos történelme, gondolkodásmódja, szokásai és viselete által megkülönböztetett helyet foglal el a magyar nemzet kebelében. Ez a népcsoport pedig 2009. szeptember 5-én szabad akaratából úgy határozott, hogy az égszínkék mezőben ezüst félholdat és nyolcágú aranycsillagot hordozó, középen aranysávval hasított zászló legyen a jelképe. Éppen ezért ettől kezdve mindenkinek, vagyis barátnak és ellenségnek egyaránt ekképpen kell rá tekintenie.
E jelkép megszületésének fontossága felbecsülhetetlen, hiszen közösségi összetartozást, illetve egy népet vagy országot hivatott szimbolizálni. A zászló az, ami összeköt, amely lelkesít, melynek láttán nagyot dobban a szívünk, ami mögé egységesen fel lehet sorakozni ünnepnapokon, baj esetén vagy akkor, ha valamiért küzdeni kell. A bizonyítéka, hogy voltunk és vagyunk. A biztosítéka annak, hogy leszünk, mert a jelképei körül összeforrt, öntudatos, nemzeti közösséget nem lehet megfélemlíteni és önfeladásra kényszeríteni. Aki a zászlót bántja, az tulajdonképpen azt a közösséget, népet vagy országot csapja arcul, melyet jelképez.
Természetesen ezt nagyon jól tudja a minket elnyomó román hatalom is, nem véletlen tehát, hogy mindent elkövetett és elkövet használatának a megakadályozása érdekében, és ha rajta múlna, még az emlékét is kigyomlálná a tudatunkból. Kezdetben Bukarest székelyföldi helytartója a törvényre hivatkozva, majd fenyegetéssel próbált rábírni a megtagadására, most pedig bírósági végzéssel akarnak minket erre kényszeríteni.
Teljesen jogtalanul tette ezt különben, Romániában ugyanis nincs olyan törvény vagy szabály, mely megtiltaná egy itt élő nemzeti közösség jelképeinek a használatát, és tegyük hozzá, illetve szögezzük le azonnal, ha létezne ilyen, akkor sem vetnénk alá magunkat annak, hanem küzdenénk az eltörléséért. Minket ugyanis nem lehet sem fenyegetőzéssel, sem hatalmi szóval, sem nyomásgyakorlással, sem bírósági ítéletekkel jelképeink megtagadására és önazonosságunk feladására kényszeríteni, mert békességben, de nem szolgaságban és magyarként akarunk élni, ezért jogainkból többé jottányit sem engedünk!
Bedő Zoltán
hirmondo.ro
Mementó 2006 emlékmű
