„Magánügy” – orbáni „kellő alázattal”? – avagy kapjátok be!
Még meg sem alakult a kormány, és máris két szarvas hiba, bűn került napvilágra. Az egyik az a stílus amellyel az ötös számú párttagsági könyv tulajdonosa amolyan szocialista proli gőggel, meglehetősen szánalmasan vett elégtételt egy polgármester kijelentése miatt írásban. Nos, ez az a stílus, amely miatt évekkel ezelőtt egy elmebetegnek írtam nyílt levelet, s amely elmebeteg saját pártjának lejáratásába élen járt, amit meg is köszöntem neki.
Most az ötöske böffentette el magát, mint ősfideszes, mert kétharmaddal nyert a pártja, és ő azonnal azt hitte, hogy nélküle ez nem történhetett volna meg. S ekként, mint Néró dalolt lapjában. Amíg a párt elnöke kellő alázatról beszélt, addig ötöske olyan mindenkit lenéző ostoba stílusban csapkod a győzelem részeg mámorában, amely Gyurcsányi elvtárshoz hasonló rombolást idéz elő. Csakhogy Gyurcsányi elvtárs a Fidesznek segített a kétharmadhoz viselt dolgaival és magatartásával, ötöske viszont most adta az első löketet az MSZP-nek vagy az LMP-nek ahhoz, hogy négy év múlva, ha ötöske továbbra is ilyen precízen dolgozik, akár kormánypárt is lehessen a két korábbi spann.
Én Gyurcsányinak is szóltam 2004-ben, hogy változtasson a modorán, mert fölösleges hazugságokkal, fellengzős, és ekként primitív magatartással ellenségeket szereznie… – de nem hallgatott rám. Most ötöskének szólok: – teszek az ötös pártkönyvedre, és az ősfideszességedre, a nagyképű és nem kifejezetten úri modorodra. Ám, ha ezt csinálod továbbra is, és a komcsiktól tanult, vagy genetikailag beléd kódolt proligőg hatalmában tart, akkor megutáltatod a pártodat, és legfönnebb a klozetodban használhatod az ötös számú könyvecskét, seggvakarásra. Én nem tudom milyen az ötös számú könyvecske, mert nekem egyszer sem volt ilyen könyvecském, sem ötös, sem ötezres számmal. Én – igaz bajor származású, de – magyar vagyok, akinek ez elég, és nem kívánok pártsegget nyalni kisfiam. Mert az embernek elég, ha magyar. Nem „mélymagyar”, csak úgy simán: tisztességes, nem köpönyegforgató, nem hol liberális, hol nemzeti… csak magyar, a maga nemes értelmében. Te el tudod képzelni egyáltalán milyen az?
Szóval ötöske most megint szoci vagy liberális lett, s eképpen kezdte meg a „kellő alázattal” kiteregetett magánügyeit közreadni, a Fidesz megutáltatásának feltehető szándékával. Sikerült ötöske – vagy Feri kettő? De az ötöske elnevezés jobb… bár nem jelenti az iskolai kitűnőt. Inkább a román osztályzatok „épp, hogy átment” értelmezésével vagy ma egyenlő a nemzeti oldalon… Ennek viszont megfeleltél… itteni ötösre!
A másik öngól a Pintér-féle elszólás. 2006. október 23-a nem volt törvénytelen… mármint a rendőri intézkedéseket tekintve. Alapvetően nem értem Pintér úr kinevezését, ám amit mondott még kevésbé. Ugyanis Gergényi pintéri szentté avatása és a Fidesz belügyminisztériuma nem igazán fér meg egymás mellett. Ez olyan drámai politikai helyzet, amilyet eddig csak Ferkóék tudtak produkálni. Érthetetlen, önmagával ellenkező, és hiteltelenné teszi azt, aki ebben döntést hozott. Utólag persze lehet magyarázkodni, mellébeszélni, de egy nyugati demokráciában, amelyre Orbán miniszterelnök úr hivatkozni szokott, a már beiktatott belügyminiszter lemond az efféle baki után. Itt meg csak eztán teszi le az esküt… akkor hogy is van ez, mire esküszik, a nemzetre vagy a nemzet ellen Gergényire? Kire fog majd ő lövetni? Hány szem folyik majd ki az ilyen demokrácia és ilyen belügyminiszter idején? Ha ezt a pintéri mondatot a választások előtt hallja az ország, aligha lett volna meg a kétharmad. Most azonban már mindegy… négy évig mindenképpen lövethet ránk, mert az szerinte nem törvénytelen.
Ergo: Van egy alázattal nagyképű, gőgös, „ősfideszes” ötöskénk (pártkönyvileg), és egy belügyminiszterünk, aki haverja Gergényi elvtársnak, aki viszont belelövetett a magyarokba 2006-ban, ám ennek ellenére a Fideszes belügyminiszter-jelölt ezt nem tartja törvénytelennek, hibás döntésnek, bűnnek. Akármi legyek, ha ezt értem. Illetve nem is akarom megérteni, mert elkeserítene, ha érteném… Még az elején vagyunk, de ha ez így megy tovább, akkor soha többé nem megyek el szavazni… Mert ez az ország, ez a társadalom azt érdemli, amit és akit kap. Eddig csak ötletet kaptunk ahhoz, hogy „el lehet menni, itt lehet minket hagyni”… ma már lehet, hogy az utazási iroda is megvan hozzá a vagonokkal együtt, „Gergényi és társa” néven… hacsak nem megy csődbe ez is – az ötöske miatt…
Jut eszembe ötöske: – a pintéri elszólásra milyen felháborodott cikket fogsz írni? Vagy arra még nem kaptad meg az ukázt?
Stoffán György
Nemzeti InternetFigyelő
Kapcsolódó cikkek:
LÉLEKEMELŐ - mementó 2006 emlékmű
Kedves Stoffán Úr!
Nagyon igaz, amit leírt, és minden szavával egyetértek. Magam sem vagyok híve a trágár, és ocsmány megnyilatkozásoknak, mert kulturált ember megválasztja a mondandóját. Sajnos,amit Ön a címben leírt, abból nekünk csak a „kapjátok be” jut, ahogy elnézem (nem szeretnék előre szaladni az időben, ezért még várjunk és figyeljünk), ami pedig a „kellő alázatot” illeti, hát azt sem nagyon tapasztalom,már ha csak abból indulok ki, ahogy a Fidesz frakcióvezetője – nevezetesen Lázár János – végig vonult zsebre tett kézzel, a felsőbbrendűség gőgjével, a „na látjátok ez vagyok én” kifejezéssel az arcán a mi szent házunkban az Országházban. És mindez történt a legelső közös értekezlet előtt, amit az ellenzéki pártokkal együtt tartottak. Nekem már akkor „kinyílt a bicska” a zsebemben. És most itt van ez a „nagy tudású ötösszámú párttagkönyv tulajdonos” Bayer. Ha csak kettőjükből indulok ki, nem gondolom, hogy alázattal teszik majd a dolgukat, mert ez a szótárukból szerintem hiányzik. Visszatérve a „kapjátok be”-re, úgy gondolom, hogy amit be kellene kapnunk, azt ki is tudjuk öklendezni, ha nem kívánjuk lenyelni.
Egyébként az alázat és a gőg, két ellentétes dolog, azaz vagy az egyik vagy a másik. Egyszerre a kettő együtt nem megy, de majd kiderül – előbb-utóbb – hogy a kettő közül melyik győz. Egyenlőre a gőg vezet, a birkák meg bégetnek.
Bayer Zsolt, Adalékok a nagy Fidesz-leleplezéshez című cikke 1994. október 21-én jelent meg a Népszabadságban:
„Most biztosan nem kéne megszólalni. Mert hát kit érdekel az egész? Kaptak öt százalékot, éppenhogy becsúsztak a parlamentbe fideszék. Fidesz? Ugyan kérem! Aztán meg én igazán jókor váltottam. Éppen jókor. Botrányok voltak már, de még potenciális esélyes volt a párt, sötét ló, akármi is lehetett volna belőle, így nem érhetett az a vád, hogy a végsõ bukás után menekültem el. Hja kérem, fontos a jó ritmusérzék. Arról nem is beszélve, hogy milyen elegánsan tudtam hallgatni. Az igazi okokról. Semmi árulás, semmi fecsegés, diszkréció, pókerarc. Mindjárt csókos gyerek lettem.
Most itt az idő az árulásra: igen, én az alapító atyák egyike, dr. Simicska Lajos és Tóth Béla miatt hagytam el a pártot. Ugyanis nem szerettem õket. Nagyon nem. Dr. Simicska körül egyre több lett a fegyveres őr, s lassan kezdtünk úgy kinézni, mint valami kokainbáró rezidenciája Kolumbia-alsón. Meg a titok is egyre több lett, s a titkok számának emelkedésével párhuzamosan sűrűsödtek a fontos arcú fószerek, akikkel nem lehetett emberi szavakat váltani nõrõl, kajáról, piáról. Na, a Tóth Bélát pedig a Bécsi Kávézóban mutatták be nekem, rizsfelfújtat evett a picim, málnaöntettel, aztán kért egy leveseskanalat, hogy rendesen ki tudja hörpölni a jó szaftját neki. Na most, én igazán nem vagyon megjátszós, de ez mégiscsak zsenánt volt kicsinység. Hát így.
Ki hitte volna, hogy lassan majd megszeretem őket.”
Bayer, mit nem adnék azért, ha egyszer ott kint a mezőn, laposra verhetnélek. Emberileg már amúgy is csak egy nyomorék vagy. A mi családunkban egy hazugság jutalma az volt, hogy apánk szőlővesszővel hármat suhintott a valagunkra, és 2000-szer le kellet írnunk, hogy nem hazudunk, se édesanyánknak, se senkinek. Neked hányszor kellene leírnod, hogy ne hazudj az olvasónak, és hány szőlővesszőt kellene széttörni a seggeden, hogy az igazat becsüld?
PINTÉR kinevezése a múltja miatt erkölcstelen.
Minthogy mi magunk már a kétharmad kikiáltásának pillanatában gyorsan és szakszerűen átálltunk a győztes oldalra, s azóta is kacagunk a hoppon maradt kommunistákon, értelemszerűen fölvettük a kapcsolatot a kétharmados párt legfelső fórumaival, azaz személyesen Orbán Viktorral, aki készséggel válaszolt kérdéseinkre. Ahogy elmondta nekünk, Magyarországon demokrácia van, Kovács Lajost pedig nem Bayer Zsolt választotta meg, hanem a nagyecsedi nép, így neki van joga ítélkezni róla az őszi választáskor, a Fidesz ebbe nem szólhat bele, s nem is akar. Maga a Fidesz eredendően demokrata párt, amelyben nem a párttagsági könyvek sorszáma alapján adják az érdemeket, hanem a teljesítmény számít. A múltbéli érdemeket természetesen elismerik, de mindenkinek a jelenben kell kimutatnia a tettrekészségét, így Bayer Zsoltnak is egyre jobb és jobb cikkeket kell írnia, akár a magyar falu, így Nagyecsed életéről is, ám ezenközben mindig a nemzeti érdeknek kell alárendelnie a csoport, s ha van ilyen, az egyéni érdekeit.
A Fidesztől mindig is távol állt a leszámolás gondolata, a pletykák, a rosszízű mendemondák alapján való ítélkezés, de főleg a selyemzsinór-küldés. Ha viszont Bayer Zsolt továbbra is ragaszkodik párttagkönyve figyelembevételéhez, ezúton közöljük, hogy újonnan alakult kormányunkban minimum három olyan minisztert tudunk mondani, akinek régebbi tagkönyve van, mint Bayer Zsoltnak, igaz, ezeknek a könyvecskéknek más a színük.