Levédia krónikása: Egy furcsa támadásról…

Úgy látszik, eljött a van der Lubbék és a Matuska Szilveszterek ideje.

Ez az ütődött támadó is 70 éves, mint Robert Fico támadója. Aki, bár nem tudta, hogy – valami belső késztetésre – Jeszenszky Gézára és feleségére támad, a nyomozók egy készülő támadás tárgyi kellékeit találták a lakásán. Olyanokat is, amelyek élet kioltására is alkalmasak.

Mert “jó”, hogy egy kalapáccsal fejbe verte a volt minisztert, a feleségét, és megsebesítette a házaspár segítségére siető pincért. Tette, úgymond ezt hirtelen, egy belső hang sugallatára. De mikor sugallta neki ez a belső hang, hogy benzint töltsön egy befőttes üvegbe? Mit akart ezzel a befőttes üveggel? Miért nem vitte akkor magával? Habár nem tudom, mit kezdett volna vele, ha magával viszi. Hozzávágja a miniszterhez, a belső hang sugallatára? Vagy más alkalmakra készítette elő, tartogatta?

Ez a belső hang sugallta volna neki, hogy arrafelé sétáljon (ólálkodjon?), amerre az általa nem ismert házaspár sétál, hazafelé tart, stb.?

 

II.

Tényleg nem ismerte volna Jeszenszky Gézát? Való igaz, ki emlékszik már rá? Régen nem láttuk már, hosszú évek óta borította őt a feledés jótékony homálya. Töredelmesen bevallom, lesújtó véleménnyel voltam, vagyok róla. Isten bocsássa meg nekem, de véleményem szerint 1918. december 13, az önálló magyar külügyminisztérium létrejötte óta, nála ostobább, tehetségtelenebb ember még nem állt ennek a minisztériumnak az élén.

Katasztrofális volt 1991-es ténykedése Ukrajna kapcsán. Jó, ebben nem annyira ő volt a ludas, hanem inkább a főnöke és barátja, Antall József miniszterelnök.

1991 augusztusában, a drámai moszkvai események idején (amikor pár napra olyanok vették át a hatalmat, akik megpróbálták megakadályozni a Szovjetunió széthullását) a hazai elit páni rémületben volt. Antall – saját, nyilvános bevallása szerint is – látta már magát és párttársait egy Szibéria felé tartó tehervagonban. (Nem tudni, persze, hogy ki deportálta volna oda, hiszen akkor már két hónapja egyetlen szovjet katona sem volt magyar földön.)

Közbevetőleg: 1991. március 17-én – egyidejűleg azzal az országos népszavazással, amelynek során a szovjet választópolgárok 76 százaléka a Szovjetunió megőrzésére szavazott – Kárpátalján helyi népszavazás is volt a terület autonómiájáról. A választók többsége az autonómiát támogatta.

Amikor 1991. augusztus 24-én Ukrajna – élve az alkalommal – kikiáltotta függetlenségét, a hivatalos Budapest örömmámorban úszott. Hazánk és Oroszország között létrejött egy jókora ütközőállam. Azóta megy az az elcsépelt szöveg, hogy támogatjuk Ukrajna területi integritását. Ezét itt, ni.

Merthogy, hivatalos ukrán felfogás szerint, Ukrajnában nem élnek, az ukránokon kívüli, más nemzeti közösségek. Nincsenek se oroszok, se lengyelek, se magyarok, stb. Csak oroszul, lengyelül, magyarul, stb. beszélő UKRÁNOK vannak. Márpedig ha ők UKRÁNOK, akkor miért nem az állam hivatalos nyelvén, azaz ukránul beszélnek? Minek kellenek akkor, például, a nemzetiségek nyelvén tanító iskolák?

Közbevetőleg jegyzem meg:

a Nyugat “Ukrajna területi integritásának védelmében” indította meg Oroszország elleni háborúját. Azt a bizonyosat, ami, ki nem mondottan ugyan, de az utolsó ukránig folytatódik. No meg, persze, Oroszország térdre kényszerítéséig, Putyin eltávolításáig tart majd.

 

III.

Jeszenszky boldogan rohant tehát Kijevbe, hogy azonmód elismerjük Ukrajnát, és diplomáciai kapcsolatokat létesítsünk vele. Boldog igyekezetében még azt is elmulasztotta, hogy az akkor aláírt alapszerződésben rögzítsenek valami ilyesmit: Ukrajna elismeri és tiszteletben tartja az 1991. március 17-i kárpátaljai népszavazás eredményét, és tevékenysége során ebből indul ki.

Ám a nagy rohanásban még azt is elmulasztotta, hogy előzetesen egybevesse a szerződés szövegének magyar és ukrán változatát. Ami pedig ilyenkor kötelező és elengedhetetlen. Hiszen minden nemzetközi szerződés kötelező záradéka: “Készült magyar és… (ukrán) nyelven. Mindkét szöveg egyformán hiteles”.

 

Nos, mint utólag kiderült: a magyar és ukrán változat eltért egymástól.

Méghozzá egy lényeges ponton. A szöveg ukrán változata olyasmit tartalmazott, ami Ukrajna számára volt kedvező, és a magyar változatban nem is szerepelt. Így, elvileg, az alapszerződést akár érvénytelennek is lehetne (lehetett volna) tekinteni.

Elterjedt vélekedés szerint az Antall-kormány (Jeszenszky) eladta Kárpátalját. Amit sokan nem tudnak nekik megbocsájtani. Tudják ezt azonban Kijevben is. Meggyőződésem, hogy

a Jeszenszky elleni kalapácsos támadás: UKRÁN PROVOKÁCIÓ.

 

IV.

Figyelemre méltó, elgondolkoztató, aggasztó jelenség, hogy az utóbbi időben mennyire megszaporodtak az ilyen-olyan (magyarellenes) provokációk.

Csak nem beindul (vagy már be is indult?) az Orbán megbuktatására kidolgozott NAGY TITKOSSZOLGÁLATI MŰVELET? Nem csodálkoznék. Orbán kiiktatása, a magyarországi kurzusváltás kierőszakolása ugyanis úgyszólván halaszthatatlanná lett. Kiváltképpen most, hogy az Európai Unió átvállalja a NATO-tól annak Oroszország elleni háborúját. Brüsszel, a ruszofób tébolyda, ugyanis nem képes, de nem is akar felhagyni ezzel az őrjöngő ámokfutásával. Akkor, ugyanis, kiderülne: milyen eszement dolog volt élére állni az Oroszország elleni keresztes hadjáratnak.

Most, hogy a ravaszkodó, kétkulacsos Trump “békeelnök” nem engedi Ukrajnát fölvenni a NATO-ba (nehogy ezzel Oroszországot végképp elvadítsák a Nyugattól, vagyis az ő világuralmi terveitől) ezért

– a háború folytathatósága érdekében, UKRAJNÁT SÜRGŐSEN FÖL KELL VENNI AZ EURÓPAI UNIÓBA. És ha ez megtörténik, Magyarországot is be lehet majd vonni az Oroszország elleni háborúba. Ami uniós kötelezettség lesz a tagállamok, így Magyarország számára is.

Amit ha nem – vagy nem az előírt mértékben – teljesítünk, akkor úgy (meg)büntetnek majd minket, hogy belefeketedünk. Ahogy teszik azt most – például azzal, hogy nem fogadunk be migránsokat.

Ez az igazi veszedelem! És még csak nem is az, hogy milyen óriási gazdasági károk érnek majd minket, ha Ukrajnát fölveszik az Unióba.

Provokációk szervezése lételeme a kijevi rezsimnek – bármennyire is pancserek időnként azok végrehajtásakor. Ilyen provokációnak tekinthető, amikor a haza- és nemzetáruló volt vezérkari főnök nyilvánosan kijelenti: ha eljön a pillanat, megvannak neki a szükséges telefonszámok az ukrán vezérkarnál.

Képzeljük el, ha ezért Ruszin-Szendi Romuluszt a magyar hatóságok előállítják. (Pedig megérdemelné!) Hogy elszámoltassák: mégis kiknek a telefonszámai vannak meg neki? Minek, milyen célból őrizgeti ezeket a telefonszámokat?

Mit ért azon, hogy “ha eljön a pillanat”? Milyen pillanat? Csak nem az, amiről valaki – katonák nevében – kijelentette: készek megvédeni a tapasztalt, a hős parancsnokot.

Ejha! Ez aztán nem semmi! Itt tartanánk már? Hát… Korábban is megjelentek kósza utalások egy Orbán elleni katonai puccs lehetőségéről.

Itt van, például, a nagy hirtelen, (látszólag meggondolatlanul), könyörtelenül szélnek eresztett idősebb katonai szakértői gárda ügye. Ezt a mostani kormánynak róják föl. Nekem azonban, megvallom, akkoriban olyan érzésem volt, hogy szándékosan az idősebb nemzedéktől szabadulnak meg. Azoktól, akik közül páran talán még őrizték a hajdani magyar-szovjet (orosz) fegyverbarátság emlékét. És akik helyére fiatal, már NATO tanintézetekben szocializálódott és ott indoktrinált katonai káderek kerültek.

Nem hiszem, hogy nagyon tévednék. Mégis a mostani, oroszbarátnak kikiáltott kormánynak tudják be, hogy kirúgta az oroszokkal netán még rokonszenvező idősebb katonákat…

Úgy látszik, igen, itt tartunk már! Éppen azért mert a dolog sürgőssé vált.

Hiszen a vezető brit napilap, a “The Times”, egyik írásának címében már kiadta az ukázt: “Ideje eltávolítani Orbán Viktort, Putyin bábját az Európai Unióban”.

(Most mondjam azt, hogy a nyakig véres, háborús főbűnös kabarébohóc Zelenszkij, pár éve kifejezetten azért utazott Londonba, hogy felkeresse az MI6 titkosszolgálat székházát, és ott, a szervezet vezetőjének jelenlétében aláírja beszervezési okiratát? Mely MI6 titkosszolgálat szervezte meg, többek között azt a véres bucsai provokációt” , aminek ürügyén Boris Johnson brit miniszterelnök nagy hirtelen Kijevben termett. Hogy ott eltanácsolja a kijevi vezetést az előző isztambuli fegyverszüneti megállapodás hivatalos szentesítésétől.)

Legutóbb pedig Zelenszkij személyesen mószerolt be minket a brüsszeli ruszofób kétfejű sárkánynál.

 

V.

No, akkor fussunk neki még egyszer a provokációk kérdésének.

Mert oka kell, hogy legyen annak, hogy egy ilyen szerény képességű, a közéletből réges-régen kikopott politikust életveszélyes támadás érjen a nyílt utcán.

Mégis, mi lehet ez az ok?

Jeszenszky Géza volt az a magyar politikus, akinek a nevéhez köthető, hogy Magyarország azonmód elismerte Ukrajnát, és hivatalos (diplomáciai) kapcsolatokat létesített vele. Ezt az emblematikus politikust brutális támadás érte a nyílt utcán – folytatódhat a képzeletbeli ukrán gondolatmenet.

A korrupt, fasiszta diktátor, akinek a hatalma az orosz titkosszolgálatok szuronyain nyugszik, lám, moszkvai urainak parancsára ukránellenes hisztériát szít országában. Moszkvai parancsra váltotta le Ruszin-Szendi Romuluszt is. Ergo: az oroszbérenc diktátor hozzáfogott ahhoz, hogy félreállítson mindenkit, aki kész védelmére kelni a magyar szuverenitásnak, szembeszállni a növekvő orosz befolyással.

Az oroszbérenc diktátor rohamra indult a magyarországi demokrácia ellen. EZÉRT MEG KELL MENTENI A MAGYARORSZÁGI DEMOKRÁCIÁT.

Katonák készek “megvédeni” az árulóvá lett volt vezérkari főnököt. Akinek megvannak a szükséges telefonszámai az ukrán vezérkarnál.

Csak egy telefon. Immár nemcsak Brüsszelből, de Budapestről is…

 

Írta: Levédia krónikása

 

Nemzeti InternetFigyelő (NIF)

 

Kiemelt kép: illusztráció