Levédia krónikása: Csakugyan olyan kiváló politikus volt-e Angela Merkel?
E sorok írója egyáltalán nincs elragadtatva Merkel asszony tevékenységétől a nemzetközi politika terén. Ugye, nem felejtjük: ő vágta legelőször a képünkbe, hogy ők, A NYUGAT EGY PILLANATIG SEM GONDOLTÁK KOMOLYAN A MINSZKI BÉKEMEGÁLLAPODÁSOKAT? (Jóllehet, azt, mindjárt aláírása után, AZ ENSZ KÖZGYŰLÉSE, EGYHANGÚ HATÁROZATTAL, mindenkire nézve kötelező NEMZETKÖZI SZERZŐDÉSNEK ISMERTE EL.)
(Szerény véleményem szerint: egy nemzetközi szerződés betartása: A JOGÁLLAMISÁG MEGTESTESÜLÉSE A NEMZETKÖZI KAPCSOLATOKBAN.)
Miért is kell hát nekünk szüntelenül vesszőfutást járnunk? MIÉRT IS NEM KAPJUK MEG, MÁR ÉVEK ÓTA, A MINKET MEGILLETŐ JÁRANDÓSÁGUNKAT? Nem a jogállamiság állítólagos hiánya miatt?)
Merkel asszony sivalkodott mindig a leghangosabban „A KRÍM OROSZ ANNEXIÓJA” MIATT. A gnedige Frau ennek során azonban sosem tartotta szükségesnek ismertetni ANNAK A REFERENDUMNAK AZ EREDMÉNYÉT, amelynek során egykori hazájának, a Német Demokratikus Köztársaságnak az állampolgárai MEGSZAVAZTÁK, HOGY ADDIGI HAZÁJUK OLVADJON ÖSSZE A MÁSIK NÉMETORSZÁGGAL.
DE NEM IS KÉRDEZTE EZT TŐLE SENKI, azóta sem. Márpedig ha német egyesülhetett némettel, akkor egy krími orosz miért ne tehette volna meg ugyanezt az orosz anyaországgal? Csak azért, mert Amerikának annyira kellett a szevasztopoli támaszpont?
(Mellesleg a múltban annyi üldöztetésen keresztül esett krími tatároknak is a 77 százaléka az Oroszországhoz való visszatérésre szavazott.)
Jótett helyébe pedig jót várj. A Krím visszatéréséről szóló egyezmény ünnepélyes aláírásakor elmondott beszédében az orosz államfő MEGKÖVETTE A KRÍMI TATÁR NÉPET MÚLTBELI SZENVEDÉSEIÉRT. Egyben az új szövetségi szubjektumnak szóló legelső utasításában elrendelte: AZ OROSZ ÉS AZ UKRÁN MELLETT A KRÍMI TATÁR LEGYEN A FÉLSZIGET HARMADIK HIVATALOS NYELVE.)
Ja, hogy a németeknél nem is volt népszavazás az újraegyesülésről?
A Krímben BEZZEG VOLT. (Ezt, nemzetközi megfigyelőként, érvényesnek ismerte még el Gyöngyösi Márton is, aki aztán, utóbb, pártjával együtt, szembefordult Oroszországgal).
A nagyszerű Merkel továbbá azt sem tudta (honnan is tudta volna, amikor a világsajtó azt is eltagadta, azt is elhazudta), hogy A KRÍMI REFERENDUM SZAVAZÓCÉDULÁJÁN KÉT LEHETŐSÉG KÖZÜL IS LEHETETT VÁLASZTANI. A másik VÁLASZTHATÓ LEHETŐSÉG VOLT: A KRÍM MARADJON UKRAJNA RÉSZE. Hogy a szavazóknak miért csupán 3-4 százaléka választotta ezt a lehetőséget – nos, erről őket magukat kellene megkérdezni. Én erre csupán azt kérdezem:
MIFÉLE ANNEXIÓ AZ OLYAN, AMIKOR A LAKOSSÁGOT NEM CSUPÁN MEGKÉRDEZIK, de az „annexió” ellen is lehetett voksolni?
Hogyan kellett volna szavaznia a Krím lakosságának, amikor egy előző, 2005-ös „rendcsinálás” alkalmával ukránéknál az a mondóka járta: „A KRÍM VAGY UKRÁN LESZ, VAGY NÉPTELEN”? Hogy nem sokkal korábban Kijevből hazafelé tartó krímiek autóbuszkonvojára szélsőséges ukrán nacionalista fegyveresek támadtak rá az országúton. Az utasokat hosszú órákon keresztül alázták, fenyegették – HÉT EMBERT PEDIG AGYON IS LŐTTEK. Az embereket le is locsolták benzinnel, hogy majd meggyújtják- elevenen elégetik – őket. Ezt a szörnyűséget csak egy másik, odaérkező csoport akadályozta meg.
(Az ukránoknak mániájuk, hogy EMBEREKET ELEVENEN ÉGESSENEK MEG. Kezdték 1943-ban a kis belorussziai faluval, Hatinnyal. Ahol egy fészerbe terelték az embereket, rájuk zárták az ajtókat, majd felgyújtották az építményt. Ugyanezt megismételték 71 évvel később Ogyesszában, ahol a szakszervezetek megyei tanácsának székházába szoritottak be mintegy 300, az épület előtti téren addig (csakugyan) BÉKÉSEN TÜNTETŐ EMBERT, majd, Molotov-koktélokkal belülről felgyújtották az épületet. („Ogyesszai Hatiny”, 2014. május 2.)
A buszok utasai utóbb elmondták: TÁMADÓIKBÓL KÜLÖNLEGES GYŰLÖLETET VÁLTOTT KI AZ, HOGY ŐK KRÍMIEK.
(Kérdezem: ki akart volna mindezek után Ukrajnában maradni? PEDIG HÁT… Egy donyecki lakótelepen idős, nyugdíjas katonatiszt mondta el nekem: NEM AKARTAK ŐK KISZAKADNI UKRAJNÁBÓL: ŐK CSUPÁN AUTONÓMIÁT SZERETTEK VOLNA, UKRAJNÁN BELÜL.
Erről szóltak a minszki béke-megállapodások. EZ ELLEN BUJTOGATTA AZ UKRÁNOKAT, évek hosszú során át A NAGYSZERŰ MERKEL ASSZONY – Macron barátjával együtt. AMERIKAI UTASÍTÁSRA.)
Angela Merkel volt az, aki megzsarolta Putyint 2014 nyárutóján. A diadalmasan előrenyomuló donyecki néphadsereg akkor Mariupol alá ért. Az ukrán megszálló közigazgatás már el is menekült a városból – úgy tett a csapatok nagy része is. A VÁROSBA LÉNYEGÉBEN MÁR CSAK BE KELLETT VOLNA VONULNI. A kancellár asszony tisztában volt vele: MENNYIRE FONTOS AZ OROSZ ÁLLAMFŐNEK A KONFLIKTUS BÉKÉS RENDEZÉSE, A MINSZKI MEGÁLLAPODÁSOK. Ezért Putyinnak szögezte: ha a donyecki néphadsereg bevonul Mariupolba, Moszkva elfelejtheti a minszki békefolyamatot.
Így viszont a nagyszerű Merkel asszonynak „köszönhető”, hogy Mariupolnak közel kilenc hosszú éven át el kellett szenvednie az ukrán megszállók, a várost hitbizományának tekintő „Azov” rémuralmát.
A várost erődítménnyé építették ki, repülőterén hozták létre Ukrajna egyik legnagyobb, legfélelmetesebb koncentrációs táborát. És a várost tengernyi szenvedés, vér és pusztítás árán sikerült csak felszabadítani.
Mindvégig, „a minszki folyamat” éveiben a kancellár asszony a Nyugat (még pontosabban Amerika) akaratának közvetítője, a végrehajtás ellenőre volt. Minden fontosabb lépés előtt – és után – a nagyszerű Merkel asszony telefonon, vagy washingtoni személyes látogatás során megkapta az utasításokat. Majd ugyanolyan úton beszámolt azok végrehajtásáról. PARTNERÉVEL, MACRONNAL EGYÜTT DÖNTŐ SZEREPÜK VOLT A MINSZKI MEGÁLLAPODÁSOK KISIKLATÁSÁBAN, ILLETVE ANNAK FEDEZÉSÉBEN, HOGY ZELENSZKIJ MINDIG KIBÚJHASSON A MEGÁLLAPODÁSOK VÉGREHAJTÁSA ALÓL. (Miközben újabb és újabb szankciókat kezdeményeztek Oroszország ellen, A „MINSZKI MEGÁLLAPODÁSOK NEM TELJESÍTÉSE” MIATT. Amin azt kellett érteni, hogy az a fránya Oroszország sehogy sem szorítja rá a Donbassz népköztársaságait a kapitulációra.)
Hogy aztán Merkel asszony jelentse be: A MINSZKI MEGÁLLAPODÁSOKAT CSAK AZÉRT KÖTÖTTÉK MEG, HOGY UKRAJNÁT FÖLKÉSZÍTHESSÉK ÉS FÖLFEGYVEREZHESSÉK AMERIKA, A NATO OROSZORSZÁG ELLENI HÁBORÚJÁRA.
Stier Gábor helyzetértékelése:
Írta: Levédia krónikása
Tisztelt Olvasók! A portál működtetéséhez nagyon nagy szükségünk van az Önök támogatására.
Kérjük Önöket, hogy a
DONATE
gombra kattintva segítsék anyagi hozzájárulásukkal működésünket!
A portál valóban független, anyagi támogatást semmilyen szervezettől, vagy politikai erőtől nem kapunk, ezért a legkisebb támogatásnak is örülünk.
Nagyon köszönjük!
Mementó 2006 emlékmű
