Kónya-Hamar Sándor versei Erdélyből, karácsony közeledtén
KOCSÁRDI KARÁCSONY
Zengő fényoszlop a torony.
Lefordíthatatlan gyermekkorom.
S anyám, ki adventi regőlés,
Haja, hava zuhogó ébredés.
Száll-szökell, angyal és menyecske.
Azt a klasszikus karácsonyt kereste!
S keresem mindegyre én is.
Ahogy a nemesfémet kalapálod
míg fölfakad kénye-fénye.
Amiként születésed és halálod is,
mindig a más élménye –
KARÁCSONYI KALAPKALAND
Markó Bélának
Kit angyal hozott,
és visz majd el,
nem cserélhet senkivel-
Szárnyak hiába viszik-hozzák,
míg minden szerepe
megtalált azonosság-
S kérdi mégis: kik vagyunk,
hogy nem sikerül végre
tetten érnünk magunk?!
S táncát is kinek ropja,
ha esélytelenségének
kitartó foglya?!
Minden ezért nyugtalan,
hol semmi sincs,
csak béke van –
S ami szeretet sokszor,
csak megváltó gyanta,
nem gyújtható foszfor –
Mert földi s nem égi hatalom!
És nem sikerül előtte
levennem a kalapom – ! –
KARÁCSONYI JÁSZOL MELLŐL
Valaki a barmoknak szónokol.
Alighanem József…
S gyaluforgácsot ér a..kódex.
Ahogy nézi a kezével kitakart világot:
Boldog a szűz, mert anya lett.
S a jászolba fektetett kisdedet –
Köröttük borzas fényesség: szalma –
(Miként a Megváltó hatalma!)
A kinti hóban három királyok s pásztorok,
Akár a gyerekkorba visszavívő lábnyomok..!
Tisztelt Olvasók! A portál működtetéséhez nagyon nagy szükségünk van az Önök támogatására.
Kérjük Önöket, hogy a
DONATE
gombra kattintva segítsék anyagi hozzájárulásukkal működésünket!
A portál valóban független, anyagi támogatást semmilyen szervezettől, vagy politikai erőtől nem kapunk, ezért a legkisebb támogatásnak is örülünk.
Nagyon köszönjük!
A verseket Kónya-Hamar Sándor írta és bocsájtotta szerkesztőségünk részére
Mementó 2006 emlékmű
