Kónya-Hamar Sándor: SZENT ISTVÁN ÖRÖKSÉGE
A 21. század kezdetekor bizonyossá vált, hogy nemcsak a szívünkkel kell gondolkodnunk, de agyunkkal is éreznünk, akárcsak a honfoglalás utáni s a kereszt árnyékában ébredő és tájékozódó magyarok-, kik hont találtak és hazát építettek Európában. Csonkaságában ma is élő hazát , és egészére emlékező és emlékeztető nemzeti közösséget. Szent István magyarságát!
Ilyen értelemben: a magyarság azért ragaszkodik István hagyatékához ezerszáz év óta szakadatlanul -, mindenféle változott és változó történelmi és politikai helyzetben,- mert azt a sajátjának tekinti,- és ebben a magyar nemzet élnivágyása és államalkotó képessége testesül meg.
A Szent István-i örökség tehát éppúgy szerves része nemzeti identitásunknak, akár az anyanyelvünk-, tőlünk épp annyira elválaszthatatlan!
Szellemi és lelki létünknek ünnepe tehát az a nap –augusztus 20.-, melyen újra és újra hitet teszünk és tehetünk keresztény értékrendünk mellett is. És a közösségformáló morális feladat kötelességünk immár! Hasonló Szent István kötelességéhez, aki – mert méltó utóda nem maradt és nem talált,- országát és koronáját,- de nemzetét is, Istennek ajánlotta fel.
„Uram!- mi maradt nekem, hiszen a gyermekeim már mind nálad vannak? Mit kaptam még tőled? Hitemet, nemzetemet és hatalmamat!”-sóhajtott és döntött magába nézve, és nemzete lelkét is faggatva Szent István, 983 évvel ezelőtt (1038. augusztus 15.), az emberi végső egyszerűség napján. Ahogyan ma és azóta nekünk is kötelességünk!
Hiszen azon a hiten, melyen keresztül nagy királyunk fölajánlotta nemzetét, országát és hatalmát,- ugyanazon a hiten keresztül kötelességünk éltetni nemzetünket,- mert bár mára odalett a hatalom és az ország,- de a nemzet él!-, hiszen mindegyre megmérettet és megpróbáltat, de állta a tatárt, a törököt, a labancot, a nácit, a bolsevikot s most a globalistát-, és kibírta, és a többit is kibírja majd Isten kegyelmével!
Tudjuk és hisszük ezt még akkor is, ha már-már azt kiáltjuk: Hol vagy István király? Mert ugyancsak tudjuk és érezzük, hogy a hiszékenység még nem hit-, és nemcsak az igazságot kell minduntalan kutatni, de az igazság útját kell járni úgy, mintha utoljára tennénk, mint egykor a legnagyobb magyar. Később ezt a minősítést Kossuth Lajos mondta ki Széchenyi Istvánra. Széchenyi szerint viszont, és szerintünk is-, több, mint ezerszáz éve a legnagyobb keresztény magyar Szent István király!
Ahogyan az örök értékrendet sem cserélheti le senki, bár a kétségbeesés a remény ellenpárja, a szereteté pedig a félelem!
Akkor, amikor minden ember zarándokúton van, és minden kereszténynek prófétának kell lennie a maga cselekvő módján. Pedig a 20. században sok cselekvő emberrel elfelejtették, hogy honnan jön és hová tart!
De, aki értékre figyelve választott emberi életutat és feladatot, az megbocsáthat a bűnösnek, de megtagadja a bűnt-, és hisz abban a lelki és szellemi, de földi fordulatban, melyért ezerszáz éven át kitartottunk, és újabb ezer évre vagyunk készek!
Szent István megismételhetetlen, de követhető és építő hitével!
Kapcsolódó:
Tisztelt Olvasók! A portál működtetéséhez nagyon nagy szükségünk van az Önök támogatására.
Kérjük Önöket, hogy a
DONATE
gombra kattintva segítsék anyagi hozzájárulásukkal működésünket!
A portál valóban független, anyagi támogatást semmilyen szervezettől, vagy politikai erőtől nem kapunk, ezért a legkisebb támogatásnak is örülünk.
Nagyon köszönjük!
Mementó 2006 emlékmű
