Az erdélyi magyarság demográfiai jövőjéről

Kónya-Hamar Sándor: Népszámlálási látleletek és kataszterhiány (Erdélyben) – Az erdélyi magyarság demográfiai jövőjéről

Mostanában sokat beszélnek Nyugat –Európa demográfiai hanyatlásáról, ám a világ leggyorsabban fogyatkozó népességű országai mind Közép- és Kelet-Európában vannak. Az ENSZ egy nemrégen kiadott tanulmánya szerint is a világ tíz leggyorsabban fogyó országának mindegyike egykori szocialista állam, a Baltikumtól a Balkánig, beleértve a Kárpát-medencét is.

A Kárpát-medencében a 2O11-es népszámlálások szerint a lakosság száma (a Központi Statisztikai Hivatal (KSH, Bp.) Népességtudományi Kutatóintézete szerint), hozzávetőleg 25 millió 7OO ezer volt, és mintegy 1O millió 4OO ezren (4O,5 %) vallották magukat magyar nemzetiségűeknek. Szomszédos országokban (így Romániában is) a korábbi bő 1 milliós csökkenést (2OO2), mintegy 1,4 millió követte. Eltűnt 1,4 millió magyar?!

Romániában a 2O11-es népszámlálás közzétett adatai szerint, a népességszám meghaladja a 19 milliót, és ebből 6,5 millió a tágan vett Erdély lakossága (ebből 74,38% román, és majdnem 1/5-e (18,91%) magyar. A magyarok száma Erdélyben 1.225.OOO körül mozog, míg Románia egyéb részein 13 ezer.

Az eddig ismert és közzétett adatok szerint, Romániában, az 1977-es népszámlálás szerint, 1.713.928 magyar élt, 1992-ben 1.624.959, 2OO2-ben 1.434.377, 2O11-ben pedig 1.237.746. Eltűnt tehát Erdélyből 5OO.OOO magyar, vagy még ennél is több?! S mit jelent ez? Demográfiai alámerülést, melynek egyenes következménye az etnikai alámerülés?!

                                                                               *

Egy ország, egy közösség népességének alakulását mindig és mindenhol három tényező befolyásolja: a születésszám, a halálozás és a migráció (ezen belül újabban a migrációs egyenleg mellett figyelembe veszik a természetes népmozgási, az intergenerációs asszimiláció, a nemzetiségváltó egyenlegét, stb., mint a népesség alakulását meghatározó tényezőket) . S bár sok politikus unos-untalan hangsúlyozza, hogy a hanyatló Nyugat-Európa jövőjét a közép-kelet- európai országok, nemzeti közösségek jelentik, a derűlátásra a demográfiai helyzet egyáltalán nem ad sem okot, sem reményt.

E tanulmány elkezdése előtt tettem le Douglas Murray brit újságíró, The Strange Death of Europe: Immigration, Identity, Islam (Európa különös halála: migráció, identitás, iszlám) című könyvét. Mondhatom, hogy a lehető leggondosabb és őszinte kíváncsiságra alapozó újságíró tudományos munkája, vagy talán máris jóval több annál. Figyelmeztető jóslat! S nem is akármilyen.

Mert ne felejtsük: a kelet-európai rendszerváltozások, s az egységes Európának körvonalazódó arculata úgy alakul, ahogy ugyancsak furcsa tudomásul venni, hogy a fasiszta és kommunista zsarnokság be nem vallott bűntudata után, a ránk törő liberalizmus is igencsak hamar a fogyasztás kiüresedett ideológiájává züllött, s akkor mi is tarthatja még össze az egységes Európa társadalmát? A keresztény értékrend? Miután az övétől gyökeresen eltérő kultúrából érkezőket nem tudta és tudja integrálni? Szociológiai, filozófiai és pszichológiai okokból sem, hogy a vallásbeli különbségeket, most ne is emlegessük?! Pedig – Murray szerint is-, emlegetnünk kell, hiszen a kereszténység, földrészünk arculatát még halálában is meghatározza!

Erdély pedig a keleti és nyugati kereszténység metszésvonalán, érintkező zónaként fekszik. Ezért az általános európai jelenségekkel – demográfiai értelemben is – mindig szembekerülünk Erdélyben is.

 Románia, rendszerváltozás utáni népszámlálásainak (1992, 2OO2, 2O11) s eredményeinek közzététele például megannyi gubancot, gordiuszi csomót okozott és okoz, – s nemcsak politikai okokból – , de egyébként is,  állandóan és mindig nem kevés gyanúra adva okot. Hiszen a statisztikai adatokban, –  Churchill szerint is – „csak akkor szabad bízni, ha azokat magunk hamisíthattuk”.

                                                                                     *

Vita Sándor, az 193O-as romániai népszámlálás után, komoly szaktanulmányban méri fel mindazt, amit a népszámlálás adatait tartalmazó tíz kötetben találhatni, „Tallózás az 193O. évi román népszámlálás köteteiben” cím alatt (Hitel, 1937). S már bevezető felvezetésében leszögezi: Minden statisztika megbízhatóságának az összehasonlítás a próbaköve. Ha vannak más oldalon is – például a felekezeti nyilvántartásokban – adatok. S ha nincsenek, akkor mivel összehasonlíthatók? – merült fel már akkor a lényeget érintő kérdés. S hogy nehezítik az összehasonlítást a lényeges elvi és módszertani különbségek! Ha vannak adatok, akkor is. De, ha nincsenek adatok, akkor mi a teendő?

Megjegyzendő, hogy az 1992-es népszámláláskor, sem az RMDSZ vezetősége, sem az egyházak vezetői nem tulajdonítottak kellő figyelmet és jelentőséget az eseménynek. Csak az eredmények – melyeket az 1977-sekkel összehasonlítva, s azokat csak a rendszerváltoztatás után hoztak nyilvánosságra – közzététele után, hangoztatták az összehasonlítás fontosságát és jelentőségét, hiszen – egyházi adatokra hivatkozva, de nem támaszkodva is – jóval többre „becsülték” az erdélyi magyarság lélekszámát, több mint 2 millióra vagy még többre is. És honnan ez a reális vagy irreális számhalmaz? Innen: 1992-ben a magyarság megadott abszolút száma 1.624.959. S ha csak a római katolikus, református és unitárius számokat adjuk össze (görögkatolikusoktól, lutheránusoktól és izraelitáktól most eltekintünk!): 1.161.942+802.454+72.44O= 2.036.836.

Nézzük csak át, az 193O-as első romániai népszámlálás, és az 1977-es közzétett, hivatalos adatait, illetve a felekezeti megoszlások, akkor elfogadott számadatait is. És egyértelműen kiderül, hogy a magyarság megadott abszolút száma mindig jóval kevesebb, mint az, ami a felekezeti megosztott számok összeadásából kiderül. Igaz, hogy 2O11-ben már csak +37 a különbség. De, ha az 1977-es felekezeti összest vesszük alapul s viszonyítjuk a 2O11-eshez, akkor az Erdélyből hiányzó magyarok száma jóval több a 8OO ezernél. Ha pedig az 1992-eshez, akkor majdnem 8OO ezer. Hallgatni is nehéz, nemhogy elfogadni! Hiszen akkor a Kárpát-medencéből hiányzó 1,4 millió magyar több mint felét az erdélyiek adják!

                                                                     *

Vita Sándor is külön gondot fordított tanulmányában arra, hogy a felekezeti megosztások számát rögzítse, kiemelje és összehasonlítsa az 191O- es magyar népszámlálás adataival. (Hiszen a felekezeti megosztás a felekezeti kötődésben is megnyilvánuló kulturális hovatartozás, azaz vallás és nemzetiség egybeesése, mindig markáns és lényegi tendencia!) Mely szerint, 191O-ben Erdély összlakossága 5.236.3O5, melyből 2.819.4O5 románnak, 1.663.576 magyarnak, 556.944 németnek, és 196.38O egyébnek vallotta magát.

193O-ban pedig, Erdély összlakosságának száma 5.548.363, és ebből 3.233.216 románnak, 1.48O.712 magyarnak, 54O.793 németnek, 293.642 pedig egyébnek vallotta magát.

Felekezeti megoszlásban, 191O-ben Erdélyben, 1.8O8.877 görögkeletinek, 1.225.692 görögkatolikusnak, 99O.398 római katolikusnak, 696.888 reformátusnak, 263.OO2 lutheránusnak, 68.752 unitáriusnak, 178.OOO izraelitának, és 4.696 egyébnek.

193O-ban pedig 1.932.356 görögkeletinek, 1.385.445 görögkatolikusnak, 947.351 római katolikusnak, 696.32O reformátusnak, 274.415 lutheránusnak, 68.33O unitáriusnak, 192.833 izraelitának, és 51.313 egyébnek.

És lássuk kuriózumképpen négy erdélyi város anyanyelvi megosztásának változásait. 191O-ben Kolozsvár lakossága például (százalékban!) így nézett ki: 12,4 román, 83,4 magyar, 2,4 német.  A Marosvásárhelyé: 6,7 román, 89,3 magyar. A Gyulafehérváré: 44,5 román, 44.9 magyar. Brassóé: 28,7 román, 43,4 magyar, 26 német.

193O-ban pedig: Kolozsvár 34,5 román, 54,3 magyar. Marosvásárhely: 24,6 román, 65,8 magyar. Gyulafehérvár: 65,6 román 2O,3 magyar. Brassó: 34,7 román, 42,2 magyar, 22,38 német.

Ha az első világháború utáni népmozgások, illetve a Trianon-békediktátum tényét és következményeit is figyelembe vesszük, még érthető is ez a két számadatsor, melyeket össze is vethetünk, hasonlíthatunk.

Napjainkhoz közeledve viszont, az 1977-est tekintsük most kiinduló és összehasonlítási pontnak. Megjegyezve viszont azt is, hogy a romániai népszámlálások közül csak az 1948-as, 1956-os, 1966-os, 1977-es, 1992-es, 2OO2-es és a 2O11-es vonatkozik Románia mai területére. S az 1948-as kivételével – amely az anyanyelvet tartotta meghatározónak(amikor viszont a csángókat tűntették el), mindegyik tartalmazott nemzetiségre vonatkozó kérdést.

Tehát, az 1977-es szerint Románia összlakossága 21.559.91O volt. Ebből 18.999.565 (88,12%) román, magyar pedig 1.713.928 (7,9%, az eddigi romániai népszámlálások legmagasabb aránya).

1992-ben pedig joggal várhattuk, hogy a népszámlálás objektívebb, hitelesebb legyen (ismerve az államelnök Iliescu s a statisztikai hivatal vezetőjének sajtónyilatkozatait is, melyek szerint, lehetséges, hogy az erdélyi magyarok száma jóval meghaladja a 2 milliót is!). Feltételezve azt is, hogy a hivatalos statisztikai adatbázissal, bármikor összehasonlítható felekezeti adatsor is –szükségszerűen –  a szakemberek rendelkezésére állhat. Honnan tudhattuk volna, hogy a belső egyházi demográfiai nyilvántartások pontos és komoly vezetése – szinte évszázadokon át – nem igazán történt meg. S csak a 2O11-es népszámlálás után derült ki, amikor az erdélyi magyarság apadásának tényadata már a fülnek is sértő volt, hogy még a rendszerváltozás után, 1992-től a három romániai népszámlálás kiértékelésére, az adatok egyházra, felekezetekre, a demográfiai mozgásokra vonatkozó adatsorainak értékelésére, elemzésére egyetlen szakmai tanácskozást sem tartottak, s csak a hozzávetőlegesség volt a meghatározó.

1992 után viszont – amikor már bizonyossá vált, hogy az erdélyi magyarság lélekben önmagához tért, s ez, mint minden igazság a földön, magában hordja a munka és az építés törvényét -, az RMDSZ (1993-as kongresszusán) döntött afelől, hogy az erdélyi magyarság demográfiai mutatóival szembesülni kell. Hiszen volt református püspök (Csiha Kálmán) szájából értesültünk arról is- amikor az adatok tisztázása végett a felekezeti adatbázisokat is kértük -, hogy „bárcsak annyian lennénk, ahányat a hivatalos román népszámláláskor összeírtak!”. Riadóra adott okot ez a kijelentő sóhaj, és a mély gyanú kérdésére: jelentősen nagyobb számú magyarságot tartanak számon a hivatalos román népszámlálások, mint a történelmi egyházaink belső adatai?!.

Ezért a brassói kongresszusi döntés, az új politikai felépítmény megvalósítására megfogalmazott, „az erdélyi magyarság belső építkezésére kidolgozott új RMDSZ-program és elmélet” szerint, sürgőssé és halaszthatatlanná vált az erdélyi magyarság kataszterének (önmegszámlálásának) elkészítése. A hányan vagyunk, milyen felekezeti, iskolai végzettség, szakmai stb. megosztásban? – szerű kérdésre, a valóságnak megfelelő, s annak szeleteit fedő válaszok számbeli felmérése, rögzítése és közlése. A terminus 1995.március 31. lett volna.

Mintha Vita Sándor emlékirataiból jutott volna tudomásunkra az egykori Hitel-nemzedék 1937-es meggyőződése és vallott hite: „Abban mindannyian hittünk, hogy az erdélyi magyarságot belülről kell erőssé tenni ahhoz, hogy helyt tudjon állni. Volt akkoriban a politikai vezető nemzedéknek egy olyan törekvése, hogy a kisebbségi sérelmeket parlamenti csatákban oldják meg, s másodrendűvé vált a belső építés. Ezzel szemben mi azt tartottuk, hogy egyedül a belső építés az, ami megtarthat bennünket. Ez aztán oda vezetett, hogy először szigorú önvizsgálat hívei legyünk. (…) Mindenesetre nagyon sokat segíthetne önmagunk szigorú vizsgálata- Széchenyi szellemében. (…).. akiben a magyar önvizsgálat legkomolyabb úttörőjét és a nagy magyar építőt láttuk.”

Az új RMDSZ-elnök elsőszámú feladatának volt ez kijelölve, amellett, hogy a szövetség új intézményeit (Ügyvezető Elnökség, Szövetségi Képviselők Tanácsa, Egyeztető Tanács (civilekből, értelmiségiekből és egyháziakból stb.) stb.) is életre kellett hívnia. S erre szakembergárda, politikai és társadalmi megbízatás és támogatás, pénzalap, erkölcsi biztosítás stb. is a rendelkezésére állott. Mert egyértelmű volt, és egyértelművé vált – a hivatkozási alap megteremtésén túl -, hogy az erdélyi magyarság valós belső, intézményekkel is megerősített, építkezése csak a kataszteri számok, tömbök alapján lehetséges és megerősíthető, közösségünk élete és jövője érdekében! És különben is, olyan időket éltünk már, amikor mindenkinek jogában állott tudnia, hogy mi a valódi, mi az igazság, és mi a tény politikai és történelmi értelemben is!

De mi történt az RMDSZ brassói kongresszusa (1993) után? Az említett intézmények lábraálltak s mire a kataszteri bizottság is megalakult ugyan, de valamiért (miért?!- s erre a történelmi kérdésre, az ezért felelősök, az akkori RMDSZ-elnöknek és ügyvezetőnek egyszer úgyis válaszolnia kell!) – bár az egész beindult – a két éven át szorgalmazott – folyamat leállt. S a kolozsvári RMDSZ-kongresszuson (1995 májusa) is hiába hangzott el, – többször is- a számonkérő felszólalás, emlékeztetés. Azokra válasz nem érkezett, s még az elnöki beszámoló utáni számonkérés is elmaradt, elannyira, hogy a régi elnököt újra meg is választották, aki nem véletlenül arra is rádöbbent, hogy az RMDSZ-ben – nem kis támogatással – már azt lehet, – s nemcsak politikai értelemben – amit éppen akar. Hogy az erdélyi magyarság belső építkezése, élete és jövője akkor dőlt el, hiúsult meg, ez mára már bizonyosan egyértelmű!

Ami következményként és tényként megállapítható: már hiábavaló volt a 2O11-es népszámlálást megelőző „Minden magyar számít!” jeligével levezényelt RMDSZ-kampány, mert akkorra már, minden romániai népszámlálás, nekünk, erdélyi magyaroknak csak a fogyás látleletét jelenthette, hiszen a számunkra annyira fontos önkép hiúsult meg, a történelmi mulasztás, a kataszterhiány miatt. Önmagunk nem teljes ismerete, életünket és jövőnket éppen annyira befolyásolhatta és meghatározhatta, mint amennyire történelmi veszteségeink tudata életidő- és élettérbeli távlatainkat is elhomályosíthatta.  Mert az önmagunk hiányos ismerete és a politikai távlattalanság az erdélyi magyarság sorsát és történelmi esélyét is, teljes egészében befolyásolta! Csoda, hogy megjelent az hamis (vagy valós?!) jövőképtünet, mely három okcsoportra vezethető vissza?

1.) Lelki, lélektani okok:

a.) a trianoni sors (az állandó zaklatottság a magyar identitás vállalása miatt az élet minden területén, valamint a Trianon-szindrómához vezető tévutak)

b.) hamis jövőkép (felekezeti és politikai megosztottság s a fölöslegesség érzése, csoportos reménytelenség)

c.) egyéni és közösségi önismerethiány

2.) Gazdaságiak:

a.) merev gazdasági helyzet (munkanélküliség és piachiány, forráshiány, vendégmunkás-létbizonytalanság és a megtűrtség lélektani helyzete)

b.) üres és önző fogyasztási magatartás

c.)a család és háttérközösségek szétesése (a hagyományos rendet mesterségesen lehetetlenné vagy meghaladottá teszik a globalizált embertípus életformájával szemben)

d.)az új rendszerváltó politikai képletek antiszociális gyakorlata vagy kísérlete(az egészségügy, az oktatás, kultúra leszorítása, a nemzetközi üzleti érdekek szolgálata és prioritása)

e.) a hosszú távú ön- és csoportérdekek felismerésének hiánya és a társadalmi immunistáshiány

3.) Biológiaiak:

a.) hibás életminták

b.) a nevelés és neveltetés, az élettanilag és társadalmilag egyaránt kedvezőtlen környezet hatásának jelentkezése néhány nemzedéken belül

c.) Reproduktív lemaradás és az ebből következő demográfiai hátrány.

Összesítve: etológiai (viselkedési) értékválság, mert az említett halmozódó okok egymással össze is fonódnak s a magyarság sodrásmódja is jelzi már: az erdélyi magyarság régóta nem a maga ura. S ez az összmagyarság 2O. és 21. századi magatehetetlenségének is következménye. Az európai migrációs folyamatok pedig, nagyban befolyásolják majd az elkövetkező évtized erdélyi magyarságának demográfiai trendjét is!

                                                                       *

Európában viszont a demográfiai trendet, – miközben a lakosságcserét megcélzó migráció – mint etnikai helyettesítés és génmanipuláció, – már három kontinenst és emberek százmillióit is érinti -, egy olyan új közvetlen davokrácia vette birtokába, mely egyértelműen jelzi, hogy a valódi gyarmatosítás, az egyetlen, amely már nem visszafordítható, s az nem más, mint a demográfiai gyarmatosítás. Mely pedig már, mint az embernek, az ember emberszerűsége elleni bűntettét, éppen az európai keresztény kultúrának, mint az egyenlőtlen világ furcsa maradványának leminősítésével is ezt teszi.

De itt már beletorkollunk az 1946-ban született Renaud Camus francia író és filozófus elméletébe. Aki nemcsak a közvetlen davokrácia* , hanem a Nutella-ember** fogalmának, és szóképletének is a megalkotója. Valamint a Nagy Felcserélés fogalmának is, s ezért mára az európai kultúra és identitás harcos konzervatív védelmezőjének tartják. Roland Barthes filozófus és irodalomtörténész közeli barátjaként, s a globális felcserélés „Marxának” tartott Frederick Winslow Taylornak ellenfeleként és vitapartnereként, Renaud Camus egyesek szerint a szélsőjobboldali identitárius reneszánsz, mások szerint pedig, a korunkat meghatározó folyamatok – legfőképpen a migráció – legkíméletlenebb elemzője, akire szinte prófétaként tekintenek. Lassan és bizonyára, itt Erdélyben is!

 

Jegyzetek:

*közvetlen davokrácia (az „emberkertet” Davos irányítja,(svájci városka, ahol a világ nagy pénzemberei évente megrendezik – meghívott államfők jelenlétében – a maguk „nürnbergi kongresszusát”),  ez év januárjában Soros György is ott mondhatta el a Magyarországot s a magyar kormányt megbélyegző beszédét).

**Nutella-ember , az új európai embertípus (davosi elképzelésben), a posztindusztriális modernitás emblematikus emberformája, aki erőltetett keveredésből származik, és az emberi alapanyagot egyneműsített ipari masszában jeleníti meg.

Nemzeti InternetFigyelő (NIF)

Facebook hozzászólások


Várjuk véleményét itt! (a hozzászólások moderáció után jelennek meg)

%d bloggers like this:

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás

Ezeket olvasta már?
Meghalt Bencze Izabella, a Közszolgálati Közalapítvány Kuratóriumának tagja
Meghalt Bencze Izabella, a Közszolgálati Közalapítvány Kuratóriumának tagja

A Niedermüller által elűzött zsidó tv-ben a "Hímezz Magyarra!" Dr. Petrányi Szöőr Annával
A Niedermüller által elűzött zsidó tv-ben a “Hímezz Magyarra!” Dr. Petrányi Szöőr Annával

“A család nem eladó !” - bojkott az LMBTQIP-t támogató lobbi ellen
“A család nem eladó !” – bojkott az LMBTQIP-t támogató lobbi ellen

Close