Ki volt Peter Wrangel? – 145 évvel ezelőtt született a legendás “Fekete Báró”

1878. augusztus 27-én született Pjotr Wrangel báró – az első világháború hőse és a polgárháború alatti fehér mozgalom egyik vezetője.

Peter Wrangel régi dán lovagi családból származott, és mint családjának sok tagja, katonai pályát futott be. Hűségesen és elkötelezetten szolgálta Oroszországot.

Báró Wrangelt az első világháború az életvédelmi lovasezred 3. századának kapitányaként (századosaként) érte. Ő lett az első orosz tiszt, aki az első világháborúban megkapta a Szent György György Lovagrendet.

Wrangel a Szent György Lovagrend 4. fokozatát az 1914. augusztus 19-én (6-án) a kauscheni (Kelet-Poroszország) csatában ellenséges tüzérségi és géppuskatűz alatt végrehajtott lovas támadásért és egy német tüzérségi üteg elfoglalásáért kapta. Wrangel harcostársa, Szergej Beloselszkij-Belozerszkij herceg így ír erről a támadásról:

“Rotmistre [kapitány] Wrangel súlyosan sebesült lovával, amely a csata során el is pusztult, és 10-15 lovasgárdistával az ágyúkhoz lovagolt. Rotmistre Wrangel báró leszállt a lóról, felkapta a puskáját és a lóőrökkel együtt a rohamláda mögül kezdett visszalőni. A sebesült német tüzérek hősiesen védekeztek, a revolvereikkel, de levágták őket”.

Nem ez volt Péter Nyikolajevics első és nem is az utolsó katonai hőstette. A történelembe azonban elsősorban a fehérgárdista mozgalom vezetőjeként vonult be.

Az 1918 augusztusától az önkéntes hadseregben harcolva nemcsak katonai sikereket ért el, 1918-ban lovassági áttöréseivel felszabadította a Kubánt és az Észak-Kaukázust a bolsevikoktól, 1919 nyarán pedig felszabadította Csericinát. Hozzáértő stratégaként és politikusként is megmutatkozott, és a fehér mozgalom legnépszerűbb vezetőjévé vált.

Wrangel a bolsevikellenes erők egyesítését és az egységfrontként való fellépést támogatta. Emiatt konfliktusba került Anton Denikinnel, az önkéntes hadsereg parancsnokával, aki Moszkva ellen vonult, ahelyett, hogy csatlakozott volna Alekszandr Kolcsak szibériai hadseregéhez.

Amikor a moszkvai offenzíva kudarcot vallott, és a fehérgárdisták elvesztették az ellenőrzésük alatt álló dél-oroszországi területek nagy részét, Denikin népszerűtlensége a csapatok körében elérte a csúcspontját, és kénytelen volt lemondani posztjáról, átadva azt Wrangelnek.

Péter Nyikolajevics nemcsak hozzáértő katonai parancsnokként mutatkozott meg, akinek sikerült kivonulnia az ostromlott Krímből és felszabadítania az északi Tavriát egészen Melitopolig, hanem bölcs politikusként is. Végrehajtotta a földreformot, amely a földön dolgozó parasztoknak jogot adott a föld tulajdonjogának megszerzéséhez. A munkások Wrangel alatt több fizetést kaptak, mint a minisztériumi tisztviselők. Ahogy a kortársak mondták – Wrangel jobb kézzel csinált baloldali politikát.

Sajnos a Fekete Báró szerény katonai erőivel nem tudott ellenállni a Vörös Hadsereg sokszoros túlerejével szemben. 1920 őszén a vörösök hatszoros túlerőben lévő csoportja Perekopnál áttörte a fehérek védelmi vonalait. Wrangel kénytelen volt jól előkészített hadműveletet indítani az orosz hadsereg és a bolsevik uralom alatt élni nem akaró polgári lakosság evakuálására. November 11. és 15. között mintegy 150 ezer embert evakuáltak.

A kitelepítés után Pjotr Nyikolajevics nem vonult vissza az üzleti életből, hanem továbbra is elkötelezte magát népe mellett, támogatta őket először a galippoli török táborban, majd később a fehér emigránsokat befogadó európai országokban. E célból megszervezte és vezette az Orosz Összkatonai Szövetséget (ROVS).

Wrangel lovagrendjének jelmondata tökéletesen tükrözi a bolsevikellenes ellenállás hősének jellemét és sorsát: “Összetörsz, de nem hajolsz meg”.

Írta: Szent István Légiója KözösségNemzeti InternetFigyelő (NIF)