Ki a Magyar, ki a hazafi?

Van az úgy, hogy az egyszerű, magyar ember leánya csak szemlélődik. Éli a szürke, tevékeny hétköznapjait és látszólag nem érdekli az, ami körülötte zajlik. Ám, ez nem így van. Egyszerűen csak hagyja, hogy beigazolódjanak a gondolatai.

Az idei, március idusát megelőző események beindították azokat a bizonyos fogaskerekeket… Mindenki találgatta, mi lesz a talán túlságosan is elhíresült kegyelmi ügy hozadéka, ami egy pillanatra megingatni látszott a kormány iránti bizalmat is. Levonva a tanulságot, tisztán látszik, hogy a legnagyobb problémát nem a kegyelem megadása jelentette, hanem a kezdettől hibás kommunikáció. Megbukott e téren, az utóbbi hetekben szinte a teljes magyar sajtó, sőt, a politikum is, legyen az jobb vagy baloldali.

Lássuk hát sorjában az eseményeket, és az elkövetett baklövéseket, amit aztán Magyar Péter koronázott meg március 15-én, a kissé Robespierre-re, Leninre és Rákosi Mátyásra egyszerre hajazó, Andrássy úti beszédében…

A bonyodalom ott kezdődött, hogy az Elnök Asszonyt kérdőre vonta a média egy olyan kegyelmi döntés okán, amely hónapokkal azelőtt történt, ám, egészen véletlenül csak most bukkantak rá. Nem is merné feltételezni senki emberfia, hogy addig ezt az információs „bombát” talonban tartották…

Egyszerre hördült fel a nép, hiszen éppen a pedofília elleni szigorú küzdelmet várta el a hatalmon lévőktől. Elnök Asszony, ahogyan erre valószínűleg számítottak is páran, beszaladt a gondosan felállított csapdába, megtagadva a magyarázatot azon a bizonyos sajtótájékoztatón. A baloldali sajtó gyorsan és keményen reagált, meglepően gyorsan, amíg a jobboldal – a média és a kormány – napokig hallgatott. Akarva akaratlanul felmerült sokakban, hogy Novák Katalint és vele együtt Varga Juditot, akit az ügy szerencsétlenül magával rántott, maga a kormány írta le, de legalábbis karba tett kézzel nézte a napokig tartó agonizálást. Pár nap elteltével életjelet adott ugyan magáról a jobboldali sajtó is (rossz nyelvek szerint vezényszóra), ám, próbálkozásaik olyannyira vérszegényre sikerültek, hogy az edzett, kormánypárti szavazók is komolyan megrémültek, hiszen addigra Novák Katalin és Varga Judit lemondott, a baloldali média pedig már a kormányt vádolta. Őszintén bevallom, ekkora befektetés fejében többet vártam volna az agyondicsért kollégáktól és mivel eléggé szigorú vagyok, ha rajtam múlik, néhányan biztosan állás nélkül maradtak volna.

Ekkor robbant be Magyar Péter a Partizánba, amely annyira jókor jött, mint a sivatagban az eső. Hosszú, őszintének tűnő beszélgetés volt, ahol úgy mesélt mindenről, hogy közben alig mondott el valamit. Gyakorlatilag, csupán annyit, amennyit már a sarki fűszeres is tudott, álmából felkeltve. Sokan feltették akkor a kérdést, miért éppen a Partizán? Erre is megvolt a megfelelő válasz: „máshol nem beszélhetett volna”. Ez azonban nem teljesen igaz. Ritka ugyan, de van még hazánkban párt-független médium, ám, az efféle megkeresésre, független, jobboldali újságírók kérdésére Magyar Péter egyáltalán nem reagált. Ez ab ovo gyanússá tette. Lépten-nyomon tetten érhetőek a hazugságai ezen kívül is, vagy ha finomkodni szeretnék, enyhén szólva, ellentmondásos figura, hiszen ígérte az őszinte vallomást, mégsem lett belőle semmi; zavarták a hatalmon lévők túlkapásai, de éveken át cinkosan hallgatva, aktívan szolgálta azt; kijelentette, hogy nem alapít pártot, nem száll be a politikába, de már mozgalmat alapított. Aztán következett a felhívás, utcára csődítette március 15-én a népet. Mondhatnánk, hogy akárcsak Petőfiék, de a beszédet hallgatva inkább a francia elődök jutnak eszünkbe. Az előkészületeket látva már világossá vált, hogy nem spontán szerveződésről van szó, hiszen vagyonba kerülő stáb gondoskodott mindenről. Ám, a beszéd mindennél nagyobb bizonyítéka volt annak, hogy Magyar Péter az új eszköz ugyanazoknak a kezében, akik évszázadok óta a vesztünkre törnek. Volt abban tengernyi közhely és tömény liberalizmus, szabadság, egyenlőség, testvériség egymással nem összeegyeztethető hangoztatása, de Istent teljesen kizárta. Megszületett hát, az új Magyar Péter-i, echte magyar, de kicsit internacionalista, sorosista etc…  liberális mozgalom, amely kis hazánknak éppen úgy hiányzott, mint a régi közmondásban szereplő ablakos tótnak a hanyatt esés.

Magyar Péterben tehát, egy olyan új lehetőséget vélt felfedezni a nemzetközi liberalizmus nem létező világhatalmi vezető teamje, amely talán maga köré vonhatja a jobboldalban és a baloldalban egyaránt csalódott választókat, a magyar nemzeti irigység megszállottjait, a „mondjunk rosszat másokról” hatalmas civilszervezet tagjait. Magyarán: Magyar egy nem szelektív hulladékgyűjtő, hanem megbízói által mindenkit egy karámba terelni akaró „jó pásztor”. Csakhogy, a megbízók ugyanott rontották el, mint az összes többi, ellenzékinek nevezett, megfizethető, magyarellenes söpredék-vezér: nem ismerik a magyar néplélek rezzenéseit, s azt gondolják, hogy Petőfivel és néhány megsárgult kottájú slágerrel még mindig hatni tudnak. Pedig nem!

Lehet ilyen-olyan szellemiséget hazudva próbálkoznia a magyar-, és keresztényellenes világvezetőknek, lehet nemzeti zászlókat lobogtatva hazát árulni, s lehet nemzeti célokat mantrázva, nagy ívű beszédeket tartani. A magyar néplélek nem dől be ezeknek. Mert a magyar nemzet lelke tiszta és nemes lélek, amely megérzi a hazugságot, megérzi a gyűlöletet, de megérzi a szeretetet is. Magyar ügyében viszont megérezte a haszon szeretetét, a hazug, előre megírt és Magyar által felolvasott szövegek idegenségét. Persze, legárulóbb jel azoknak a névsora, akiket Magyar partnerként emlegetett.

Hála Istennek tehát, a Magyart beszervezők még mindig nincsenek a helyzet magaslatán, így Magyar csak ablakon kidobott pénz – ismét… ugyanazokkal a hibákkal és ugyanazokkal a hazugságokkal, mint az összes többi párt és szervezet, ellenségeink oldalán, Dobrevtől Toroczkaiig… Mert, a nemzetnek nem érdeke és nem célja a gyűlölködés és az árulás támogatása. Voltaképpen Magyart meg is dicsérhetnénk azért, hogy a kormány és Orbán Viktor iránti közbizalmat egy újabb árulással megerősítette. És még csak nem is a mi pénzünkbe került! Igaz, Magyar fellépésének Fidesz erősítő eredményét, a magukat jobboldalinak képzelt, jól fizetett, új nemzeti propagandisták igyekeztek szakmailag meglehetősen ostobán lerontani… de nekik sem sikerült!

Március idusa megmaradt olyan ünnepnek, amelyen megünnepelhettük Magyar Péter üstökösként berobbanó, de hulló csillagként kihunyni látszó fényét, amely egyszerűbben, a kínai népünnepélyek lampionjaihoz is hasonlítható. Budapesten ezúttal sem lett liberális, vörös, kormánybuktató forradalom.  

Czeglédi Andrea

Nemzeti InternetFigyelő (NIF)

Kiemelt képen: Magyar Péter / Fotó: MTI/Balogh Zoltán

Tisztelt Olvasók! A portál működtetéséhez nagyon nagy szükségünk van az Önök támogatására.

Kérjük Önöket, hogy a

DONATE

gombra kattintva segítsék anyagi hozzájárulásukkal működésünket!

A portál valóban független, anyagi támogatást semmilyen szervezettől, vagy politikai erőtől nem kapunk, ezért a legkisebb támogatásnak is örülünk.

Nagyon köszönjük!

 

Mementó 2006 emlékmű

Petíció az emlékmű megvalósításáért!

Aláírásával egy elvi támogatást fogalmaz meg. Amennyiben elegendő társadalmi támogatást gyűjtünk össze, elindítjuk a megvalósításhoz szükséges jogi és szakmai lépéseket.

Kattintson ide a petíció aláírásához!

További részletek itt!