Karácsony, hanukka: kettős mérce Amerikának!

Múlt karácsonykor láttam a hírekben, hogy George Bush meggyújt egy zsidó menórát a Fehér Házban. Elgondolkodtam egy pillanatra: „Valami baj van ezzel a képpel. Ez nem ugyanaz a Fehér Ház, ahol meg van tiltva, hogy keresztet vagy akárcsak egy hagyományos jászolt kiállítsanak karácsony idején?”.

Talán semmi sem jelzi jobban a kettős mércét a zsidók illetve nem-zsidók számára, mint az, ahogy a kormány és a média a karácsonnyal és hanukkával bánik. Az Amerikai Zsidó Bizottság, az ADL, és számos más csoport buzgón munkálkodott azon, hogy képzeletünkből eltűnjön a karácsonynak még csak megemlítése is. Semelyik csoport nem dolgozott keményebben azon, hogy Krisztust kivonja a karácsonyból és a karácsonyt kivonja nemzeti életünkből. Az Amerikai Zsidó Bizottság, az EInökök Zsidó Tanácsa, az Amerikai Zsidó Kongresszus, a Rágalmazásellenes Liga (ADL), és több száz más zsidó szervezet dolgozik azon, hogy elpusztítsa Amerika keresztény hagyományait.

Pereskedésük és erőszakoskodásuk eredményeképpen a karácsony keresztény természete jószerével eltűnt nemzeti életünkből. Nemcsak a karácsonyi dalokat tilos énekelni az állami iskolákban, hanem most már a „karácsonyi szünet”-et és az ehhez hasonló kifejezéseket is kiszuperálják a politikailag korrekt „téli szünet” javára. A Fehér Ház a zsidó hatalmaktól való félelmében már régóta nem mer egy keresztet, de még egy jászolt sem felállítani. Hát vessünk egy pillantást George Bushra, amint meggyújtja a zsidó menórát a Fehér Háznál.

Nem lehet George Bushról készült olyan képeket látni, amelyeken fakereszteket állítana fel, vagy körülöttük gyertyákat gyújtana a Fehér Háznál. Nemrégiben a fő zsidó szervezetek teljesen felbőszültek, mert szerintük a republikánus Nemzetgyűlés pódiumának szerkezete keresztre hasonlított. Természetesen majdnem minden könnyen hasonlíthat az egyszerű kereszt elterjedt alakjára. De pontosan ez az enyhe hasonlóság bőszítette tel őket. Ha az embernek ilyen üldözési mániája van, könnyű azt hinnie, hogy állandóan üldözik. Mark Egon 2004. szeptember 1-i Reuter-cikkében a következőket találjuk:

Az e heti republikánus nemzetgyűlés szónokai említést tesznek egy fa pódiumról l, amelyet egyes zsidó csoportok sértőnek találnak, mivel annak díszítőpaneljei ,úgy tűnik, egy keresztény keresztet formáznak…

A Reuters által meginterjúvolt két másik zsidó csoport is hasonló érzelmeket fejezett ki. A nemzetgyűlés egyik szóvivője nem kommentálta a pódiumot, és arról számolt be a riportereknek, hogy nem értette, hogy miért vált ez témává. Karl Rove, Bush elnök fő politikai stratégája beszámolt a CNN-nek, hogy szerinte a pódium díszítő faborítása nem hasonlított keresztre.

„Istenem, honnan szedik ezt?” mondta. ” Ez Ön szerint olyan, mint egy kereszt? Én nem gondolom.

Az állam és egyház elválasztása kulcskérdés az USA zsidó szavazói számára, és ez az egyik oka annak, hogy általában a demokratákra szavaznak…”

Hol vannak az „egyház és állam elválasztása” miatt annyira aggódó zsidók most, amikor Bush a Fehér Ház történetében először meggyújtott egy menórát?

És pontosan mi a Hanukka, amit George Bush megünnepelt a Fehér Háznál? Erről hadd idézzek önöknek egy tipikus zsidó beszámolót. Az idézet forrása a Zippie: a zsidó szuperweboldal. Íme néhány idézet:

,,Ezzel nem mondjuk azt, hogy a hanukka nem fontos. Végül is a nyolc napos ünnepély a zsidóknak a szírek felett aratott katonai győzelmét ünnepli meg…

A hanukka alaptémája ugyanolyan fontos ma, mint volt 2000 évvel ezelőtt, ez pedig az asszimiláció elleni küzdelem

Ma ugyanúgy, mint akkor, a zsidókat jól elfogadják; a makkabeusok nem csak az uralkodó szírek ellen lázadtak, hanem a hellenizálás uralkodó zsidó gyakorlata ellen is”

Látják? A zsidó szerzők szerint a hanukka megünneplése a pogányok közötti asszimiláció elleni ellenállásra bátorít, és e küzdelem ugyanolyan fontos ma, mint kétezer évvel ezelőtt.

A hellenizálás szó csupán az amerikanizálás szó megfelelője. Látják: mindenki mást a világon, aki Amerikába jön, „amerikanizálni kell”, mindenkit, természetesen a zsidók kivételével. De nekik azt kell mondjuk: hát nem csodálatos, hogy meg akarják tartani különállóságukat és nem akarnak beolvadni Amerika nagy faj- és vallási olvasztótégelyébe! Természetesen az olvasztótégelyek nem mindig olyanok, amilyeneknek kitalálják őket. A gond az, hogy az alja általában megég, a mocsok pedig általában a felszínre kerül.

Bármelyik nem-zsidót, aki azt meri mondani, hogy a zsidók külön akarnak maradn,i és nem akarnak beleolvadni az amerikai kultúrába, antiszemitának bélyegeznék meg. Ha ez igaz, akkor szerintem majdnem mindegyik zsidó szervezet „antiszemita”, mivel mindannyian a rasszok közötti házasság és asszimiláció ellen szólalnak fel.

A lényeg az, hogy a hanukka a görög-párti szírek feletti zsidó katonai győzelem és emberirtás rendkívül etnofób ünneplése.

Miközben egymilliárd keresztény a békét és a jóakaratot ünnepli a Földön, a hanukka a zsidók ellenségeinek kiirtását ünnepli. Ez a legkevésbé sem túlzás.

A zsidó ünnepek legtöbbje ellenségeik leöldösésének ünneplése. Hát nem furcsa, hogy egy vallás katonai győzelmeket ünnepel a legszentebb időkben?

Sőt. a legtöbb zsidó vezető és tudós azzal a jelentéssel is felruházza a hanukkát, miszerint ez a zsidó nép,  vallás és kultúra asszimiláció elleni ellenállásának szimbóluma. Ezzel önmagában nem lenne baj: minden olyan nemzetnek, amelyik meg kívánja őrizni hagyományait, kultúráját, sőt még gyermekei érdekét is, ellen kell állni az asszimilációnak. Apropó, az európai-amerikai nemzeteknek a harmadik világgal való asszimilációjára használt populista kifejezések manapság a multikulturalizmus és sokféleség. Valahogy ezek a fogalmak, úgy tűnik, nem érvényesek a zsidó hatalmasságokra, mivel nekik tisztán és nem-asszimiláltan kell tartaniuk magukat. Nekünk szerintük asszimilálnunk kell a mi népünket és kultúránkat, azonban ők mindenáron ellen kellálljanak az asszimilációnak.

Ha mi bármilyen módon ellenállunk a genetikai és kulturális örökségünk asszimiláció általi elvesztésének, ezt a média sovinizmusnak, a tolerancia hiányának, és végül rasszizmusnak nevezi. Ezzel szemben, a zsidó ellenállást az asszimiláció ellen „hősiesnek” és abszolút szükségesnek nevezik. Bush szétkürtölte, hogy elkötelezett Izrael zsidó államisága mellett. Jegyezzük meg, hogy Bush nem multikultúrális államot, nem sokféle államot említett, hanem ZSIDÓ államot, amilyen a zsidó állam valójában is. Miközben hárommillió palesztin él az izraeli katonai megszállás elnyomása alatt, egyesek Izraelt még mindig a Közel-Kelet egyetlen demokráciájának merik nevezni!

Az a hihetetlenül szemforgató ebben az egészben, hogy ugyanaz a média, amely üdvözli az európai-amerikaiak asszimilációját, nem csinál problémát abból, hogy a zsidók ellenállnak az asszimilációnak az általuk lakott országokban. Ez természetesen azért van így, mert a médiát ugyanaz a csoport uralja, mint amely a hanukkát ünnepli.

A hanukkát ünneplő legfőbb zsidó csoport élesen elítéli a zsidók és nem-zsidók közötti házasságot.

Képzelünk el egy pillanatra egy fehérházi ceremóniát, amely az asszimiláció és multikulturalizmus fehérek általi elutasítását szimbolizálja, és élesen ellenzi a fehérek és nem fehérek közötti házasságot. Ön szerint a média hallgatna?

A világ minden nagyobb zsidó szervezetének programjában szerepel a zsidók és nem-zsidók közötti házasság megakadályozása.

Ezeket milyen gyakran hasonlítják a fehérek olyan szervezeteihez, amelyek ellenzik a rasszok közötti házasságot? Milyen gyakran látta Ön a rasszok keveredését ellenző amerikai fehér ember hollywoodi sztereótípusát? Önök közül, akik ezt a cikket olvassák, hányan tudják, hogy Izraelben törvény van arra, hogy ne ismerjék el a zsidók és nem zsidók közötti házasságot? A média hányszor hasonlította ezeket az izraeli törvényeket a legtöbb amerikai állam régi, a fajok közötti házasságot ellenző törvényeihez?

Hogyan lehet ezt a kettős mércét felháborodás nélkül fenntartani? Valójában az országunkban naponta tapasztalható kettős mérce a médiára, a kormányzatra és kultúrára való zsidó hatalom és befolyás mértékéről árulkodik.

Ez a hatalom az USA olyan közel-keleti politikájához vezetett, amely közvetlenül okozta a szeptember 11.-i tragédiát. Ez vitt minket bele az iraki háború folyamatos katasztrófájába, egy olyan háborúba, amelyet a zsidó új-konzervatívok szítottak és a zsidók által uralt média támogatott. Ez a háború jól jöhet Izraelnek, de rettenetes Amerika számára. Ez a háború nem éri meg egyetlen jó amerikai életét sem, nemhogy húszezer megcsonkított, megvakított vagy legyilkolt amerikai katona életét egy olyan háborúban, amely csak egyre népszerűbbé teszi terrorista ellenségünket, míg Amerikát egyre gyűlöltebbé! E háború legalább százezer iraki, köztük nők és gyermekek tízezreinek halálát is okozta. A zsidó hatalom hívei e vérontás kiterjesztését ráadásul büszkén a Negyedik Világháborúnak nevezik.

Ha nem törjük meg a zsidók uralmát Amerikában, örökségünk és szabadságunk nem marad meg és a világ vérben fog fürödni.

David Duke volt képviselő USA, Louisiana állam

Szittyakürt 2006. január-februárNemzeti InternetFigyelő