Dr. Bene Gábor S.: Új alkotmányt? Miért ne?


Kérjük ossza meg a tartalmat! Csak egy kattintás!

Az igazságosság és a joghagyomány tisztelete okán!

(A Magyar Nemzetben jelent meg Torkos Matild cikke tegnap, s én tisztelettel válaszolok rá.)

Kedves Matild!

Olvastam a cikkét, amelyben újra felismertem, hogy 1989-ben nem csak tévedésbe ejtették a magyarságot, hanem azóta is tévedésben tartják. Ezt a nép igazságérzete is visszaigazolja, mert minden tisztességes ember – így kegyed is – érzi, hogy az elmúlt húsz évben nincs itt minden rendben.

Ne tegyünk hát úgy, mintha a legjobb úton járnánk. Nekünk nem új alkotmány kell, hanem az igazságos, ősi elvekre épülő alap- vagy sarkalatos törvénycsomag, amely kimondja a jogfolytonosságot a történelmi magyar államok ezer éves sorával, s megszünteti a Rákosi-kádár korszak máig tartó jogfolytonosságát. Nem kioktatás, hanem szemfelnyitás a szándéka soraimnak. S szívesen beszélgetnék is önnel, ha kétségei támadnak.

Honfiúi szeretettel: Dr. Bene Gábor S. közjogász

Jelenleg érvényes alkotmányunk a „békés politikai átmenet eszközeként” több-kevesebb sikerrel mára betöltötte küldetését.

BG: Valóban betöltötte a küldetését, mert lehetetlenné tette a véres bolsevikbűnözők elszámoltatását, nyakunkra ültette a globalista világ legkártékonyabb vérszívóit, és feledtetni igyekszik az ezer éves jogfejlődéssel létrejött eredeti és valódi (történeti) alkotmányunkat! Gratuláljunk neki! (sic) Bár azt tisztáznunk kell, hogy a „jogtalanság jogot nem alapít” elve szerint nem is alkotmány és nem is érvényes, így nevezzük inkább ál-alkotmánynak!

Az elmúlt két évtized zavaros és néha vérzivataros időszakában hol iránytűként,

hol biztos támaszként szolgált az alaptörvényünkben rögzített korlátokat át-átlépő végrehajtó hatalommal szemben.

BG: Biztos támasza volt a gazdasági kifosztásunknak és az adósságcsapdába csalásunk kormányzati segítőinek. Elhitette a néppel, hogy alkotmányos államban él, holott erről szó sincs, mert az 1989-ben előkészített „hazugságállam” működésének kereteit adta csak meg.

Ha felidézzük, hogy mi mindent éltünk át az utóbbi húsz esztendőben, bőven van rá okunk, hogy hiányérzetünk legyen.

BG: Nos, kegyed is hiányérzettel bír, mint ahogy az egész nemzet, akiknek lelkében ott van az igazságos és méltányos jogrend, a Szentkorona eszme lenyomata. Jogászként és alkotmányos gondolkodóként figyelmeztetem, hogy amikor alkotmányt ír le az 1949.XX. vagy az 1989. XXXI. törvények kapcsán, akkor tisztességesebb az ál-alkotmány szót használni, mert a magyar alkotmányt az őseink vérrel és verejtékkel szerezték, s nem firkászok és politikai szerencselovagok írták, ahogy a 49-es és 89-es változatokat.

Nem nyújtott az alkotmány kellő hivatkozási alapot ahhoz, hogy megvédjük közösségi vagyonunkat a politikai hatalom birtokosainak kótyavetyeszámba menő privatizációs eljárásaitól, nem adott mankót ahhoz sem, hogy alkotmányos módon elkergethessük a hatalomból azt a maffiaszerűen szervezett oligarchák befolyása alá került pártot,

amely a 2006-os választást csak „trükkök százaival”, választási csalással felérő hazug ígéretekkel volt képes megnyerni.

Kedves Matild! Ha egy törvény ezeket az ön által leírt bűnöket „elköveti” az akkor nem annak az alkotmánynak a jogelveire épül, amelyért Rákóczi, Kossuth és a pesti srácok harcoltak! Az a törvény akkor törvénytelen, s nem hogy alkotmánynak, de még törvénynek sem nevezhető, hanem csak törvénytelenségnek.(nem is volt legitimitása a kerekasztalnak!)

És amely négy éven keresztül igen csekély társadalmi támogatottság mellett adósíthatta el országunkat, rabolhatta ki a jövő generációját úgy, hogy nem tehettünk semmit ellene, alkotmányosan tűrni voltunk kénytelenek, hogy szemünk láttára teszik tönkre a hazánkat.

BG: Higgye el, hogy nem alkotmányosan voltunk kénytelenek tűrni, hanem az illegitim törvénytelenség és a közbeszéd által törvényesnek hazudott megtévesztés okán.

Ha 1989-ben az akkori politikai osztály teljesíti a kötelességét és helyreállítja a történeti alkotmányosságot, akkor a véreskezű bolsevik bandából néhányat elítélhetett volna az igazságszolgáltatás, de az ország megmenekül azoktól a történésektől, amiket kegyed is leír.

Nem tehettünk semmit, hiszen az alkotmány szerint az Országgyűlésben helyet foglaló – mára már szinte kizárólag a politikai pártok által támogatott (irányított, befolyásolt) képviselők dolga, hogy közreműködjenek a népakarat kinyilvánításában.

BG: Nos, itt van a kutya eltemetve! Mert az ellenállási jogunk ma is megvan, csak az „oszd meg és uralkodj” elvére épített rendszer becsapta a társadalmat. Mert a magyar közjogi gondolkodás szerint emberre nem lehet a kizárólagos főhatalmat bízni. Ezért nálunk a nemzet átadta a szuverenitást a Szent Koronának. Ez azt jelenti, hogy egy bonyolult személyiségű, de igazságos főhatalmat hozott létre akkor, amikor a végrehajtást az uralkodó(osztály)-ra bízta, de nem adta át neki a hatalom teljességét csak részesítette belőle. A hatalom másik fele ugyanis a nemzetnél maradt, hogy a hatalom ellenőrzését el tudja látni. Ezáltal a teljes főhatalom csak és kizárólag a koronában jelent meg. (remélem, nem túl bonyolultan írom, mert ezt régen az egyszerű jobbágyok is értették!) Az Aranybulla XXXI. szakasza ma is él.

Márpedig ha az aktuális politikai hatalom, megnyerve a választásokat, többséget szerez a parlamentben, homlokegyenest más politikát is folytathat, mint amit a választási kampányban ígért. Magyarán, fütyül arra a jogi finomságra, hogy ő csak közreműködik a népakarat kinyilvánításában, inkább a népakarat mezében tetszeleg.

BG: Addig, amíg az állam fölött álló igazságos és méltányos jog (tehát az alkotmányosság) foglalata a Szent Korona, addig a magyar állam egy igazságos és joguralmi állam. Mert nem a többség uralma kell, hanem az igazságos jogé, az ugyanis nem követhet el visszaélést a nemzettel szemben, hiszen éppen a nemzeti akarat csiszolta olyanná, hogy mindig a nemzeti közjó védelmét szolgálja. A korona így: nem a királyság, hanem az igazságos jog biztosítéka.

Éppen ezért a gyurcsányizmusban nyert tapasztalataink is azt támasztják alá, hogy szükségessé vált a második kamara létrehozása, amely – ahogy Kulcsár Kálmán jogtudós megfogalmazta – „más metszetben jeleníti meg a politikai viszonyokat és érdekeket”,

s amely vétójogával kontrollt gyakorolhatna a pártok által uralt törvényhozó Országgyűlés felett.

BG: Én ebben, nagyon egyetértek Kulcsár Kálmánnal. Ám attól félek, hogy ha most vissza is térnénk a második kamara (1926. XXII. tvc által visszaállított) formájához, de nem vennénk figyelembe azt, hogy az alkotmányosságunk egy szerves jogfejlődés eredménye (tehát 1956 alulról jövő és elemi erejű népképviseletét kellene a felsőházban megvalósítani), ami kizárja a pártokrácia felsőházi megjelenését. Sőt a megélhetési politikusok kizárását is csak oly módon lehetne elérni, ha a felsőházi képviselők, csak valódi költségeik megtérítését igényelhetnék.

Ha a társadalmi támogatottságát a választások után több mint fél évvel is élvező Fidesz–KDNP rendszerváltoztatás utáni két évtizedre nyúlt átmeneti időszakot egy új alkotmánnyal kívánja lezárni, a kétharmados parlamenti többsége ellenére is csak minél teljesebb társadalmi és parlamenti konszenzussal alkothatja meg új alaptörvényünket.

BG: Sajnos még a jogászok nagy többsége sem jött azzal tisztába, hogy az alaptörvény és az alkotmány nem azonos fogalmak. A kettő rész és egész viszonyában van, tehát alaptörvények építik fel az alkotmányt úgy, hogy a rész csak az egésznek a jogelveire épülhet tovább, mert különben ellentmondásossá válik az egész. Ám a magyar közjogi gondolkodás alapvetése a természetjog, az ál-alkotmánynak pedig a relativista jogpozitivizmus. Ez utóbbiban ugyanis, minden viszonylagos, még az igazság is! Remélem, nem ezt akarja a 2/3-os kormány többség?

Nagyon helyes, ha a kétharmados többséget szerző pártszövetség élni kíván az erős politikai felhatalmazással, és lehetővé teszi az új alkotmány elfogadását.

Kedves Matild! A magyar nyelv képes-beszéd, s ha ön is törvényhozásnak hívja az alsóházat (helyesen), akkor én csak úgy vagyok hajlandó elfogadni az alsóházi alkotmányozást, ha azt a nép átnevezi „alkotmányhozásnak”. A nép azonban bölcsebb ennél, s nem akarja azt, hogy a törvényhozók alkossák meg saját korlátaikat, mert hogyan is nézne ki, ha a focista állapítaná meg hogy ő gólt rúgott, amikor az oldalhálót találta el. „Alkotmányhozást” tehát nem követhet el a törvényhozás, azonban az alkotmány helyreállítását igen! Ezt várjuk tőlük!

Ugyanakkor jogos követelményként fogalmazható meg az alkotmányozási folyamattal szemben, hogy méltó módon folyjék le a vita.

BG: Ha méltó vitát akarunk, akkor ne a többi európai alkotmányt tanulmányozzuk, hanem a saját közjogi múltunkat, amely választ tud adni azon kérdésekre is, amellyel ma birkózik a világ. A monetáris diktatúrákkal szemben ugyanis egyedül az alkotmányos Magyarország tudott hatásosan védekezni egészen a török hódoltságig. A Habsburg királyok időszaka alatt azonban, áttevődött a hangsúly a nemzeti függetlenségre, amelyet az alkotmányosságunk okán tudtuk csak megvédeni. Ne feledjük, hogy 1711-ben, 1867-ben a vesztes, joghelyreállító szabadságharcaink után is visszaállt (ha nagy áldozatok árán is) az alkotmányosság. Ám 1956 joghelyreállító szabadságharca után még mindig nem állította azt helyre a magyar elit. Sőt, el is hallgatják az emberek elől, illetve elfogadják a liberális tézist, hogy minden viszonylagos, még az igazság és a jó is. (tehát nincs abszolút jó és rossz, igaz és hamis?)

Komolytalanná tenné az alkotmányról szóló társadalmi vitát, ha például a magzat alkotmányos védelme kapcsán egyes körök felélesztenék az abortuszról szóló vitát,

vagy a magyar nyelv, avagy a sportolási lehetőség védelmének fontosságáról az új alkotmány kapcsán folytatnák a felesleges szócsatákat.

Sokkal fontosabb lenne megvitatni azt például, hogy a Magyar Nemzeti Bank pénzpolitikája felett ki és milyen alkotmányos kontrollt érvényesíthessen,

vagy azt, hogy a közteherviselés alkotmányos alapelvébe belefér-e, hogy offshore cégek segítségével törvényesen lehet kivonni a profitot az adózás alól.

Vagy azt, hogy a polgárok esélyegyenlőségét miként lehet alkotmányosan védeni annak érdekében, hogy ne csupán a sógorság-komasághoz tartozók tölthessék be a fontos állami pozíciókat, hanem pályázati úton az arra legalkalmasabbak.

BG: Mindig tiszteltem újságírói munkájában az igazsághoz való ragaszkodást. Ezért kérem arra, hogy gondolja végig a soraimat, mert az írástudók felelőssége nagy és létfontosságú!

A haza érdekében és javára.

Dr. Bene Gábor S.

Nemzeti InternetFigyelő

Facebook hozzászólások

2 hozzászólás a(z) “Dr. Bene Gábor S.: Új alkotmányt? Miért ne?” bejegyzéshez

  1. Ismételni tudom csak magam: a cikkre adott válasz nagyon jó-olvasva az eredetit-és köszönet Dr.Bene Gábor Úrnak!
    Amit viszont nagyon sokan nem tudnak és itt hivnám fel a figyelmüket: a Magyarok Szövetsége honlapján a Szent Korona Történeti Alkotmányának jogfolyotnossága, annak visszaállitása érdekében alá lehet irni a csatlakozást.Nem kell itt “új alkotmány”,ha van nekünk egy ezeréves alkotmányunk,a 2/3-os forradalmi többségnek “csak” a jogfolytonosságát kell visszaállitni,amit 1944-ben megszakitottak.(A Jobbik is ezt támogatná) Ezzel visszaáll(na) a Rend!-!amire annyira várunk.Minden a helyére kerül(ne),a Szent Korona Értékrendjén alapuló Alkotmányunkkal.Nem hagyhatjuk,hogy megint “megvezessenek” minket egy álalkotmánnyal!!!!

  2. Hát igen! Sok érvet soroltak már fel a Történeti Alkotmányunk jogfolytonosságának helyreállítása mellett. Azt kellene már megkérdezni a forradalmi kormánytól, hogy MIÉRT NEM akarják a jogfolytonosságot helyreállítani? A válasz sok mindent elárulhatna.

Várjuk véleményét itt! (a hozzászólások moderáció után jelennek meg)

%d bloggers like this:

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás

Ezeket olvasta már?
A fáradtságom oka! – Van benne valami…
Sarkosan fogalmazva
Olvasói levél: Sötét erőket támogat az MTA felső vezetése
Close