Ilyen barátok mellett már ellenségre sincs szükség I.
Nurszultan Nazarbajev, az előző kazah elnök korábban Oroszország barátjának számított. Jó személyes viszony fűzte Putyinhoz, aki méltányolta, hogy NAZARBAJEV VOLT AZ ELSŐ, AKI FELVETETTE: A SZÉTESETT SZOVJETUNIÓ EGYKORI KÖZTÁRSASÁGAINAK – szigorúan csak gazdaságilag, de – ÚJRA INTEGRÁLÓDNIUK KELLENE.
Ő kezdte szorgalmazni a volt szovjetköztársaságok közötti VÁMUNIÓT (ez is volt a posztszovjet térség első integrációs szervezetének a neve).
(…)
Nazarbajevet is elérte azonban a diktátorokra jellemző betegség: szeszélyeskedni kezdett. Bele-bele rúgott, csípett abba, aki a legmegbízhatóbb külföldi támasza volt – Oroszországba, Putyin elnökbe.
Utóda, Kaszim-Zsomart Tokajev először külügyminiszter-helyettes volt. Ezt követően Kazahsztán WASHINGTONI nagykövete lett. (Mint most láthatjuk, ezek az évek nem múltak el nála nyomtalanul.) Washingtonból visszatérve az ország külügyminisztere lett.
RÉGÓTA TARTJA MAGÁT AZ A VÉLEMÉNY, hogy – bármilyen végeredménnyel is járjon számára az ukrajnai kaland – WASHINGTON LEGKÖZELEBB a Kaukázus és KÖZÉP-ÁZSIA FELŐL PRÓBÁLJA MAJD MEGSZORONGATNI OROSZORSZÁGOT
Csikós SándorNemzeti InternetFigyelő (NIF)