Hollai Hehs Ottó: Mi lesz Ukrajnával, mi lesz Európával?

Három éve tart civilizációnk történelmének egyik legértelmetlenebb, véres háborúja két testvérnép között. Minden háború értelmetlen, de vérrokont, testvért gyilkolni nagy bűn, és nehezen indokolható. Nem kell részleteiben ismerni Oroszország történelmét, de annyit megtanultunk, hogy a nagy cári birodalom alapjait Kijevben és annak környékén kezdték építgetni kb. a kilencedik század végén, mondhatjuk a mi honfoglalásunkkal párhuzamosan.

A Kijevi Rusz keleti szlávok, vikingek, finn, török és más balti népelemek keveréke volt. A helyzet évszázadok alatt sokat változott, de a volt Szovjetúnió területén ma is több tucatnyi, különböző nyelvű nép él. Tény, hogy a mai orosz és ukrán nemzet gyökerei valamennyire közös tőből fakadtak, még akkor is, ha a mai ukrán nemzeti identitásnak van egy ennél eredetibb, és eltérőbb magyarázata az ukrán nemzet kialakulásáról (lásd kozákság stb.).

A mai ukránság önálló politikai és mondjuk katonai tényezőként az első világháború idején jelent meg, ennek ellenére ma világszerte, az emberek nem nagyon látnak különbséget az orosz és az ukrán nép, a két nyelv és különösen a szokások, kultúra, történelmük terén, és nehezen értik a háború valódi okát. Mi köze ehhez a szigorúan kelet-európai problémához az amerikai geopolitikának? Sajnos sok! Az évtizedek óta tartó orosz–ukrán szembenállás okai bonyolultak, vannak dolgok, amelyeket aránylag könnyen megérthetünk, ám soknak a háttere tisztázatlan. Az Egyesült Államok geostratégiai elképzelései azonban kb. száz éve lényegében nem sokat változtak, és ennek tükrében könnyebb megérteni a mai helyzetet.

A XX. század elején már megfogalmazódik egy olyan angolszász geostratégiai elképzelés, amely egy német–orosz szövetségben látja a veszélyt a Nyugat, elsősorban az angol–amerikai szövetség számára. A két világháború a földre teperte Németországot, és az utóbbi évek német–orosz közeledésére az Északi Áramlat–2 gázvezeték felrobbantása pontot tett. A németek, amikor éppen felemelkedni igyekeztek, fenékre estek. Oroszország már nehezebb falat. Még 1997-ben a lengyel származású amerikai geopolitikus, Z. K. Brzezinsky ezt írta: „Az USA világhatalma Ukrajnán keresztül vezet. Ha Amerika Oroszország hatalmát meg akarja törni, akkor Ukrajnát le kell szakítsa az orosz befolyási szféráról, hogy megakadályozza az eurázsiai nagyhatalom létrejöttét”. Hogyan állunk most, három év sikertelen háborúja után?  Mi lesz Oroszországgal, és mi lesz az ukránokkal? Trump elbúcsúzik a régi geopolitikától, és ígérete szerint békét teremt.

A fenti gondolatok megfogalmazása közben bekukkantottam az internetbe, és látom az adást, az amerikai elnöki irodából. Azóta már sokan megnézték, rengetegen kommentálták, a média csemegéje lett. A magyar és német fordításokat is végighallgattam, persze a két ország teljesen eltérő megjegyzésekkel kísérte a „beszélgetést”. Viták, viták és nincs megegyezés, azt látni, hogy mindenki mást képzel el, békéről, biztonságról, az új világról, ami nem lesz, ha mindenki más irányba rángatja a kormányrudat.

A pénteki eseményekre visszatérve:

1. Az ukrán elnököt meghívták Washingtonba, hogy írjon alá egy megállapodást a nyersanyagokról. Az ukrán elnök nem írta alá, ebből vita, veszekedés támadt. Kérdem én: mi köze Ukrajna ásványkincseinek az oroszokkal kötött békéhez? Nem lehetne előbb békét kötni, és aztán beszélni az anyagiakról?

2. Egy szerencsétlen ország, szerencsétlen flótás vezetője ül szemben egy szuperhatalom teljhatalmú vezetőjével. Az egyik nemet mond, a másik felfortyan. Más-más elképzelések, de kölcsönös makacs magatartás és kevés diplomáciai érzék – ez mindkét oldalra jellemző volt.

3. A jelenlegi háború sorsa elsősorban az oroszok kezében van, katonáik Ukrajna jelentős részét kézben tartják. Putyin álláspontja fontos, vele kellene tárgyalmi, és csak aztán veszekedni ásványi kincsekről. Ukrajna, lehet hogy nem vehet részt a tárgyalásokon, viszont az országot nem szabad elveszteni, az ország meg kell maradjon.

5. És befejezésül: Európa tartós békéje csak akkor lehetséges, ha az orosz birodalommal egyezséget kötünk. Kihez, ha nem a nyugati keresztény civilizációhoz tartoznak, ez az alapkérdés? Európa el kell távolodjon a ruszofóbiától, az Egyesült Államok pedig felül kell vizsgálja elavult, veszélyes geopolitikai stratégiáját Oroszország tekintetében. Trump döntéseitől sok függ! (Csak ne kapjon intést a „háttérből“)

A két szuperhatalom egyezsége Kínát is lelassítaná, és ez hosszabb békekorszakot eredményezhetne.

A szerző közíró

Toll és Igazság

 

Nemzeti InternetFigyelő (NIF)

 

Kiemelt képen: Zelenszkij, Donald Trump és J. D. Vance / Fotó: AP / Mystyslav Chernov