Gyurcsány-Orbán fellépés, avagy politikus szópárbaj (videóval)

Gyurcsány a plenáris ülésen arra szólította fel Orbán Viktort, hogy adja meg a népnek a döntés jogát a nyugdíjról, az új alkotmányról és a polgári Magyarországról. Az azonnali kérdésre adott válasz így kezdődött: az beszél félelemről, aki fél.

[youtube=http://www.youtube.com/watch?v=m91Qatn9RTo]

A baloldaliságot végleg lejárató – milliárdos szerencselovag -, volt kormányfő, ismét a szereplési vágyának lett az áldozata, amikor hétfőn, azonnali kérdésében egy fantasztikus alakítással játszotta el ismét Magyarország önjelölt megmentőjét. Gyönyörűen beszélt az általa képviselt „jövőt építő öngondoskodásról” az elvtársainak óriási jövedelmet és búvóhelyet biztosító kötelező magánnyugdíj pénztárak „nyugdíjmegtakarító” polgári erényéről, miközben kommunista hévvel ostorozta az erőszakos államosításnak Orbán által bevezetett szokását. Szinte a könnyekig meghatódtam, amikor eszembe jutott, hogy miképpen nyúlták le a társadalombiztosítást egykor, a mostanában levitézlett Fletó „rákosista” elvtársai. Bagoly mondja a verébnek, hogy: nagyfejű!

Amikor ahhoz a részhez ért, hogy a nyugatos demokrácia és a keleties tekintélyelv között kell majd választanunk, akkor már szinte zokogtam. Nem is értem, hogy Alföldi miért nem szerződtette rögvest a lemondása után, ezt a hatalmas tehetséget, ezt a pénzlelkű Nérót? Azért vannak még hibák nálunk. Pedig milyen szép volt a kezdet. A hatvanas években gyönyörűen hirdették az üzemi faliújságokon: a rothadó kapitalizmust győzi le a KISZ ifjúsága. A kereskedelmi reklámok pedig így szóltak: cipőt a cipőboltból! (no elég a nosztalgiából!)

Már arra is gondoltam, hogy most tüntetnünk kellene a „nemzeti” előtt, s a transzparensekre hatalmas vörös betűkkel kellene felírni: Gyurcsányt a színpadra! Főszerepet Fletónak! Ne hagyjátok veszni a nemzet csaló: gányát! Dobjatok kötelet neki! stb. Ám ezek az érzelmek és gondolatok, hamar megváltoztak, amikor a volt kormányfő az új alkotmány tervéről kihangsúlyozta, hogy lám-lám, mások is tudnak hihetően hazudni. Sőt, szerinte az nem igaz, miszerint „a forradalom felhatalmazta volna” Orbán Viktort alkotmányozásra. (persze ő sem tud különbséget tenni az alaptörvény és az alkotmány között, mint ahogy a jogásztársadalom és a médiamunkások nagy többsége sem!)

Ez a kitűnő „Otelló” olyan féltékeny lett, hogy remegő szájjal kifehéredett az erőlködéstől, amikor azt kérdezte, hogy mire kívánja felhasználni a néptől kapott felhatalmazást Orbán Viktor: zsarolásra vagy szolgálatra? Szinte Petőfiként rivallt rá országgyűlési (színész) társára: „Ha szolgálatra, akkor engedje, hogy döntsön a nép!” Majd kis hatásszünet után azt kérdezte, amit intelligens színész soha nem kérdezne: „miniszterelnök úr, miért fél saját népétől, miért fél a polgári Magyarországtól?”. Persze akármilyen intelligens is egy színész, ha a rendező előírja, hogy a szövegkönyvet pontosan be kell tartani, nem lehet egy szót sem improvizálni, akkor bizony ennél még „önleleplezőbbeket” is oda kell mondogatni a siker-taps érdekében.

Szerencsére azonban Viktornak nemcsak a neve jelent győzelmet, hanem a másik főszereplő múltja is. Persze könnyű neki, hiszen csak szolidnak kell látszani és határozottan kimondani: az beszél félelemről, aki fél. Mert az a színházi színész, akit tegnap még a Rómát felgyújtató Néró szerepében láttunk a politika színpadán, ne játssza el nekünk ma Kossuthot, vagy Petőfit! Ez bizony nagy rendezői baklövés! De annak sem kellene a „Kaukázusi krétakör” bíróját alakítani, aki nem kívánja a magyar alkotmányos hagyomány ezer éves lényegét visszaállítani, s nem az alkotmányos jogfejlődés ívébe kívánja beilleszteni az új sarkalatos vagy alaptörvényt, hanem a liberális-bolsevik charták folytatásaként szeretne valami nyugati mintát lemásolni. Ne feledjük el, hogy egy olyan ország fog márciusban egy nyugati alkotmánymintát elfogadni, amely a legtovább (1944-ig) tudott ellenállni a monetáris világdiktátumnak. Miközben új miniszterelnökünk kiemelte, hogy az új alkotmányt a hatályos szabályok szerint, a magyar parlamentáris hagyományok szellemében és a legjobb alkotmányos szokásokat követve fogják elfogadni, elgondolkodtam. Valószínűleg más nyelvet beszélünk mi is, mert a magyar közjogi hagyomány szerint bizonyos szokásjogi elemeket nem lehetne elfelejteni! Először is a parlamentáris hagyományok: soha nem egy törvénybe sűrítve, hanem a szokásjogok évszázados fejlődését leíró sarkalatos vagy alaptörvényekben jelent meg nálunk az alkotmányosság. Ha tehát alkotmánynak nevezzük azt, ami most készül, akkor felrúgtuk az alkotmányos hagyományainkat! Vajon Fletó miért nem ezt kritizálta? De menjünk tovább. A legjobb alkotmányos szokásaink pedig, az isteni vagy természetjogi abszolút igazság alapjaira épülnek, s nem a liberalizmus álságos, relatív jogpozitivizmusára. A magyarok valóban úgy döntöttek, más világban akarnak élni; ezért nincs szükség az új alkotmányra, hanem a visszatérés szükséges a bevált és a nemzetet évezredre megtartó történeti alkotmányhoz. Akik nem akarnak új alkotmányt, és nem akarják az alkotmánynak hazudott 1949. XX, valamint Az 1989. XXXI. „törvénytelen törvények” jogrendjét folytatni, azok valójában a bevált történeti alkotmányt akarják visszahelyezni a szerves jogfejlődés ezeréves ívébe. Azok nem a középkort szeretnék, hanem valójában azt a korszakot akarják visszahozni, amelyben nem tudtak visszaélni a hatalommal!

A színpadon azonban nem én, hanem a főszereplők jutnak szóhoz, s így én, örökre csak néző maradhatok. A joghagyományainkat azonban egy-egy személy nem, csak az alkotmányos jogtudattal bíró, erős és szervezett nemzet változtathat. Mert a színpadon folyó előadást lehet érteni és nem érteni, lehet tapsolni és fütyülni. Ám a mai világban már a fütyülés is tapshelyettesítő, s ugyanígy nincs jó és rossz, nincs siker és bukás. Ha lenne, akkor nem Gyurcsány Ferenc viszontválaszát hallgathattuk volna meg hétfőn, hanem például Zétényi Zsoltét. A politikusi szerepek adta lehetőséget azonban, feltétlenül át kell gondoljuk, s a médiadiktatúra ellenére kell kialakítanunk a saját, és elemzően kritikus véleményünket róluk:

„Ön ellopja hárommillió embernek a pénzét, és ön erre büszke. Én az ön helyében szégyellném magamat” „Ha ön demokrata, ha ön tisztességes ember, ha önt érdekli, hogy mit gondol a nép az ön alkotmányáról, akkor ne fenyegessen sem bennünket, sem mást, hanem álljon a nép elé, és mondja azt: ajánlatom van az ország alkotmányára, és kérem a nép, az istenadta nép támogatását. Ne bujdokoljon, ne féljen, ne legyen gyáva, és főleg ne legyen tolvaj!”

„Én megértem, hogy önök bátor emberek: elég bátrak voltak, hogy kardlapoztassanak, emberekre vadásszanak gumilövedékkel, kilőjék ártatlan tüntetőknek a szemét, elég bátrak voltak, hogy meghamisítsák a költségvetést, hogy orránál fogva vezessék az egész országot” „Megértem, hogy az MSZP egyes képviselőinek komoly és személyes problémát jelent a félelem. Ezt úgy hívják, elszámoltatás és elszámoltatástól való félelem”

Eddig az előadás. A nézők pedig szépen hazamennek. Otthon majd mindenki, a pártállása szerint átgondolja az előadás lényegét. Az pedig látszatra az alkotmányról, s a nyugdíjakról szólt. Valójában azonban, csak eltakarja előlünk a lényeget, a jövőnket meghatározó jogrend átalakításának, sőt bebetonozásának akcióját, amelyben eltűnik majd a múlt, jelen, jövő egységének záloga, a magyar közjogi gondolkodás eredetisége, egyedisége. Mert ha ellent is tudtunk állani évszázadokig a pénzimpérium nyomásának, most a globalizmusnak már nem tudunk, mert elveszik tőlünk az egyetlen mentőövet, az igazságos jogrend alapját: a koronát.

Mert a Szent Korona nem a királyság, hanem az igazságos és joguralmi állam biztosítéka.

Pár évtizede még százezrek, vagy milliók haltak volna meg a magyar alkotmányért, mint ahogy meghaltak érte a kurucok, honvédek, pesti srácok ezrei. Ma nem kellene meghalni érte senkinek, csak fel kellene állni a meccsnéző, vagy sorozatnéző fotelből és a Magyarok Szövetségének, pontosabban a magyar nemzetnek a hívó szavára (legkésőbb márciusban!) odagyűlni majd a parlament elé, s némán felmutatni a tömegerőt azoknak, akik a jelenlegi ál-alkotmányt akarják átreformálni: maguknak.

Dr. Bene Gábor S.

2010.12.06.

Nemzeti InternetFigyelő

 

Tisztelt Olvasók! A portál működtetéséhez nagyon nagy szükségünk van az Önök támogatására.

Kérjük Önöket, hogy a

DONATE

gombra kattintva segítsék anyagi hozzájárulásukkal működésünket!

A portál valóban független, anyagi támogatást semmilyen szervezettől, vagy politikai erőtől nem kapunk, ezért a legkisebb támogatásnak is örülünk.

Nagyon köszönjük!