Figyeljünk a SZOCI – ÁL-DEMOKRATÁK-ra!

Kenessey Csaba, A DIKTATÚRÁTÓL A DEMOKRATÚRÁIG című könyvéből (4. rész)

(megjelent Új Magyarországban ’94 június 23-án)

A koalíciós tárgyalások nagy gőzzel folynak. Az eddig fennálló ellentétek, szlogenek elcsitultak, úgy látszik, már nem hasznos egyik pártnak sem az acsarkodás. Az SZDSZ sem hangoztatja már Horn Gyulával szembeni eddigi merev  fenntartásait. Mit tesz az idő, meg a várható hatalom!

A magyar választópolgár feszült figyelemmel kíséri a tárgyalásokat, hogyan lesznek az eddigi politikai ellentétekből egymást megértő, jól együttműködő kormány? A politika mindenre képes még a fából vaskarikát is létre tudják néha hozni. Kérdés, mi lesz a következő négy év politikai alapja? Mi lesz a sokat hangoztatott megbékélésből? Az elv jól hangzik, de nagyon nehezen keresztülvihető.

A múlt is nagy változásokat hozott, mind politikai, mind gazdasági területen. Az államilag irányított “tervgazdaság”-ból “piacgazdaság” lett, az MSZMP-ből MSZP, mely párt magát ma a szociáldemokráciához közelebb állónak mutatja mint az azelőtti ideológián alapuló őse. Ha ez igaz, akkor valóban nagy változást kellett a pártban, a szervezetekben, de főként a tagság fejében keresztül vinni. A szociáldemokráciának hazánkban is nagy tradíciója volt, mindaddig, amíg “fúzió” következtében az MDP azaz a kommunista párt fel nem számolta.Az eredményeket ismerjük, számos becsületes szociáldemokrata került börtönbe, majd a Szakszervezet is alávetette magát az akkori pártakaratnak. A munkaverseny lett a dolgozók kizsákmányolásának egyik eszköze. Volt Sztahanov, Muszka Imre stb. A normák emelkedtek, a bérek csökkentek. Ezekre a tényekre emlékeznünk kell, mint ahogyan a holocaustot sem szabad, lehet elfelejteni.

Mi ma a teendő? Nagyon vigyáznia kell az egész országnak arra, hogy a demokratiuks fejlődés meg ne akadjon, az ország ne veszítse el nemzetközileg kivívott elismerését, de végső sorban arra, hogy a szociáldemokraták ne fejlődhessenek szoci ál-demkoratákká.

Figyelnünk kell, mert a múlt kísért. A történelem – sajnos – gyakran ismétli önmagát. A demagóg eszméknek minden időben vannak követői. Gyakran vagyunk ennek az érthetetlen viselkedésmódnak tanúi, mikoris angol, francia vagy akár amerikai bőrfejűek horogkeresztes zászlókat lobogtatva jelennek meg az utcákon és terrorizálnak kisebbségeket. Németországban sem halt ki teljesen az “eszme”, ennek is sok szomorú bizonyságát tapasztalhatjuk. Ennek ellenére bízzunk abban, hogy a többség sehol sem hajlik az extrém nézetek felé, és végül is a többség akarata érvényesül, ez a demokrácia nagy előnye. Maradjanak a pufajkák is ott, ahová valók, a történelem süjjesztőjében!

Gondolkodóba ejtenek azok a manipulációk, amik a Horn féle baleset körül mutatkoztak és a mai napig újabbnál  újabb változatok látnak napvilágot.  Ha ez fogja a következő kormány munkásságát jellemezni, akkor nem sok jót várhatunk tőle. Érdekes a sors, még nemrég történt Boross Péter miniszterelnök úrral is egy autó baleset, két-három nap után már senki sem beszélt róla! Nem furcsa? Lehet, hogy ez lenne az a szakértelem, amire a választási kampányban annyit hivatkoztak? Az is tény, hogy a koncepciós pereket is igen nagy szakértelemmel készítették elő és ugyancsak nagy szakértelemmel végezték ki ártatlanok egész hadát.

Ne fessük az ördögöt a falra. Fontos a jövő, nem a múlt. Azonban a múltból kell a tapasztalatokat leszűrni ahhoz, hogy a megélt borzalmak sohasem válhassanak többé országunkban valósággá. Bízzunk abban, hogy a mai felelős politikusok is ismerik a történelmet, a magyar nép egészséges igazságérzetét. Adjuk meg mindannyian, közösen a lehetőséget arra, hogy a kormány bizonyíthassa jóakaratát, szakértelmét, mit az ország javára fog felhasználni. Ha ez sikerrel jár, midannyian meg lehetünk elégedve. Ellenkező esetben…. négy év múlva …. új választások lesznek, reméljük szabad választások! Rajtunk múlik. Nekünk is szabad egyszer ébernek lenni.

A Szerző engedélyével – Nemzeti InternetFigyelő