FIDEMPÉ – avagy az SZDSZ nem vész el, csak átalakul

Aki még csak nem is értő szemmel, de akár csak érdeklődéssel figyelte az elmúlt 20 év hazai politikáját, annak bizonyára feltűnt, hogy a (neo)liberálisok nélkül Magyarországon nem létezhet semmiféle kormány.

1990-ben az Antall vezette MDF kormány kényszerült paktumot kötni a „rendszerváltó” SZDSZ-szel. Gyakorlatilag ekkor vette kezdetét az a hihetetlen országrombolás, melynek hatásai ma már a pucér létünket fenyegeti. Bekebelezték a médiumokat, biztosítva ezzel a kommunizmus évtizedei alatt már szolgalelkűvé silányított széles néptömegek agymosását, félrevezetését, megtévesztését. Ők választhatták meg az első köztársasági elnököt, aki az SZDSZ-MSZP – és valószínűleg -Fidesz – által szervezett és lebonyolított taxisblokád résztvevőinek amnesztiát adott.

1994-ben, bár az MSZP-nek abszolút többsége volt, mégis be kellett őket venni a kormányzásba. 1998 után a fontosabb minisztériumok élén (kultúra, oktatás, gazdaság) liberális beállítottságú emberek biztosították a megkezdett országpusztítás folytatását, melyet az Orbán-Torgyán kormány csak fékezni volt képes. 2002 után pedig ismét kormányzati szerepet kaptak, ráadásul sokkal nagyobb zsarolási potenciállal, hiszen rajtuk múlott a kormánytöbbség.

A Jobbik térnyerésével, és a közös kormányzás katasztrofális hatásaival párhuzamosan, egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy az SZDSZ-nek vége. Ideje volt hát köpönyeget fordítani, átfesteni a cégért, de azért senkinek se legyenek kétségei, a Lehet Más a Politika nevű fantompárt úgy programjában, mint módszereiben és céljaiban tökéletes hasonmása és folytatása az SZDSZ-nek.

Senki sem jósolt nekik semmilyen eredményt, jól felépített, mondhatni professzionális médiakampánnyal viszont mégis bejutottak a Parlamentbe, a kétharmadot szerző Fidesznek pedig tulajdonképpen semmi szüksége sincs szövetségesre. Egészen eddig.

Sokmilliónyi szavazó reménykedett abban, hogy a kőkemény nemzeti radikális Jobbik és a Fidesz végül is közösen lát neki kitakarítani a közéletből a liberálbolsevikokat, közösen és szigorúan lefolytatja a rendszerváltás, elszámoltatja a bűnösöket, elkezdik kiráncigálni az országot abból a feneketlen mocsárból, melybe az elmúlt évtizedek neoliberális politikája süllyesztette. De nem ez történt.

Helyette Orbán Viktor a napokban látogatást tett az LMP frakciójánál. A látogatást követő sajtótájékoztatóján az alábbiakat találta mondani (forrás: MNO):

„Azért is tudtam elmenni jó lelkiismerettel az LMP-hez, mert ha lehet más a politika, akkor lehet más Magyarország is” – fogalmazott Orbán Viktor, hozzátéve, hogy az LMP és a kormánytöbbség között – a fennálló jó néhány jelentős véleménykülönbség ellenére is – a változás érdekében bizonyos együttműködés lehetséges. Még úgy is, hogy „tudomásul vesszük, hogy bizonyos viták – nem jelentéktelen kérdésekben fennálló viták – hosszabb távon is fenn fognak maradni” – jegyezte meg.

Együttműködés! – örvend a honpolgár! Végre!

De miért az LMP-vel?

És egyáltalán, minek?

Vagy ismét csak arról van szó, hogy az álcát váltott (neo)liberálisok sehogyan sem maradhatnak ki a hatalomból:

A számomra kissé politikai hatalommániának gondolt – és a Parlamentben legelőször elfogadott – Nemzeti Együttműködés Nyilatkozatának kötelező kifüggesztése kapcsán az alábbiakat mondta:

„Továbbra sem nyugszom bele abba, hogy akárcsak egy olyan állami alkalmazott is legyen Magyarországon, aki azt gondolja, hogy lehet folytatni azt, mint ami az elmúlt nyolc évben Magyarországon történt”. Ezt a változást minden állami alkalmazottnak látnia kell: nincs lopás, nincs hatalmaskodás, nincs többé olyan, hogy az állampolgárt nem segítségre szoruló ügyfélnek tekintik, hanem alávetettnek – sorolta a kormányfő.

Ez elsősorban az elszámoltatás szemüvegén keresztül érdekes. Orbán nem kevesebbet állít, mint hogy a közszférában eddig (legalábbis az elmúlt 8 évben) mindenki lopott, hatalmaskodott, az állampolgárokat megalázta. Lehet, elfelejtette, hogy éppen az őszödi-beszédnek köszönhetően négy évvel ezelőtt degeszre nyerte magát a Fidesz az önkormányzati választásokon. Szerinte ezen Fideszes önkormányzatokban loptak, hatalmaskodtak, és ostoba barmokként kezelték a magyart.

Véleménynek sommás, viszont akkor itt az ideje annak a mindenre és mindenkire kiterjedő elszámoltatásnak, amelyet egyedül a Jobbik erőltet konokul, míg a kétharmad igyekszik ebből kihátrálni, és alig győzik teletömni az emberek fejét bármi mással, csak hogy erről eltereljék a figyelmet.

Veszélyes játék a tűzzel. A magyarok hihetetlen többsége számára az elszámoltatás a jövő sarokköve, és nagyon könnyen visszavehetik a bizalmat a kétharmadtól, amennyiben ez (sem) teljesül!

A gyorsan változó körülmények áldozataként pedig ezt nyilatkozta:

Beszámolt arról is az LMP-seknek – folytatta –, hogy a „tabudöntögetés elég jól halad”, hiszen korábban senki nem gondolta volna például azt, hogy jóval kisebb lehet a politikai osztály a mostaninál, vagy hogy a pénzintézeteket be lehet vonni az emberek igazságérzetét kielégítő mértékig a közteherviselésbe.

Rá egy-két napra:

Orbán Viktor miniszterelnök a bankadó erre az évre tervezett részével kapcsolatban semmilyen változtatási lehetőséget nem lát, szerinte ez kiderül a benyújtott törvényjavaslatból is. A kormányfő jelezte, hogy a jövő évben már valamivel több lesz, 2012-ben pedig nagy lesz a mozgástér, hiszen akkor már ki akarják vezetni (helyesen bizonyára: vetni – a szerk.) a bankadót.

Vagyis a külföldi pénzhatalom közbeszólt – kuss a Bankoktól, pénzt (vissza) nem adunk! (- mondták a bankok – szerk. megj.).

Helyette kaphatunk uzsorára újabb hitelt az IMF-től. Debrecenben jövőre 70 %-kal (!!!) tervezik emelni a távfűtés árát.

Ez igen!

Nos, kedves Fideszes szavazók! Biztos, hogy jó lóra tettetek? Nem lett volna Jobb(ik)?

Biró László

Ja, és el ne felejtsük: letelt a két hét, de nem látjuk javulni a közbiztonságot.

Legfeljebb több rendőr vadászik autósokra, na és Gárdistákra!

Nemzeti InternetFigyelő