Emlékezzünk! – Mádéfalva 1764. január 7.
260 éve annak, hogy az osztrák katonaság a Madéfalván egybegyűlt, a határőrsorozás ellen tiltakozó csíki és háromszéki székelyeket lemészárolta. Az esemény a történelemkönyvekbe, mint mádéfalvi veszedelem vonult be. Az uralkodót Mária Teréziának hívták, független Magyarország pedig nem létezett. Tavaly erről a Habsburgról kapta „új” nevét a Budaörsi úton található Petőfi Sándor laktanya, amelyet Szalay-Bobrovnyiczky Kristóf honvédelmi miniszter „keresztelt” át.
Böjte Péter elbeszélésében így emlékezik meg a történetekről:
A tragikus esemény nyomán több ezer székely menekült Moldvába, Bukovinába. Böjte Péter elbeszélésében így emlékezik meg a történetekről:
„Mária Terézia azt akarta, hogy a székelyek álljanak az osztrák élire, menjenek a határokra s álljanak őrséget, mert erőst jó katonák vótak. De azok nem vállolták! Azok nem. Inkább abba a nagy hidegbe béhuzakodtak a szalonkai erdőbe.
Egy reggel a Bukov katanái rejamentek a falukra s az asszonyokat s a kicsi gyermekeket kihajtották az emberek után. Hogy futtak azok szegények, s hogy sírtak!
Amikor az öregebbek s a kicsikék, akik gyengébbecskék vótak, kezdtek posztulni, akkor ők mind béhuzakodtak Madéfalvára. Az eppe Vízkereszt előtt való nap vót. Januárnak hetedikjén virradatkor, a katanaság rejik ment. ágyúkval mind esszelövöldözték a falut. Aki futott, kardokval mind levágták. átkozottak legyenek még haló porikban es!”
Emlékezzünk tehát a történelmi tényekre, de ne feledjük feltenni közben azt a kérdést sem, hogy vajon miért zajlik ma Magyarországon egyfajta habsburgosítás.
Mementó 2006 emlékmű
