Édes anyanyelvünk védelmében
Úgy érzem, egy olyan problémához érkeztem el, amit nem hagyhatok szó nélkül. Megdöbbent, hogy magukat magyarnak valló (még felelős beosztású) emberek (is), akik a magyart tartják anyanyelvüknek, mennyire nem érzik annak finomságait, szépségeit.
xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx
Elképedek, amikor olyan hibákat látok, amiket nem lehet a sietség közbeni elütésre, vagy a nyelvtani szabályok hiányos ismeretére fogni, ugyanis ezeknél nem erről van szó, hanem arról, hogy valaki nem is érzi, hogy merőben mást jelent így vagy úgy írva egy kifejezés. Nem vagyok sem nyelvész, sem nyelvtanár, de szomorúan nézem ezt a jelenséget!…
Hogy példát is hozzak, szerdán jelent meg a NIF-en egy cikk, ami a magyargyűlöletről szól. A cikk fő címe (helyesen) egybeírva hozta, a videón azonban már helytelenül, különírva van. Pedig a kettő között óriási a különbség. Egybeírva ugyanis azt jelenti, hogy a magyart/magyarokat gyűlöli(k) valaki(k), különírva pedig épp a fordítottját, vagyis, hogy a magyar(ok) gyűlöl(nek) valaki más(oka)t! Márpedig az említett cikkben egyértelműen a magyarok elleni gyűlöletről van szó (egybeírva).
Szeretném felhívni olvasó- és írótársaim figyelmét, hogy ne legyünk igénytelenek, mert ezzel saját nemzetünket gyalázzuk meg, Miféle magyar az, akinek mindegy, hogy az ellene irányuló támadásokról beszél, vagy éppen fordítva, az általa elkövetettekről?
Mai korunkra jellemző a trehányság, a nemtörődömség a felületesség terjedése. Miközben egyre többen válnak a Mammon rabjává, elhomályosítja szemüket ez a démoni erő, és már észre sem veszik, hogy maguk pusztítják legnagyobb nemzeti kincsünket, édes anyanyelvünket! Ma, éppen a liberális maffia nyomására terjed a nyelvi igénytelenség, és ezzel nő a lelki igénytelenség is, éppen ez a céljuk, hogy gyökértelenné tegyenek bennünket, nyelvünktől is megfosztva.
Másik példát is hozhatnék, az és, a vagy és a vessző kitételének példáját. Szinte elképesztő, hogy tanult embereknek fogalma sincs, mikor kell az és és a vagy elé vesszőt tenni, és mikor nem. Ha felsorolásban van az két szó valamelyike, akkor nem kell vessző (pl. A,B és/vagy C), de ha mondatrészt, önálló gondolatot választanak el, akkor kell a vessző, mert az már mondat (gondolat) tagolást jelen (pl. „tegnap részt vettünk egy rendezvényen, és utána beűltünk egy presszóba, hogy megbeszéljük a történteket.”). Ugyanis az „és utána elmentünk” rész önálló mondat is lehetne, így: „Tegnap részt vettünk egy rendezvényen. Utána beűltünk egy presszóba, hogy megbeszéljük a történteket.” A rövid vagy hosszú i, o, ö, u, ü vagy a -ba, -be, -ban, -ben, -juk, -jük (más néven –suk, -sükölés) használatáról már nem is beszélek.
Jó lenne, ha erre egyre többen figyelnénk, mert a anyanyelv épp olyan értékes része nemzeti kincseinknek, mint a termőföld, a víz és ásványi anyag készlet!
ISTEN ÓVJA MAGYARORSZÁGOT!
De azért a tőlünk telhetőt mi is tegyük meg!
Czakó István
Nemzeti InternetFigyelő
Tisztelt Olvasók! A portál működtetéséhez nagyon nagy szükségünk van az Önök támogatására.
Kérjük Önöket, hogy a
DONATE
gombra kattintva segítsék anyagi hozzájárulásukkal működésünket!
A portál valóban független, anyagi támogatást semmilyen szervezettől, vagy politikai erőtől nem kapunk, ezért a legkisebb támogatásnak is örülünk.
Nagyon köszönjük!
Mementó 2006 emlékmű
Egyetértek a cikkel. Én abban is problémát látok, hogy sajnos a magyar média sok esetben erősíti ezeket a nyelvi őrületeket. Csak egy – két példa: agyvérzést kapok, amikor a riporter szerint az egyik játékos „olvassa” a másik cselekedetét. Vagy személynevek kisbetűvel írása csak azért, mert viselője ellenszenves, és nem értenek egyet vele. A magyar nyelv tana nehéz, ám ettől olyan szép.
Bernard Show mondta egyszer:
„… Bátran kijelenthetem, hogy miután évekig tanulmányoztam a magyar nyelvet, meggyőződésemmé vált: ha a magyar lett volna az anyanyelvem, az életművem sokkal értékesebb lehetett volna. Egyszerűen azért, mert ezen a különös ősi erőtől duzzadó nyelven sokszorta pontosabban lehet leírni a parányi különbségeket, az érzelmek titkos rezdüléseit. …”
Igaza van Czakó Istvánnak. A másik nagy probléma, hogy nem tudnak helyesen beszélni még a riporterek sem. Tárgyra rámutatva ,,ő”-t mondanak, többször hallottam a ,,nem-e lehetne” kérdést is. A szóismétlésékről nem is beszélve. Egyik nap megszámoltam, másfél perc alatt – egy kommunikációt tanult ember – nyolc alkalommal mondta a lehetséges szót. Azért néztem az órámra, mert Ő már ,,visszaeső” és nagyon idegesít, hogy senki nem figyelmezteti a munkahelyén a helyes beszédre. Ez csak két példa volt, de sokat fel lehetne sorolni. Sokkal igényesebbnek kellene lenni azokkal szemben főleg, akik bárhol szóban is megnyilvánulnak. A sok ,ökögés” (ööööö) és a helytelen írás és beszéd nem éppen a mai kisiskolásoknak mutat példát.
„A másik nagy probléma, hogy nem tudnak helyesen beszélni még a riporterek sem.”
A riporterek és a politikusok zsidó származásuknál fogva nem ismerik teljes mélységében a magyar nyelvet és nem is fogják,mert ahhoz magyar szív és lélek szükségeltetik ami az élősködőknek nincs.Engem a mostanában felkapott „látszódik” kifejezés zavar többek közt – tudomásom szerint ilyen szó nincs a magyar nyelvben,legfeljebb az „újmagyar” nyelvben.
„A magyar nyelv eredete ennél sokkal csodálatosabb
fenomén. Aki megoldja, isteni titkot fog analizálni, és a titok első tézise ez: kezdetben vala a szó, és a
szó Istennél volt, és a szó lett az Isten.”
“A másik nagy probléma, hogy nem tudnak helyesen beszélni még a riporterek sem.”
Egyetlen porcikám sem kívánja vissza az átkost, de még anno volt a Magyar Rádióban egy ún. „Mikrofon Bizottság”.
Az volt a feladata, hogy eldöntse: valaki megszólalhat-e mikrofon előtt.
Ugyanis az, hogy valakinek jó gondolatai vannak, az még nem jelenti, hogy tud előadni is.
Mint pl. Nagy László, a költő. isten áldotta tehetség volt, de – a hangfelvételek tanulsága szerint – „istentelenül” motyogósan, elfolyóan beszélt. Ezért van, hogy csak halála után kerültek adásba a felvételei, amikor már kiderült költői nagysága. De hozhatnám Weörest is példának…
S még egy: a rádióban anno nem volt szabad megszólalni nem magyar családnévvel. Így lett Neufeld Tamásból Vitray Tamás. S jól is volt ez…
S ma meg a kimondhatatlanságból csinálunk rendszert. hemzsegnek a Pokrivcsákok és a Vujity Tvritkók. Hát hol élünk? A tótok közt a Felvidéken, vagy Horvátországban?
De ma már a Rádió hírszerkesztői is tudatosan keverik a Kelet-Közép-Európa és a Közép-Kelet-Európa fogalmát is. Pedig az egyik Magyarország, a másik meg valahol Kijev és Moszkva között van – tehát nem mindegy.
Amíg a riporterektől nem követeljük meg az ízes, artikulált beszédet, addig az ilyen Pityinger-nemzedék pesti dumája lehet „trendi”…
És még itt vannak az elburjánzott külföldi szavak is. A trendik, a celebek, a sztárok, a shopok, az e-mail-ek … és elburjánzott cigány szavak: a csávók, a csajok, a kaják, … na és amitől kiütésem van: a „roma”. (amilyen magyar szó nincs is).
S még egy: a rádióban anno nem volt szabad megszólalni nem magyar családnévvel. Így lett Neufeld Tamásból Vitray Tamás. S jól is volt ez…
Tisztelt előttem szóló!
Az idegen nevek megváltoztatásának a fő oka az volt,hogy a zsidók titkolhassák a származásukat,ami sikerült is nekik.
Az idegen szavak,kifejezések használatáról pedig csak annyit,hogy aki magyar az MAGYARUL BESZÉL pont.
,A magyar szó még nem magyar érzés az ember mert magyar, még nem erényes ember és a hazafiság köntősében járó még korántsem hazafi.”
Mégha csak az lenne a fő baj, hogy az asszimiláns magyar vezetők a jiddischből idegen sajátosságokat emeltek volna a magyarba (pl. hogy nézi ki ahogy fest vagy milyen helyett) vagy nem ismerik a több birtokos több birtok formát, avagy az egészségit egészségügyinek tévesztik…
De az egész pannoniai magyarság 1945. (ez nyelvhelyességi könyv állítása az 1960-as évekből) és nem 1957. óta olyan trágárúl szól, akár a hozzá idomult köcsög-cigányság. Ocsmány néppé lettünk, már akik, de a többség. Ilyen tőlünk nyugatra nincs. Örvendek, hogy néhány évre el tudtam vinni két gyermekeimet a Lajthán túlra, azóta már visszaszoktak az okádék nyelvhasználatra.
A trágár szó a német träger-ből (hordár) van és ikre a tróger-nek. No ha így leszólták a magyarok az egyszeri németet a 19.- században, akkor minek utánozzák. A 19. sz. német polgárság ui. a magyar nemességet vett példának és össze is házasodott vele, mint az én aradi díszpolgár ősöm, Jllmann János Elzászból, Buda-Vízivárosból. Még mindig az ő vagyonából vagyok kénytelen orvosként megélni, az amerikai bombák és a román-magyar-zsidó kommunisták rabló bűnei ellenére.