KÉRJÜK, ENGEDÉLYEZZE BÖNGÉSZŐJÉBEN A HIRDETÉSEK MEGJELENÍTÉSÉT, EZZEL TÁMOGATJA A PORTÁL MŰKÖDÉSÉNEK FENNTARTÁSÁT!

KÖSZÖNJÜK!

Dohán Mihály: Húsvét után (III. rész: Böjte Csaba)

Kérjük, egy megosztással támogassa honlapunkat!

Ha már ma élő személlyel kezdtük „társadalomlélektan-történeti” sétánkat, fejezzük is be hasonlóan. A következő és egyben utolsó alanyom Böjte Csaba.

Őt – azt hiszem – legalább annyira nem kell bemutatnom, mint Teréz anyát. Igaz, ő csak a Kárpát medencében ismert, esetleg az európai magyarok körében, nem világszerte, de legalább annyira ismerik, ha nem is olyan sokan.

Véletlenül akadtam az interneten az alább következő szövegekre. Mint eddig, most sem adom meg sem a szerzőknek a nevét (már mondtam, hogy nem személyeskedem), sem az írások megjelenésének a helyét, mert nem akarok sem vitatkozni, sem állást foglalni, csak egy jelenséget példákkal bemutatni.

„Böjte Csabát, mint a gyermekek megmentőjét, a Dévai Szent Ferenc Alapítvány vezetőjét ismeri a nagyközönség. Politikai vezetők, főpapok és plébánosok esnek térdre előtte (kiemelés tőlem), és a nép is a gyermekmentőt látja, látta benne, akinek érdemes adni, mert az adományokat a gyermekek jólétére fordítja…

A nagy Böjte-láz azonban, egyre inkább átfordulni látszik egy nagyon mélyről jövő ellenszenvvé azóta, hogy Böjte látványosan sokat szerepel a magyarországi médiában, utazásai pedig azt tükrözik, hogy esze ágában sincsen a romániai árvák problémáival foglalkozni, s a hírek szerint horribilis összegeket kap kormánytól, egyháztól és magánszemélyektől, amelyekből nem az árvákat segíti, hanem üzleti vállalkozásait bővíti.

Elterjedt a híre annak is, hogy a rezsi megnövekedése miatt az árvák otthonait felszámolja, és „zarándokházakat”, azaz moteleket, szállodákat nyit az addig, a gyermekeknek otthont jelentő épületekben. Eközben lovas iskolát, boksz-akadémiát alapított, és egyre csak nő az a botrány is, amelyből kiderült, hogy a teljes alapítványi rendszerben képzetlen, utcáról felvett nevelők tevékenykedtek, és a szexuális abúzusok nem csupán egy-egy házban, de szinte minden gyermekotthonban hosszú évek óta folynak. Persze ez, a román hatóságokat egy cseppet sem érdekli, mert azok fillérekért megvehetők.”

„Felfoghatatlan az az arcátlanság, amelyet alkalmaz Főtisztelendőséged, és amellyel igen rossz hírbe keveri a Magyar Katolikus Egyházat, amelyhez Önnek a világon semmi köze nincsen! Azt, hogy Ön dr. Erdő Péter Őeminenciáját, mint saját főpásztorát emlegeti és ezzel Ön azt akarja elhitetni a közvéleménnyel, hogy Ön itt Magyarországon bennfentes, szintén provokációnak kell tekinteni. Hiszen Ön, mintegy reklámember, a magyar bíboros programját hirdeti lépten-nyomon, és ismét – mint mindig –, a gyermekekkel takarózik, amikor németországi programjairól, egy Önnek még hitelt adó magyarországi, kormány közeli lapban mesél. Gondolom, arra számít, hogy a „messziről jött ember azt mond, amit akar” mondásunk alapján, Önnek a Németországi magyarok majd összedobnak valami nagyobb összeget, amit számla nélkül zsebre tehet, mint teszi ezt mindenütt, ahol jár. Igaz, ezek a pénzek egyre csökkennek, mert hála Istennek már sokan felismerték azt a hálózatszerű és a gyerekek kárára menő, folyamatos tarhálást, aminek az anyagi haszna korántsem a gyermekekre fordíttatik.”

„Sem Magyarországon, sem Romániában nem divat, hogy egy felelős állami vezető lemondjon, ha a rábízott intézményben súlyos bűn vagy mulasztás fordul elő, de egy, a katolikus egyházhoz és a ferences rendhez köthető alapítvány gyermekotthonában, tíz éven keresztül, folyamatosan elkövetett szexuális bűncselekmény sorozatnak alapvető és elsődleges következménye kellene legyen, hogy az alapítvány elnöke lemond. Ez esetben Böjte. Ugyanis, nem arról van szó, hogy ő maga elkövetett volna effélét, hanem arról, hogy ő, mint alapítványi elnök (így tünteti fel magát), erkölcsileg felel minden beosztott dolgozójáért, azok magatartásáért, képzettségéért, etc. Tehát, ez esetben nem ferences szerzetesi minőségében vádoltatik, hanem mint kudarcot vallott intézményvezető. Ahogyan az iskolaigazgató felel minden, az általa vezetett intézményben történt incidensért, ugyanúgy felel ő is az alapítványért. Ám, alkalmatlanná vált rá… Ha egy iskolában tíz évig abuzálnák a gyermekeket, és ezt az igazgató nem venné észre, akkor is felelős lenne a történektért. Ha egy gyermek összeesik a tornaórán, azért is az igazgató a felelős… Böjte drámai mulasztása tehát, nem hagyható szó és következmény nélkül. Ha csak, mint pénzfelhajtó prédikátorként működne, akkor nem volna köze a mostani súlyos és tíz éven keresztül tartó gyermekbántalmazásos ügyhöz. Így azonban van!”

Böjte Csaba tehát „tarhál”, mint Teréz anya, a pénzzel nem számol el, gyanús üzletekkel foglalkozik, de mondtam, hogy nem vitatkozom és állást sem foglalok, bár megvan a véleményem. Olvasóim ítélőképességgel rendelkező felnőttek, véleményt tudnak alkotni az én útmutatásom nélkül is. (kiemelés – szerk.) Csupán egy nagyon jellegzetes jelenségre kívántam történelmi párhuzamokon keresztül rámutatni. (Csak közbevetőleg: tarhálásnak a zsinagógákban végzett perselyezést nevezik, valószínűleg jiddisül. Megvető hangsúllyal használva, mint fentebb, Böjte Csaba esetében tették a bírálói, egyértelműen antiszemita felhangja van: tarhál, mint a zsidók.)

Ez is érdekelheti:  Megvan a kormánypártok államfőjelöltje

Egy mondatot azért kiragadnék a fenti szövegből: „Ha egy gyermek összeesik a tornaórán, azért is az igazgató a felelős.” E szerint az okfejtés szerint, ha az utcán valaki összeesik és meghal, azért nyilván az egészségügyi miniszter a felelős. Megmondom őszintén, én mindig csodálkoztam, hogyha bárhol történt egy vasúti baleset, mindig akadtak, akik azonnal a közlekedésért felelős miniszter lemondását követelték. (Érdekes, hogy légi balesetek esetén ezt még sosem hallottam.) Megérteném a dolgot, ha a vizsgálatok feltárnák, hogy a forgalom irányítási vagy a közlekedés biztonsági rendszerben valamilyen „újítást” (bocsánat: újmagyarul innovációt!), lazább gyakorlatot eredményező átszervezést vezetett volna be a miniszter és ennek a következménye lehetett a baleset, de hogy mit tehet arról, ha egy szerencsétlen váltókezelő, pl. szerelmi bánatában, az előző este, talán életében először berúgott és másnap, macskajajosan rosszul állította a váltót, vagy bármilyen más, műszaki hiba fordult elő, nem tudom felfogni. Persze, biztosan bennem van a hiba. Úgy tudom, Böjtét semmiben sem találta bűnösnek a bíróság, de ez nem számít, mert a román bíróság biztosan nagyon elfogultan rokonszenvezik a romániai római katolikus magyarokkal, emellett a román bíróságok „fillérekért megvehetők”. Böjte Csaba nyilván a farzsebéből lefizette őket.

Megint felbukkant egy ősrégi emlék a tudatalattimból. Mint mondtam, csak emlék, ami csak véletlenül, minden ok nélkül jutott az eszembe. (Tudják, a hullámverés fölkavarta.) Talán Fielding Tom Jones-ában olvastam valamikor középiskolás koromban, tehát már majdnem 70 éve, de nem merek rá megesküdni. A szerző szerint egyes emberek úgy vélik megismerhetni a valóságot, hogy magukba mélyednek és a saját lelküket elemzik. Ismerd meg önmagad, mondják, és ezáltal megismered a világot. Valahogy úgy fogalmazott, hogy ezek az emberek, miután keresztül-kasul, teljesen feltúrták a saját lelküket, „ezt a trágyadombot” (erre a szóra határozottan emlékszem) és nyomát sem találták benne sem jónak, sem szépnek, megállapítják, hogy a világban sincs sem jóság, sem szépség és hirdetik mindezt olyan hévvel, szenvedéllyel, mint ahogy egyes, törpepárti, ellenzéki politikusok szidják a kormányt a magyar országgyűlésben (nem írok neveket, mert most sem személyeskedem). És ha valaki olyat mer mondani, hogy nézzétek, itt is van jóság, ott is van szépség, nyissátok ki végre a szemeteket és szíveskedjetek már észrevenni, azonnal hadrendbe állnak és egyszólamú, harsogó kórusban, lehengerlő szóáradattal kezdik bizonygatni, hogy nincs. Mindenki más rosszul lát mindent, mindenki más bedől a hamis látszatnak, mert csak mocsok, piszok és aljasság van mindenütt, mindenben és mindenkiben, Csókaitól Semmelweisen, Batthyány-Strattmannon, Teréz anyán keresztül egészen Böjtéig, de még sokkal tovább is, csak az már nem fér be ebbe az írásba. Kivétel persze a „gyevi bíró”, azaz ők, a jóság- és szépségtagadók.

Ez is érdekelheti:  Lengyel demokrácia: Letartóztattak egy gazdát, aki arra kérte Putyint, hogy tegyen rendet Európában

Kérem, hogy az életükből legalább öt percet szánjanak arra, hogy elgondolkozzanak a fentieken.

Utószó

Ezt valóban valamikor Húsvét után írtam, de nem foglalkoztam vele tovább. Bent hagytam a „fiókban”. Miután meghallottam, hogy Böjthe Csabát nem csak hivatalosan minősítették ártatlannak, hanem arra is fény derült, hogy kik szervezték és hajtották végre vele szemben a rágalmazó sajtótámadásokat (neveket nem írok, mert nem személyeskedem), úgy éreztem, hogy talán mégis helyes volna közzé tennem. Fekete Gyulától hallottam, hogy minden rossz rendszer tudta, hogy latrok közé kell fölfeszíteni a krisztusokat. Ez egyénekre is érvényes. Az emberek nagy része nem bírja elviselni, ha bárki, akármilyen szinten fölötte áll. Akár tudásban, akár erkölcsileg, akár teljesítményben. Mindegy. Mihelyt meghallanak valami lealacsonyító hírt egy ilyen emberről, lecsapnak rá és boldog elégtétellel csámcsognak rajta: „Ő sem jobb, ő sem különb, mint én vagyok. Sőt, rosszabb!” Ha fölfeszíteni nem tudják, megpróbálják lehúzni a latrok közé. Ezt szerettem volna a fentiekkel érzékeltetni, ami most – úgy érzem – még hitelesebbé vált, miután Böjthe Csabáról az is kiderült, hogy tudatos, szervezett rágalomhadjárat áldozata volt. Abba is bele kell nyugodnunk, hogy ez a jövőben is számtalanszor meg fog ismétlődni, amíg csak emberek fognak élni a földön és amíg lesznek olyanok, akik valamilyen jó példával ki fognak emelkedni a sokaságból.

Vége

Nemzeti InternetFigyelő (NIF)

Kiemelt képen: Böjte Csaba köszönetet mond a Lázár kastélyért / Gyermek Jézus Stúdió

Előző részek:

Dohán Mihály: Húsvét után (II. rész: Támadások)

Dohán Mihály: Húsvét után (I. rész)

LÉLEKEMELŐ - mementó 2006 emlékmű

Petíció az emlékmű megvalósításáért!

Aláírásával egy elvi támogatást fogalmaz meg. Amennyiben elegendő társadalmi támogatást gyűjtünk össze, elindítjuk a megvalósításhoz szükséges jogi és szakmai lépéseket.

Kattintson ide a petíció aláírásához!

További részletek itt!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük