Csikós Sándor: Fölvetés és válasz – a nyugat Ukrajnának segít, hazánkat ’56-ban cserben hagyta

Csikós Sándor egy-egy olvasó által megírt kérdésre válaszol ebben a sorozatban.

A FÖLVETÉS: Gyakran hallani, hogy a „gonosz” Nyugat Ukrajnának segít, Magyarországot pedig ígérete ellenére cserben hagyta 1956-ban.

1. Hol küldtek volna fegyvereket? Az örök semleges Ausztrián keresztül?
2. Az USA döntéshozói soha nem ígérték, hogy segítenek Mo-nak (Dulles nyilatkozatok)
3. Ukrajna szuverén állam, ezt az oroszok 1991 óta ötször aláírták. 56-ban Mo. a Varsó Szerződés tagja volt. A VSZ lényege hogy legyen indok szovjet csapatokat állomásoztatni.
4. Az USA soha nem vezényelt katonákat olyan területre, ahol már szovjet haderő volt jelen, mert ezzel az atomháborút kockáztatta volna.

A VÁLASZOM:

Ad. 1. Legyen erős. Az osztrák határon keresztül, mentőautókon, rendszeresen érkeztek a fegyverek. Igen, a SEMLEGES AUSZTRIA felől.

Egy ország semlegessége nem mond ellent annak, hogy, adott esetben, fegyverek ÁTSZÁLLÍTÁSÁT ENGEDÉLYEZI A TERÜLETÉN. A semlegesség azt jelenti, hogy ha egyébként JOGI SZEMPONTBÓL, TÉNYLEGESEN MEGINDULT HÁBORÚ ESETÉN – hivatalosan – egyik fél oldalán sem lép a háborúba. Az már ellentmond a semlegességnek, ha fegyvereket szállít az egyik hadviselő félnek – ezt, ugyanis, szintén tiltják nemzetközi egyezmények (kiem. – szek.).

2. Ígérni csakugyan nem ígérték. Már ha bolondok lettek volna! Csak hát sajna, a politika nem csak ígéretekből, illetve azok korrekt betartásából áll. A Nyugat 1990-ben MEGÍGÉRTE GORBACSOVNAK: ha eltűri a német újraegyesítést, cserében a NATO NEM TERJESZKEDIK TOVÁBB a megszűnt NDK KELETI HATÁRAINÁL. De így volt a kelet-ukrajnai konfliktus békés rendezésére hivatott minszki megállapodásokkal is. Nyolc álló évig az orránál fogva vezették a minden áron békére, és csak önmagában, egyedül arra törekvő Oroszországot, ÚJABB ÉS ÚJABB SZANKCIÓKKAL SÚJTVA ŐKET, AMIÉRT NEM HAJTJÁK VÉGRE A MINSZKI MEGÁLLAPODÁST. Azt a bizonyosat, amiről Merkel asszony éppen most árulta el: azt csupán olyan díszletként használták fel, aminek leple alatt talpra állították és kistafírozták a 2015-re az összeomlás határán álló, ukrán hadseregnek nevezett éhenkórász, lerongyolódott, kivérzett csürhét. Ezt folyamatosan tették mindvégig – még a fegyver- és tűzszünetek idején is!

No, ezt kapja ki, nagysád!

És hát, az amerikai ígéretek. Igen, HIVATALOSAN, sohasem ígértek segítséget (1956 – szerk.). Ám folyvást ezt hazudta, nappal és éjjel, „minden hullámhosszon” AZ AMERIKAI KORMÁNY PÉNZÉN LÉTREHOZOTT ÉS MŰKÖDTETETT, müncheni SZABAD EURÓPA RÁDIÓ. Tette ezt mindvégig, még október 27 után is. Amikor, tudniillik, a szovjet ballisztikus rakéta megalkotásának hírétől megrettent Dulles külügyminiszter, a szovjet nagykövettel való bizalmas, négyszemközti találkozóján alkut ajánlott: AMERIKA ÉRDEKTELENSÉGÉT NYILVÁNÍTOTTA EGY MAGYARORSZÁGI SZOVJET BEAVATKOZÁS ESETÉRE. És másnap, amikor – válaszul a szuezi válsággal kapcsolatban Londonban és Párizsban tett harcias nyilatkozatokra, Moszkva félreérthetetlen célzásokat tett a két főváros földig rombolásának lehetőségére  – Washingtonban nyomban hozzáláttak a két forrófejű szövetséges lecsillapításához. (Akkor sikerült még időben befékezni, mielőtt a világ a nukleáris szakadékba zuhant volna. Elnézve azonban a megtébolyult Nyugatnak a most a szemünk előtt játszódó őrjöngő ámokfutását, nem lehetünk biztosak abban, hogy ezúttal is megússzuk. Hacsak Moszkva le nem töri öklelésre kész szarvukat.)

Ad.3.  Lesz oly kedves felsorolni azt a bizonyos öt nemzetközi szerződést, amiben Oroszország elismerte Ukrajna határait!?

Gyorsan előre bocsátok mindjárt két dolgot:

1. Az orosz, az ukrán és a belorusz vezető 1991 decemberi TITKOS TALÁLKOZÓJA, amelyen ŐK HÁRMAN, SENKI ÁLTAL FÖL NEM HATALMAZVA, félresöpörve minden vonatkozó szovjet törvényt, lábbal tiporva azt a döntést, amivel az 1991 márciusában, az erről szóló népszavazáson részt vett választópolgárok 76 százaléka a Szovjetunió fenntartására szavazott – ÖNHATALMÚAN KIMONDTÁK A SZOVJETUNIÓ FELOSZLATÁSÁT. AMI JOGILAG ÉRVÉNYTELEN.  Döntésük a többi szovjetköztársaságot – elsősorban Kazahsztánt – váratlanul érte.

Ennek megfelelően az „Ukrajna” nevű  szakadár entitás, a szigorúan vett jog szerint, nem is létezik. (kiem. – szerk.) Mivel a határokról nem születtek jogi érvényű döntések, így mindenki automatikusan A SZOVJETUNIÓ BELSŐ HATÁRAIT TEKINTETTE ÉS TEKINTI ÉRVÉNYESEKNEK.

(Nota bene: Jugoszlávia belső határait – bezzeg – nem tekintették érvényeseknek. A NATO bevonult Koszovóba, és MINDENFÉLE NÉPSZAVAZÁS NÉLKÜL, létrehozták az ottani albánok – éppen annyira szeparatista, mint amennyire önállóan életképtelen – államát).

• 2. A Budapesti Memorandum – MONDOM, MEMORANDUM – az egy jogi érvénnyel nem bíró EMLÉKEZTETŐ, SZÁNDÉKNYILATKOZAT. Négy nukleáris hatalom (az USA, Oroszország, Nagy-Britannia és Franciaország) arról NYILATKOZOTT: nem fogják megengedni, hogy a nukleáris fegyvereiről ott és akkor lemondó Ukrajnát – annak biztonságát, területi integritását bármely nukleáris hatalom, ilyen fegyverrel fenyegetőzve, megzsarolhassa.

A Krím, a Donbassz „ANNEKTÁLÁSÁVAL OROSZORSZÁG NEMZETKÖZI EGYEZMÉNYT SÉRTETT MEG – mondják Nyugaton. De akkor mi mit szóljunk ahhoz, hogy Merkel asszony kijelentette: a 2015. február 12-én Minszkben aláírt megállapodást EGY PILLANATIG SEM GONDOLTÁK KOMOLYAN? Ami pedig NEMZETKÖZI SZERZŐDÉS VOLT A JAVÁBÓL. Két nappal (csupán két nappal!) annak aláírása után AZ ENSZ KÖZGYŰLÉSE, vonatkozó határozatában mindenkire nézve kötelező NEMZETKÖZI JOGI DOKUMENTUM SZINTJÉRE EMELTE A MINSZKBEN aláírt MEGÁLLAPODÁST. Amiből hét álló éven át – Oroszországot folyamatosan büntetve – Ukrajna és két nyugati kurátora (Berlin és Párizs) mindvégig gúnyt űzött. Mígnem A NEMZETKÖZI SZERZŐDÉS EGYIK ALÁÍRÓJA, NÉMETORSZÁG leköszönt kancellár asszonya, nyolc év után, éppen csak nem kacarászva közölte: JÁTÉK VOLT AZ EGÉSZ. A NEMZETKÖZI JOGI DOKUMENTUM. Hihi-haha – de jó hecc volt! Hogy túljártunk a Mischa eszén!

Ad. 4.  Hogy sohasem vezényelt volna oda amerikai katonákat… Haa-aat… És Szíria? Több alkalommal is voltak közvetlen fegyveres összecsapások orosz és amerikai katonák között.

Amerikának mindig is az volt a szokása, hogy a háttérbe húzódva, MÁSOK KEZÉVEL vívja háborúit.

Ám ha elfogadjuk, hogy Amerika nem küld katonákat oda, ahol oroszok vannak – akkor MEGDŐL AZ AZ ÁLLÍTÁS, HOGY 2014 ÓTA OROSZOK VANNAK UKRAJNÁBAN. NYUGATI ZSOLDOSOK MELLETT UGYANIS HIVATÁSOS KATONÁK IS VANNAK – tanácsadók, kiképzők. Akik esetenként, az adott területen maguk irányítják a harcokat.

Még 2014 nyarán történt: a luganszki repülőtérért vívott harcok során egy orosz önkéntes, Gyenyisz Haritonov, lelőtte egy három ukrán katonai gépből álló konvojjal tartó középső gépet. A népfelkelőknek, kétségtelenül, jó információk voltak. (Ezen ne tessenek kiakadni: ma a NATO – azon belül is az USA – irányítja az ukrán hadsereget, megadva a szembenálló fél megsemmisítendő célpontjainak pontos koordinátáit).

Nos, tehát azon a gépen, 40 ukrán deszantos mellett, számos magas rangú NATO főtiszt is utazott. Közöttük az az amerikai NATO tábornok is, AKI AZ UKRÁN EGYSÉGEK HADMŰVELETEINEK HELYSZÍNI IRÁNYÍTÁSÁRA ÉRKEZETT (volna) A DONBASSZBA. Az ukrán titkosszolgálat, az SZBU tajtékzott. Minden okunk megvan azonban feltételezni, hogy nem annyira a negyven ukrán deszantos, hanem a NATO főtisztek – közöttük az említett tábornok – megsemmisülése bőszítette föl annyira az ukrán titkosszolgákat, hogy legott bosszút esküdtek: bármi áron kézre kerítik Haritonovot. Hosszú évekig, egy bulldog szívósságával igyekeztek kideríteni célszemélyük hollétét. Mígnem HAT ÉS FÉL ÉV ELTELTÉVEL, 2020 végén nyomára bukkantak. Mélyen Oroszország belsejében, a Volga menti Asztrahán megye egyik kis településén. Jó pénzért felbérelték egy orosz alvilági csoport néhány tagját, hogy rabolják el, és vigyék az ukrán határra Haritonovot. Ez meg is történt. Ám amikor a határ túlsó oldalán lesben álló három ukrán ügynök behatolt orosz területre, hogy felnyalábolják és magukkal vigyék elkábított foglyukat, az orosz határőrök észrevették és megakadályozták a dolgot.

Ahhoz, hogy idegen harcosok is bekapcsolódjanak egy háborúba, nem feltétlenül muszáj oda a hadsereget küldeni. A Nyugat, az USA igyekeznek ügyelni a látszatra: csakugyan AZ UTOLSÓ UKRÁNIG harcolnak céljaikért. Az ukránok azonban lassan kifogyóban vannak. Mind több hír szól arról, hogy „vendégkatonákat” öltöztetnek be ukrán egyenruhába. A népi milíciák felderítői is láttak-hallottak egymással valamilyen idegen nyelven beszélő „ukrán” katonákat. Arról pedig már évekkel ezelőtt is voltak hírek, hogy az amerikai hadsereg oroszul, illetve ukránul tudókat keres. Kiváltképpen az onnan származó bevándorlók, illetve utódaik köréből. Senki sem tudja, valójában hányan vannak ilyenek.

Csikós Sándor 

Nemzeti InternetFigyelő (NIF)