Botrány és hazugságok a kegyelmi ügy körül – jobbról és balról…

Újra rivaldafénybe került a volt miniszter asszony, akinek házassága és válása szabadította rá az országra az új ellenzéki pártot, mely párt tényleges irányítóinak célja a politikai ködösítés és a szemrebbenés nélküli hazudozás – amivel legfeljebb a kabarészerzők vagy a drámaírók arathatnak le szerzői babérokat -, valamint a társadalom bizonyos rétegeinek feltüzelése a nemzeti függetlenséget valamelyest is megtartani akaró és képes kormányerőkkel szemben a 2026-os választás előtt.

Engem inkább egy könyv és a könyv témája, foglalkoztat. Illetve az, hogy kinek a megrendelésére tart egy hazugságáradat az úgynevezett „kegyelmi ügyben” és mi lehetett az oka ennek az elnök, püspök és miniszterbuktató cifraságnak.

A kegyelmi ügy nem Kónya Endréről szól, csak ennek a szerencsétlen székely embernek a nevét használták fel azzal a hazug és aljas állítással, ami a bíróságon kezdődött, amikor a nullás bíró rányomta a három évet egy soha el nem követett bűnért, ami azonban nem a pedofil igazgató segítése volt, ahogyan azt a politikusoktól a sajtóig mindenki hazudja mindkét politikai oldalon.

A bíróság ítéletében szó sincs Kónya pedofil-segítéséről,

hiszen nem is történt ilyesmi. Kónyát el kellett hallgattatni, be kellett zárni, mert Kónyával valami mást, talán egy sokkal nagyobb botrány akartak eltussolni. Talán megfenyegették, mert valamit megtudott, vagy valamelyik politikusról akarták elterelni a figyelmet? Nem lehet tudni, ám a tények, amelyek a bírósági jogerős ítéletből kiolvashatók, nem támasztják meg a róla kialakult közhiedelmet.

Magyarul: mindenki egyformát hazudik Kónya Endréről, és a kegyelmi határozat után is még igyekeztek nagyokat rugdosni bele, amikor ügyvédje tanácsára még egyszer bizonyosságot akart szerezni arról, hogy az egész ügy hamis állítások és a nullás bíró ítélete alapján született. Kónya nevét – egészen indokolatlanul – máig mocskolja a jobboldal és baloldal, mintha csak megbeszélték volna. Tehát a cél és az ok mindkét politikai tömörülés közös érdeke volt.

Kit és miért akartak megbuktatni?

Az úgynevezett Kónya-, vagy kegyelmi ügybe belebukott Balog püspök, a kegyelmet adó elnök asszony és az ellenjegyző igazságügyi miniszter asszony. Tehát, nem másról beszélünk, mint egy politikai cselszövésről, amely valami más, sokkal komolyabb botrányos dologról terelte el a figyelmet. Valakikről vagy valamiről… Ám, semmi nem marad titokban, tehát az ok is előbb vagy utóbb kiderül.

Maga az ügy jó lehetőséget adott a református egyház megtámadására, és bomlasztására,

mert a presbiterek is a fősodor hazugságait ismerték meg, és aszerint ítélték meg, és el a püspököt, noha a püspök nem adott kegyelmet, csak szólt az igazságtalanul vádolt és elítélt Kónya Endre érdekében.

Jó ok volt a Kónya-ügy az elnök asszony megbuktatására is,

hiszen az elnök asszony a kormány álláspontjával ellenkező véleményének adott hangot külföldön, ami oka lehet egy efféle csapda megszervezésének. Ám azt is kevesen tudják, hogy itt nem kifejezetten kegyelemről volt szó, csak a büntetés felfüggesztéséről. Olyan büntetés felfüggesztéséről, amely voltaképpen már letöltött büntetés volt.

A miniszter asszony lemondása pedig csak az elnök asszonnyal való szolidaritás volt, hiszen csupán annyit tett, hogy nem bírálta felül a Kónyának adott kegyelmet, azaz Magyarország elnökének a döntését.

Ha visszalapozunk a pedofil-ügyek hazai történetében, akkor bizony van ok és magyarázat arra, hogy mit és miért kellett eltussolni, de ez az eltussolás csak ideiglenes, mert pletykaszinten olyan történetek keringenek,

amelyek, ha igazak, akkor előbb vagy utóbb országos botránnyá dagadnak, embereket és pártokat lehet zsarolni velük, és akkor már nagyon kevés lesz a kegyelmi ügy emlegetése.  

Összességében tehát, igen embertelenül, egy feddhetetlen testnevelő tanár életét tették tönkre azok, akik kitalálták és megtervezték ezt a máig húzódó ügyet, amelynek hátterét Kónya Endre könyvéből ismertem meg. A könyvet Erdélyben szereztem be, mert itthon hiába kerestem nem jutottam hozzá. Talán ez sem véletlen. Még az ismert író, újságíró kolléga sem tudott felvilágosítást adni róla, pedig a könyvben közös fotója is van Kónyával.

Lássunk egy részletet a könyvből:

„(…) és Kónya Endre II.r. vádlottaknak az igazságszolgáltatás elleni bűncselekményét kísérletnek minősíti. Egyebekben helybenhagyja az elsőfokú ítéletet.” (Kiemelés a Törvényszéktől.) Tehát, a másodfokú bíróság ítélete alapján a bűncselekmény elkövetése kísérletéért is ugyanolyan drákói szigorral meghozott büntetést kaptam. Azt a feljegyzést, amit az én felügyeletem alatt írt le MKI, és a másik feljegyzést is, amelyet hétvégi ügyeletes vezető kollégám íratott le a következő napon MKI-vel, a rendőrség, az igazgató lakásán foglalta le a házkutatás során, tehát ezeket a feljegyzéseket a volt igazgató nem használta fel, ezért minősítették át kísérletté a bűncselekményt. (…)„

„Ügyvédemmel együtt, kezdettől fogva tisztában voltunk azzal, hogy az ellenem folytatott eljárás koncepciós. A kényszerítés bűncselekmény sértettje, MKI, ugyanis 48 óra leforgása alatt három személynek írta le önszántából ugyanazt a nyilatkozatot, ezen kívül szóban elmondta a gyámhivatal vezetőjének is. Igazgatóhelyettes kollégámtól sohasem kérte számon senki, hogy ő miért készíttette el a feljegyzést a sértettel. Egyedül ellenem emeltek vádat, holott én sem kértem és semmiben sem befolyásoltam MKI-t, hogy leírja a vele történteket. Csak a helyszínt biztosítottam, és jelen voltam, amíg elkészítette a feljegyzését, anélkül, hogy befolyásoltam volna. Amint már az előző fejezetben említettem, meggyőződésem, hogy a vádemelésnek nem volt alapja, csúsztatásokra épült. Ugyanezen a véleményen voltak az ügyvédek, amit a jegyzőkönyv az alábbiak szerint tartalmaz.

Bíró kérdésére II. r. vádlott védője: Végig gondolva a mai napon elhangzottakat és az előzőeket, én azt gondolom, hogy a bíróság alapja a törvényes vád. Én azt gondolom, hogy a vád törvényessége nem állja meg a helyét. Indítványozom a vád megszüntetését.”  

Az ügy végtelen aljasságát az is alátámasztja, hogy az a nevelő, akit Kónya Endre szexuális abúzus közben rajtakapott egy nevelttel, és megtette a feljelentést, csupán felfüggesztett börtönt kapott, és az ítélet után nem sokkal, már egy svájci nevelőintézetben sofőrként dolgozott. Tehát, őt magasabb helyről védték be és távolították el az országból. Az illető, állítólag ismert politikusoknak szállított gyermekeket…

Bár ez az információ csak városi legendaként terjed, de terjed, és az a bizonyos haraszt – mint tudjuk – nem zörög, ha nem lengedezik a tavaszi szellő. Jönnek a választások, itt a kampány a nyakunkon, és félő, hogy a „Kónya-ügy” olyan vihart kavar majd, amilyet még nem láttunk kis hazánkban. Mert minden napvilágra kerül egyszer…

„Ezért tehát amit a sötétségben mondtatok, azt a világosságban fogják hallani, és amit fülbe súgva mondtatok a belső szobában, azt a háztetőkről fogják hirdetni.” (Lukács 12:3)

Ám minél később derül ki az igazság annál nagyobb bűnt követ el, aki nem fedi fel azt. Mert az érintettek, akiket ma bűnösökként ítél meg a társadalom nagyobbik fele, bűntelenek, és bűntelenül kell elszenvedniük a megaláztatást.

A bűnösök pedig szép szavakkal győzködik a népeket az erkölcsről és a hitről, a Szentírás, a kereszténység és a demokrácia értékeiről.

Ennek pedig vége kell, hogy legyen. És hamarosan vége is lesz! Mert nem az egyetlen a kegyelmi-ügy, amely embereket tett tönkre eleddig büntetlenül…

 

Vassy László

 

Nemzeti InternetFigyelő (NIF)

 

Kiemelt kép: illusztráció