Birka lettem
Reggel vidáman ébredtem, döntöttem, elfogadom a rám ragasztott jelzőt, melyet nemzetben, hazában, családban gondolkodásommal, keresztény értékrendemmel érdemeltem ki.
Mától büszkén vállalom, birka lettem. Mesében illő éjszakán, csodaszép álombirodalomban jártam, hol vitéz nagyapám és édesapám várt rám. Tornyos felhők mögül üzentek az ablakomon át bekandikáló napsugárral.
Apám egy aranyló búzamező felett ismét megmutatta az érett búzaszemben fellelhető Jézus fejet, majd így szólt: „Látod, lányom, meghajol a dúsan termő teli kalász, csak az üres ágaskodik felfelé törve, értéktelenül.” – mutatott egy épp, hogy vegetáló fakuló magas kalászra.
Drága jó ősöm, hősöm, vitézem pedig szólt imigyen: „A türelem dúsan termő zsíros földre vezet, ahova az Úr, amikor azt jónak látja, összetereli értékes juhait.”
Megértettem, én is azon birkák egyike vagyok, akit az Úr értékes nyájai közé sorol, s olyan pásztorra bíz, aki megvéd a kerítés másik oldalán vicsorgó farkasoktól, a közöttük megbúvó ajvékoló patás ördögöktől, akik táplálják a falkát. Az Úr által kiválasztott juhászok, ha kell, minden létező eszközzel, kerítéssel óvják a rájuk bízott nyájakat és védelmezik az erdőt, mezőt, legelőt, az anyaföldbe mélyen kapaszkodó gyökerű fákat, hogy lombsátrat bonthassanak a rohanó, kristályvizű csermelyek, patakok és folyók fölé, melyeknek vizét parti füzek simogatják.
Szeretem, az anyaföld bölcsőjében ringó búzamezőt, a tovafutó felhőknek integető pipacsokat, és az erdőszéli páfrányokat, ahogyan betakarják a gomba spórákat, hogy nagyra nőjenek. Szeretem eső után megtölteni a friss föld illatával tüdőmet, s sejtjeimet.
Szeretnék életem végéig ezen a legelőn élni, nyugalomban, békében. Meglesni a pirkadó hajnalt, amint harmat csókot lop az ébredő fűszálakra, a madárcsicsergős reggeleket, a Kárpát-medence hegyeinek visszhangjában esténként felismerni a tárogató hangját, és megpihenni a csillagos-éj bársonyfüggönye alatt.
Örülök és köszönöm, hogy birkaként élhetek, szent hazámban, jó őrző-pásztorokkal megáldva.
Írta: Lélek Sándorné, 2018.06.08.
Nemzeti InternetFigyelő (NIF)
nagyon szép és tartalmas !
A Magyar valóban birka – becézett neve – mint pl. a Marika! A mag ki bír mindent, megaláztatást – fájdalmat – sanyargatást nyomorúságot mert ő valóban a mag! Küldetése a magaravatása – maga az élet boldogsága!
Minden ember külön világ ,