Best of… – avagy: Ezek azok! Ugyanazok!

Hun vót, hun nem vót, vót egysző’ 1 Hunvald. Most is van, csak nem ott, ahol eddig vót. És hogy mi olyan érdekes ebben a Hunvald gyerökben? Hát csak az, ami éppen itten fog következni.

Annyit azér’ mán elöljáróban is, amolyan kedvcsináló gyanánt megoszthatok a tisztelt nagyérdeművel, hogy ő az, mármint Hunvald, aki bemutatja nekünk, megmutatja, szembesít bennünket a nagy magyar rögvalósággal, valamint annak a sommás megállapításnak az ő megkérdőjelezhetetlen igazságtartalmával, miszerint a múltat végképp eltörölni akarókat nem lehet eltörölni. De nem ám! Legalábbis egyelőre úgy tűnik. Ugyanis nem hagyják magukat. Szívós 1 fajta ez, különleges anyagból van gyúrva!

Hirdetés

De haladjunk szép sorjában, ahogy az meg vagyon írva!

Azok az évek már elmúltak… szokták mondani, amikor a nép egyszerű gyermeke bizonyos dolgokra csak unott pofával, s közönyös ábrázattal fáradtan legyint egyet. Rég túl vagyunk már rajta kispajtás, csak te lemaradtál néhány kanyarral ezelőtt, de ami az igazán nagy baj, hogy észre sem vetted.

No, már most pont ez az érzés kerített hatalmába engem is, amikor a TV2 világmegváltó kérdező-embere, a magát déli szomszédaink előtt Pulitzer-díjasnak feltüntető Trutykó (elnézést kérek, de baromi nehéz helyesen kimondani a nevét, és nem szeretném, ha sértődés lenne a dologból), szóval amikor Vujity barátunk botcsinálta autónepperként próbálta feljebb srófolni Erzsébetváros egykoron szebb napokat látott polgármesterének, a jelenleg hűvösön csücsülő Hunvald Györgynek a szolgálati autóját a Mokka egyik reggeli műsorában. Aztán kiderült, hogy bizonyos dolgokon mégsem vagyunk túl. Bizonyos évek mégsem múltak el. Itt vannak közöttünk ma is, ráadásul valamilyen érthetetlen okból kifolyólag, nem véve tudomást róluk, közönyösen megyünk el mellettük, pedig rengeteg szenvedést okoztak nekünk a múltban, és ma is rengeteg szenvedést okoznak azzal, hogy a múlt eszméit, károkozásait új köntösbe öltöztetve mai, friss gondolatokként próbálják eladni nekünk, médiatúlsúlyukat kihasználva pedig leerőszakolni a nép torkán.

Avatatlan külső szemlélő számára úgy tűnhet, bizonyára a többször szóba került és nagy műgonddal, valamint hangsúllyal megnyomott, a kocsi újkori vételáráról tájékoztató 13 millió forintos összeg  volt az, ami felkeltette érdeklődésemet az ügy iránt, és azonmód a billentyűzethez parancsolt.

Nyitok egy rövid kis zárójelet.

(A már többször is csúfosan leszerepelt, valamint teljesen haszontalan, s egyúttal hihetetlen károkat okozó politikai korrektségnek nevezett hitványság kedvéért azonban talán mégis csak érdemes pazarolnunk némi időt arra a stilisztikai változásra, melyet a kétharmados fülkeforradalom hozott magával. Ne felejtsünk említést tenni arról az apró, ám annál lényegesebb momentumról, hogy a Szadesz által jól bejáratott lélegeztető gépeket – az új idők új szelének megfelelően – ezután a rendőrautók váltják majd fel. Az adott valami árából hány rendőrautót vásárolhatna magának az adott fideszes önkormányzat?)

De vissza Hunvald luxus kivitelezésű vállalati autójához! Tehát ott tartottunk, hogy avatatlan külső szemlélő könnyen hihetné azt, hogy a magamfajta botcsinálta zsurnalisztának elég megcsörgetni a brifkót, tizenhárom guriga mán szép hangokat adhat, még akkor is, ha nem a fém csörgésére leszünk figyelmesek, hanem a papír zizegésére az ujjaink között, ahogy a mammon világában a létezés biztonságát jelentő bankókötegeken pihentetjük azokat időről időre. Magától az új polgármestertől hallhattuk, egy ilyen luxus batár áráért három másik autót is vásárolhatunk, a rendőrségnek pedig minden segítség jól jöhet. Nosza, micsoda pazarlás, füstölögjön az a billentyűzet! Ezért már érdemes birokra kelni a Gutenberg-galaxis útvesztőiben rekedt betűkért folytatott ádáz küzdelem közepette, hogy azok a későbbiekben végre értelmes és értékes gondolatokká álljanak össze.

Ne aggódjon a kedves Olvasó, ma 1 ilyen nap van. A sima és a halmozott képzavarok napja.

De semmi gond, megyünk tovább!

A 13 millió forint volt az, ami felkeltette érdeklődésemet az ügy iránt, és azonmód a billentyűzethez parancsolt?

NEM! Más volt az, ami azonnal megragadta az én már-már lankadni látszó figyelmemet. Mert kérem tisztelettel a fent említett pénz mennyiség bizonnyal kihúzna sokunkat a pillanatnyi slamasztikából, vagy ha úgy tetszik a tartósan ránk erőszakolt csávából, legalábbis darab ideig, mégsem a luxusbatár ára az, ami itten az emblematikus pillanatot megképezte, s a szimbolikát megcsillantotta előttünk a maga valójában, ha bátorkodhatom kifejezni magamat ezzel az újabb csodálatosan kerekre sikeredett halmozott képzavarral.

Nem, nem a 13 millió itten a szimbolikának az ő meg- és kicsúcsosodása! Nem bizony! Nem is a luxusautó! De nem ám!

A történetben a főszerepet az autóba beépített kitűnő hangzáskeltő berendezés játssza. Meg ne kérdezzék, hogy milyen márka, fogalmam sincs, csak ahogyan az urbánus frazeológiában (városi szóhasználatban) mondani szokás, valami überfasza cucc. Jó drága. Igényes (értsd: tehetős) vásárlóknak. Nekik mán csak ilyen dukál, nem igaz?

No, mármost még ezzel sincs semmi baj, drága autóhoz drága HI-FI jár, hanem ami a lejátszóban maradt! Na, az, ami igazán beszédes, hogy ne mondjam, jelzés értékű!

Best of a kommunizmus dalai vagy valami ilyesmi.

Beszarás!

Hagyok időt, hogy behatoljon az input a vincseszterkatedrálba.

Nem tudom érzed-e a dolog életszerűségét? Vagy életszerűtlenségét?

Nem tudom érzed-e a dolog első látásra képtelennek tűnő mivoltát?

És akkor jusson eszedbe, hogy darab idővel ezelőtt még neked estek, hogy mit „komcsizol”!

Na, mégis mit?

2010-ben, a XXI. században, a legvadabb rablókapitalizmus közepette a magánvagyont összeharácsoló, a bolgárkertészeket is megszégyenítő szegfűmintás utódpárt lelkes aktivistájaként tevékenykedő polgármester a kommunizmus best of dalaival múlatja az időt a 13 milliós luxusverdájában. Mondjuk épp munkába menet.

Ehhez képest az abszurd a fasorban sincsen, komolyan mondom!

S hogy miért muszáj ezzel a témával foglalkoznunk? Miért nem szabad se fáradtan, se sehogy legyintenünk?

Hát azért, mert EZEK AZOK! UGYANAZOK! A VÉRÜKBEN VAN! Mit beleülve, beleszületve a készbe, gyakorlatilag genetikailag beléjük van kódolva!

Mint annak idején a Talmud előírásait híven követő pécsi zsidó főmufti esetében, aki a térfigyelő kamerától sem zavartatva lopta el a magyar ember pulton hagyott brifkójából a lóvét. Hozta magával a neveltetést. Vagy talán mondjuk azt, a vérében van, hogy elvegye a másét? A Talmud, az ő szentírásuk, is azt mondja, gojtól lopni nem bűn.

A kommunista is ilyen. A vérében van, hogy elvegye a másét. Csak ő állami, jogi, erőszakszervezeti úton teszi mindezt. Húzhatsz rá akármilyen Armani öltönyt, beültetheted a legdrágább luxusautóba, kitaníttathatod, hogy még angolul is tudjon gügyögni valamelyest, ha úgy hozza a szükség, akkor is csak a terítőbe fogja törölni a szája szélét, ahogyan azt példának okáért a nagy Kondukátor esetében láthattuk. (Megyó nejének cigarettázási szokásaira most ne is pazaroljuk a drága időt és energiát, nem ér annyit az egész.)

De a kis Kondukátor sem más. A vágyait (vagy ki tudja mijét) a tárgyak, többek között luxusautók felhalmozásában, vagy az újságot a székes fővárosból Balaton-parti nyaralójához hivatali sofőrjével való levitetetésben kiélő kerületi kiskirály tízmillión felüli luxusbatárjában a kommunizmus legjobb dalaiból összeállított válogatás szól.

Ez több mint beszédes. Ez már ordít! Meg- és bemutatja a rendszerváltozásnak nevezett átrendeződés teljes bukását és kudarcát. Vagyis, hogy meg sem történt. Vagyis, hogy – ha nagyon szőrszálhasogatók akarunk lenni –, tulajdonképpen semmi sem történt, csak a díszleteket rendezték át némiképp, és egyre inkább úgy tűnik, hogy azt is csak időlegesen, mert a visszarendeződés jelei már erőteljesen mutatkoznak.

Mindeközben hallod a tévében meg a rádióban, hogy Francisco nekiállt új pártot építeni. Kikkel? Mitől lesz új az a párt, ha ugyanazok a régi káderek ülnek majd benne?

A személyi folytonosság, a kontinuitás töretlen. Nem tudnak, de talán helyesebb, ha azt mondjuk, nem is akarnak megváltozni. Képtelenek a megújulásra, maximum csak a név és a cégtábla változik. Arról meg tudhassuk – attól a 2002-es emlékezetes Kossuth téri nagygyűlésre kilátogató nyugdíjas nénikétől –, hogy csak festék meg ecset kérdése.

Nem érted, s veled együtt én sem, hogy mi a rossebet keresnek még mindig itt? Illetve nagyon is értjük. Az, amit ők műveltek, államszocializmus néven vált ismertté, pedig talán pontosabb lenne az államkapitalizmus kifejezés. Akkor a nagybetűs párt „személyében” csak egyetlen kapitalista zsigerelte ki végletekig a népet, szipolyozta ki az embereket – bár a korrekt tájékoztatás kedvéért megkockáztatom a kijelentést, felvállalva annak összes ódiumát, hogy – élhetőbben csinálta, mint ez a mostani. A rendszerbe két létfontosságú elem bele van kódolva. Az egyik a ciklikusság, a másik a munkanélküliség. E kettő nélkülözhetetlen mammon világának hatékony működtetéséhez, azaz a profit maximalizálásához. A ciklikusság, ha úgy tetszik, a motor szerepét tölti be. Ez azt jelenti, hogy az egyik – nevezzük felfelé ívelő – szakaszban az emberek által felhalmozott megtakarításokat a másik – nevezzük lefelé ívelő, vagy hanyatló – szakaszban el kell venni tőlük, mondjuk válságra való hivatkozással. A másik szintén nélkülözhetetlen eszköze a rendszernek a munkanélküliség, ha lehet tartósan és jó nagy számban. Csak így biztosítható, hogy az állandóan rendelkezésre álló munkaerő-túlkínálat miatt az embereket alulfizetetten lehessen foglalkoztatni tömegével, vagyis könnyen és gyorsan el lehessen adósítani, ennek következtében pedig függővé és befolyásolhatóvá tenni őket.

Nem érted, s veled együtt én sem, hogy miért nem születtek meg azok a törvények, melyek másutt már réges-rég megszülettek, s melyeknek köszönhetően a hatalomgyakorlásból – ha nem is teljesen véglegesen, de jó időre egész biztosan – kiszorulnának az efféle élősködő károkozók.

Meddig kell még várnunk? És legfőképpen mire? Tapsra?

Lehet, hogy – amint Bódi Lajos, művésznevén Tüdő, az erőcsávó szokta volt mondani: „árnyalatnyi különbség” talán van Hunvald és Francisco között, lám, előbbi talán még hisz valamilyen (még ha kártékony és rossz is, de) eszmében, hiszen mozgalmi dalokat hallgat, Francisco meg legfeljebb a pénztárgép csilingelésében leli örömét, mint karrierista újgazdag, de ahogyan szintén Tüdő szokta volt megfogalmazni tételmondata második, befejező részében: „nincs jelentősége.”

Még egyszer, csak a rend kedvéért!

Több mint két évtizeddel a rendszerváltásnak nevezett átrendeződés után ezek még mindig itt vannak! Még mindig mozgalmi dalokat hallgatnak! Még mindig dirigálnak és dirigálni akarnak! Ordítanak, mint a fába szorult féreg! Ma is meglévő óriási médiatámogatottságukkal továbbra is kitartóan hintik a hazugság magvait! (Lásd kötelező magánynyugdíj-pénztárak!) Gonoszak, mert tudatosan ártanak!

Mondjátok el fiaitoknak!

EZEK AZOK! UGYANAZOK!

Még itt vannak! Még hatalomban vannak! Még hatalmuk van!

Jó Ha Figyelünk!

Isten áldja Magyarországot!

1 öntudatos pécsi polgár

www.johafigyelunk.hu

 

Nemzeti InternetFigyelő

 

Facebook hozzászólások


6 thoughts on “Best of… – avagy: Ezek azok! Ugyanazok!

  1. Bocs, de neked is azt tudom mondani, mint az előzőnek. Kevesebb több lenne, sok beszédnek sok az alja, a szófosást, a terjengősséget, sehol senki nem értékeli.
    Pláne, hogy 60 soron át, a meglepetés erejével, kövérrel szedve háborodsz fel azon, amit minden magyar óvodás tud 1919 óta.
    Azt a parancsot, ami ilyenkor a billentyűzethez hajt, nem biztos, hogy végre kellene hajtani.

    1. chabbix!
      Az jó, ha mindenki mindent tud, Te meg aztán végképp mindenről mindent tudhatsz, mint olvasható magabiztos, kioktató stílusú megnyilvánulásodból. Lényegében nem is kellene írni sehova semmit és ezzel a témával foglalkozni sem, hiszen az óvodások is tudják a történelmet.
      Chabbix!
      Te is írhatsz, nem terjengőset, de tudományosat, magvas gondolatokkal. A lehetőség nyitva áll!

    2. “chabbix”-nak!
      Kedves Olvasótársam!
      Hozzászólásai óta jár az eszem, ki lehet Ön? Az nem kétséges számomra, hogy hazánk egyik zsenijéhez van szerencsém, aki nem csak mindent tud, de lehet, hogy minden fontos dolgot ő csinált, írt, talált fel!
      Nagy élmény, ha ilyen emberek közelségébe kerülhet az ember gyereke.
      Azt nem javasolnám Önnek, hogy egy oldalnál nagyobb terjedelmű regénybe belekezdjen, mert talán még szegény Tolsztojt is kioktatná (annak ellenére, hogy már nem él, de ez ekkora koponyának nem számít), s ő talán szégyenlősen még a túlvilágról is visszavonná az emberiség ellen elkövetett bűntettét, a “Háború és békét”.
      Azt a régi mondást már nem is merem említeni Önnek (csak így a többi ostoba olvasónak, mint amilyen én is vagyok), hogy “A türelem rózsát terem”!
      De be is zárom soraimat, mert lehet, hogy túl hosszú leszek.
      Felebaráti üdvözlettel: Czakó István (Ez még belefér?)

      1. Kedves Felebarátim!
        Örülök(?), hogy az ötsorosomra, “egy öntudatos pécsi polgár” védelmében, összességében, vagy 25 sorral válaszoltál, válaszoltatok.
        Az, hogy zseni vagyok, nem kétséges, de hogy kioktató lennék -, mint azt az oldalt felügyelő úr (röviden:Nifadmin) írta, arra vonatkozón egyetlen stílusjegyet sem találtam az 5 sorosban.
        Így a véleményemet továbbra is fenntartom.
        Valószínű, az óvodások főnév elé biggyesztett “magyar” jelzőt nem érzékelte kellő súllyal Nifadmin. Én olyan családban nőttem fel, amelyben egészen pici, mondhatni óvodás korban megtanították a Magyar Hiszekegy-et, megtanították vitéz Nagybányai Horthy Miklós, Magyarország Kormányzója tiszteletét, s nagyon sok adalékkal szolgáltak a zsidó-bolsevik Vörös Horda 19-es, 2. világháborús, 50-es évekbeli bűneiről.
        Közben felnőttem, s több szálon, több helyről, mondhatni minden lehetséges forrásból gyűjtöttem magamba az ismereteket, mintegy igazolást keresvén a nagyszüleim, szüleim által átadott, ismeretekre.
        Disszertációmat például a Bethlen-Peyer paktumról írtam (sajnos, Kedves Felebarátom, több volt mint 1 oldal), amit “kemény harcok” révén vittem át a BIZOTTSÁG előtt, hisz alapvetésében arra világított rá, hogy az egész “nagypolitikai”, a történelem könyvekben kiemelt fontosságúként kezelt esemény, egy kisvárosi, jó hírű, jó konyhájú vendéglőjében kellő mennyiségű bor és sör elfogyasztása után köttetett a két fél között.
        Mintha csak manapság történt volna.Mint a másik, az mdf – szdsz-es, a pártot kikerülő paktum. Bár szerintem, akkor, egy Moszad ügynök, uzi-t szorított Antall József fejéhez, vacsora közben:))))) Vagy nem?
        Ki lehet deríteni.
        Kedves László! Czakóék Fia!
        Hogy melyik Tolsztojra gondol nem kétséges, hisz Lev leszármazottja a Sztálin-díjas Alekszej, a dzsuvás vili jó barátja, nem követett el az emberiesség elleni bűnöket olyan tízezer oldalas művek közreadásával, mint a Háború és Béke.
        Amit azért nem illetnék, az Ön, a Te helyedben ilyen jelzőkkel.
        Először 16 éves koromban próbáltam rajta átrágni magam, majd két év múlva ismét nekiveselkedtem. Végül elolvastam, mert csak azért is (!) kibírom, s – nem is tudom, hogy írjam – a szláv, az orosz léleknek olyan csodálatos értékeire bukkantam benne, ami azt mondatja velem, megérte a szenvedést.
        Bocs, de most már befejezem !
        Hiszen az általad megjelölt egy oldal, aminél nagyobb terjedelmű írás megfogalmazásánál nagyobbat nem tanácsolsz nekem, lassan – legalább is nyomdailag – betelik betűvel.
        Üdvözlettel:
        Kedves, Feledékeny Czakó István.

  2. Nagyon igaz az “irás”!
    Igen még mindig itt vannak,- egy két embert leszámitva,akik előzetesben várják sorsuk fordulását- mert a forradalmi többség még megvitatásra sem tartotta alkalmasnak azokat az inditványokat,amiket a bizottságokban előterjeszettek a patkányhorda végső leszámolására, de megszavazta az Eu-izraeil társulási szerződést(minden tiltakozás,minden tartózkodás nélkül-teljes egyetértésben a maszoppal), 2009.decemberben-még az előző parlamenti felállásban-a titkositási törvényt……., Alföldi még mindig a Nemzetit igazgatja…..;de még mindig nem tudhatjuk,mit is kerestek itt az izraeli repülők,mert az egyáltalán nem fontos.

  3. A közpénzek magánvagyonba, magánvillákba, luxusautókba, luxuskurvákra, és luxusutazásokra, nyaralásokra, orgiákra mentek és mennek most is. A megszokott életmódhoz és színvonalhoz ragaszkodnak ezek a görények, legyen az MSZP-s, vagy Fideszes görény. És az életmód, a luxus életszínvonal is öröklődik, lemondani nem tudnak róla, az ahhoz szükséges szerzések aljasságait meg titkosítják. Mint a választások előtt pár hónappal az MSZP-Fidesz, kéz a kézben, együtt rettegően, ezek feloldását meg is szigorították. Csak a nép meg ne tudja, az Isten adta nép, mert akkor végünk.
    Egy szó, mint százhúsz ( a szónak is felment az ára), akik az elmúlt húsz évben a politikai-gazdasági irányítás (lopás) részesei, haszonélvezői voltak, ezek felmenői és leszármazottai, rokonaik, barátaik, üzlettársaik, kutyáik és macskáik, mind eltávolítandók a közéletből és a felelős beosztásokból, legyen az egy egyszerű titkárnői is. Rövidebben: a trágyadomb maradt.

Várjuk véleményét itt! (a hozzászólások moderáció után jelennek meg)

%d bloggers like this:

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás

Ezeket olvasta már?
Gaudi sikere: Elfogadták a 2002 és 2010 közötti jogsértésekről szóló jelentését (videó)
Egyszer volt, hol nem volt, … – a "Pocakos" étkezde megsemmisítése
Dráguló orvosi szolgáltatások?
Close