Bayer Zsolt kettős mércéje

Ismerik a Beugró című műsor Bekérdező játékát? Tudják, amikor a jelenet két szereplője csakis kérdő mondatokban folytathat párbeszédet egymással. Nos, jelen írásunkban csak kérdések fognak szerepelni. Mármint ami a saját részünket illeti, nem pedig az idézeteket Bayer Zsolttól, a Magyar Hírlap (korábban Népszabadság, 168 Óra, Magyar Nemzet, etc.) publicistájától. Az előzményeket megvilágító leírást pedig dőlt betűvel szedjük, hogy a rövidebb emlékezetű olvasók is képben legyenek.
Kósa Lajost, Debrecen polgármesterét azzal vádolja meg egy bulvárlap, hogy igénybe vette egy örömlány szolgáltatásait.
Mire Bayer Zsolt:
(…) vegyük Kósa Lajos esetét az országúti örömlánnyal. Emlékeznek? Kósa Lajost rajtakapták, a rendőr még jelentette is az esetet. Szemenszedett hazugság volt. Nagy karriert futott be szocialista körökben. Nagyon szerették volna ugyanis megszerezni Debrecent – csak hát Debrecen a „magyar szabadság őrvárosa”. Nem sikerült megszerezniük. És most fizetnek Kósa Lajosnak hárommillió forint kártérítést, ami aprópénz. A gazemberség mértékéhez mérve is, meg a Blikk című szennylap bevételeihez mérve is.
Nagyon szeretné a Fidesz megszerezni a kétharmadot? Vajon a Magyar Hírlapnál mennyi lehet az aprópénz? A Magyar Hírlapnál mi a gazemberség mértéke a szennylap bevételeihez képest?
Költői kérdések, folytassuk Bayerrel:
(…) a nagy Kósa-ügybe vastagon beszállt a mértéktartó és véleményformáló sajtó is, a HVG-vel az élen. Mondtuk már, Debrecenért semmi nem volt drága. Aztán jött a fiát az esőben felejtő, a baleset színhelyéről pánikszerűen menekülő Orbán Viktor esete. Hogy ez a nyomorult még apának is silány. Szemenszedett hazugság volt. Nagy karriert futott be szocialista körökben, a szocialista és szabad demokrata sajtóban.
Vajon nem szemenszedett hazugság-e a Vona Gábort lejáratni szándékozó Magyar Hírlap-cikk is? És ezt vajon mindannyian tudják ott, a Magyar Hírlapnál? Tudja-e Bayer Zsolt főmunkatárs? Tudja-e Stefka István főszerkesztő? Tudja-e a helyettese, Szentesi Zöldi László? Tudja-e a laptulajdonos Széles Gábor? Tudja-e az utolsó portás is?
Mire számítsunk a hátrelévő két hétben, Bayer Zsolt? Sorra kerülnek-e majd a jobbikos vezetők és jelöltek gyerekei is? Mennyire mentek le kutyába a koncért? Mik a direktívák, mit adott parancsba Széles meg Orbán?
De mit is beszélek, hiszen már most is érintett a történetben nem is egy gyermek… Oh, bocsánat, ez nem kérdő mondat volt!
És persze mennyire meg vagytok sértődve, amikor arról beszélünk, hogy egy tőről fakadtok ott ti mind, a parlamenti egypárt, ugye?
2001-et írunk, az ORTT vezetőjéről (aki nő) megjelenik egy valóban minősíthetetlen sor a Népszavában, mire Bayer:
egy Veress Jenő nevű fehérjehalmaz a következő mondatokat merészeli leírni:
„(…) egy fideszista szépasszony, aki – már persze csak a szóbeszéd szerint – bizonyos politikusok családi tűzhelye körüli patvarkodások okozója is. (…) De ne kerülgessük a forró katyvaszt. Körmendy-Ékes Juditról, a médiahatóság elnökéről és Lissák Marcell férjuramról van itt szó.”
Itt ugye nagyjából meg is áll az ember esze. Mert hát mindez mégsem a Kacsa Magazinban látott napvilágot, hanem egy magát komoly politikai napilapnak hirdető újságban. És nem is Veress Jenővel van itt a legnagyobb probléma. Veress Jenővel tele van a létezés, s ha nem lenne Veress Jenő, akkor mihez képest lenne nagyszerű a langy tavaszban földből előmászó csimasz? De hát vannak ennek az újságnak vezetői is, nem? Van főszerkesztője (…), van felelős szerkesztője (…), továbbá van mindjárt kettő darab főszerkesztő-helyettese is (…), aztán van a publicisztikai rovatnak is egy vezetője, Németh Péter. Hát senki nem akadt e sok derék férfiú között, aki megkérte volna Jenőt, legyen kedves összepakolni kicsi holmiját, tegye bele maradék szalonnáját az uzsitasiba, és takarodjon ki a szerkesztőségből, mert a Népszavában nem lehetséges lekurvázni egy nőt, még akkor sem, ha amúgy halálosan gyűlöljük?
A Magyar Hírlapnak tán nincsenek vezetői? Nincs főszerkesztője és mindjárt három darab főszerkesztő-helyettese? Hát senki nem akadt e sok derék férfiú között, aki megkérte volna…? Ajjaj!… Kit is? Merthogy sok mindent el lehet mondani Veress Jenőről, de ő legalább nem volt gyáva a nevét adni az irományához… Szóval, kit is kellett volna megkérni a Magyar Hírlapnál, hogy legyen kedves összepakolni kicsi holmiját, tegye bele maradék szalonnáját az uzsitasiba, és takarodjon ki a szerkesztőségből? Merthogy a Magyar Hírlapnál nem lehetséges lekurvázni egy nőt, még akkor sem, ha amúgy halálosan gyűlöljük?
No de Bayer Zsolttól egészen konkrét iránymutatást kaphatunk, mi is a teendő akkor, ha ilyen nemtelen eset történik, íme:
Elmondom, én mit szólnék. Ha én lennék Körmendy-Ékes Judit férje, akkor úgy megverném Veress Jenőt, hogy csak a fogorvosa tudná megmondani, mi is volt ez az izé itten a verés előtt.
És akkor, kérdem tisztelettel, mi vagyunk a szélsőségesek? Tőlünk félti Bayer Zsolt a demokráciát?
Bayer ezek után Németh Péterhez szól:
Hadd kérdezzem meg, Péter, a régi ismeretségre és az egykori közös munkára hivatkozva, te mit szólnál, ha valaki leírná, hogy a feleséged – persze csak a szóbeszéd szerint – bizonyos egyének családi tűzhelye körüli patvarkodások okozója a Teleki téri kocsmák rötyijében?
Próbáljuk behelyettesíteni a kérdést: Hadd kérdezzük meg, Bayer Zsolt, te mit szólnál, ha valaki leírná, hogy a feleséged – persze csak a szóbeszéd szerint – bizonyos egyének családi tűzhelye körüli patvarkodások okozója a Teleki téri kocsmák rötyijében? Aztán három perc alatt hamisítana hozzá pár iwiwes üzenetet…
Na jó, maradok a Bekérdező szabályainál…: Szerinted annak idején sokan szerettünk itt téged a nemzeti oldalon? Szerinted értjük, hogy miért kerültél odaátra? Szerinted valami tisztességes munkáért elfogadná bármelyikünk a fizetésedet?
Adjon neked az Isten szebb jövőt?
Szebb Jövő
Nem gondolom,hogy a cikkben emlitett „nagyember” olvasná a részére feltett kérdéseket,és egyébbként is,most jelen piilanatban kiemelt gázsival irogathat azt amit akar,csak ártson a Jobbiknak,mert ez a cél,és a lejáratási hadjárat.Az ilyen és ehhez hasonló gerinchibás embereknek semmi sem drága,ha pénzről van szó,ezért esetükben semmiképpen nem beszélhetünk erkölcsről. Ha netán „nem jön be” a manna,majd továbbállnak,és folytatják „áldásos”tevékenységüket.
De hamár a Magyar? Hirlapnál tartunk,feltünt egy másik „igehirdető” Máté T.Gyula személyében,aki a HunHir.hu-n ma megjelent és Falusy Márton tollából irodott cikkben olvasható,nem más,mint Thürmer Gyula fia,aki 1998-ban a Munkáspárt szineiben indult a választásokon,és most hirtelen a Fidesz szekerét tolja.Nemhiába látható édes szüléje az Echo tv-ban mostanság. A cikk cime: Apák és fiúk.Érdemes elolvasni tisztánlátás végett.
De a sor folytatható egyéb oldalakon megjenlent irásokból is .Ma a Polgár infón megjelent a Független Ujságirók Szövetsége által irt levél,aminek a cime: Mi történt veled Vona?
És ezt a kérdést azok teszik fel,akiknek sorában található az a Frigyesy Ágnes,aki a Tornádó hirküldön keresztül szinte naponta tesz fel olyan leveleket,amik szerinte bizonyitják,hogy csakis a Fidesz,akiben bizhatunk,és a Jobbik……..nem is részletezem.
Egyszóval minden szinten folytatódik a „népbutitás”,és az egy a zászló fényezése.Nagyon remélem,hogy a pofon nem marad el a választások napján.
És megkapják a választ az ilyen és ehhez hasonló firkászok,mint Bayer,Frigyesy,Szentesi Zi,Máté T.Gyula és a felsorolhatalan számú „fehérjehalmaz cickányok” bayeri „stilusban”.
Tisztelt olvasok!
Csak az utobbi 20-ev elegge bebizonyitotta mar,hogy a koponyegforgatok vannak olyanok mint a volt parlamenti partok,es vezetojuk.Semmiben nem maradnak el a hazaarulasban.Lehetett latni,hogy olykor a tenyekkel szemben ezek az egyenek takaroztak kulonbozo ervelesekkel.Pl–stilus hibakkal—jut is eszembe a stilusrol.Milyen stilust varnak el azok a szemelyek,es organumok akik hozzajarultak a nemzet letaposasahoz,kirablasahoz,es vezetesehes…stb..
Ha most a topic lenyeget fogalmaznam meg,akkor valoban eljott a szamonkeres idoszaka.
Az ír Sinn Fein (magyarra fordítva: Mi Magunk) szabadságharcosai annak idején először a saját soraikból támadt árulókat intézték el, csak utána következett az ellenség. A módszer akkor és ott bevált. Ott működött a kelta virtus. (De mi lett a szittya virtussal? – „Régi dicsőségünk, hol KÉSEL….?”) Ha lenne egy magyar Sinn Fein és nemcsak mindenféle ávéhás kreációjú fantomszervezetek, akkor Bayern Zsocát már alaposan kiklopfolták volna, s az eset tanulságát boncolgatva a többi hazaáruló mélységes töprengésbe kezdhetne az élet értelméről meg az árulásért kiosztott 20 ezüstök konvertibilitásáról… Megfontolásra!
(„Akkor a tizenkettő közül egy, akit Iskáriótes Júdásnak hívtak, elment a főpapokhoz,
és így szólt: „Mit adnátok nekem, ha kezetekbe adnám őt?” Azok harminc ezüstöt állapítottak meg neki.
Ettől fogva kereste az alkalmat, hogy elárulja őt.” (Mt 26:14-16) – a szerk.)