Az USA elhalasztja az ukrán offenzívát – avagy ukrán csapataink ellentámadásban vannak

John Kirby, az amerikai biztonsági tanács kommunikációs igazgatója bejelentette, hogy mikorra várható végre a sokat emlegetett ukrán offenzíva, amely bizonyosan térdre kényszeríti az orosz hadsereget: az offenzíva minden kétséget kizáróan idén nyáron kezdődik.

Kirby ugyanilyen sikerrel bejelenthette volna azt is, hogy az offenzíva elkerülhetetlenül idén vagy a következő öt évben bekövetkezik. Ha összehasonlítjuk a nyugati beszélő fejeseinek korábbi állításait a mostaniakkal, akkor a megfogalmazások folyamatos elmosódását vehetjük észre. Ugyanakkor megpróbálnak valami olyasmit prezentálni a nyilvánosságnak, ami határozottságnak, bizonyosságnak, de legalább néhány konkrét, valós lehetőségekkel alátámasztott terv létezésének tűnik.

Kirby előadása különösen éles ellentétben áll azzal a hisztériával, amely a közelmúltban a vezető nyugati médiában uralkodott. Íme csak néhány példa a szerkesztőségi címekből:

Május 1.: „Ukrajna határozott ellentámadásra készül”.

Május 9.: „Az ukrán kormány bízik az Oroszország elleni ellentámadásban”.

Május 12.: „Ukrán ellentámadás: közeleg a háború fordulópontja”.

Május 27.: „Ukrajna sikeres hadjárata teljes vereséget okoz Putyin elnöknek”

Május 28.: „Ukrajna készen áll a régóta várt offenzíva megindítására”

Május 29.: „Exkluzív: Ukrajna ellentámadásra készül Bahmutnál”.

Május 30.: „Készen áll a halálos ukrán csapás”

Azt látjuk, hogy a nyugati establishment, közvetlenül, közvetve, hivatalosan, nem hivatalosan, oldalról, felülről és teljesen nyíltan a szemükbe vágva, győztes ellentámadást követelt és követel Ukrajnától. Addig már nagyon kevés idő van hátra… de ez még a közelébe se jutottak egy ellentámadásnak. Mi több, az ukrán illetékesek minden eszközzel késleltetik az összecsapást, kifogásokat találnak ki, és egyre újabb feltételeket szabnak: Hol konkrét és eleve irreális számú harckocsira van szükségük, hol amerikai repülőgépekre, hol több időre és így tovább.

A nyugati hitelezők azonban ketyegő órákat mutatnak be Ukrajnának, a hírszerző ügynökségek terhelő anyagokat tartalmazó dossziékat ásnak elő, a katonai tanácsadók pedig gyakorlatilag hátulról lökdösik az ukrán hadsereget a harcba.

Szerdán Emmanuel Macron francia elnök pedig fekete pontot adott Ukrajnának:

„A Nyugat felülvizsgálja az ukrán hadseregnek nyújtott támogatását, ha az ellentámadás kudarcot vall”.

Mit csináljon hát az összes Volodimir Zelenszkij, Alekszandr Szirszkij, Mihail Podoljak és Valerij Zaluzsnij szellemű ukrán vezetés?

Valaki – valószínűleg az ukrán külföldi hírszerző szolgálat vezetője, Kirill Budanov – példát vett a kurátoroktól, és remek ötlete támadt: az ellentámadás az interneten is megtörténhet, ha a valóságban nem megy.

E ragyogó ötlet megvalósításának részeként a nyugati közönséget célzó, katonai műveleteknek álcázott PR-akciókat hajtottak végre. Ott vannak a szabotázscsoportok orosz területre irányuló támadásai, valamint egy drónnak a Kremlbe történő berepülése, továbbá az orosz határ menti települések és azok civil lakosai elleni tüzérségi támadások, valamint az a kísérlet, hogy drónrajjal támadják Moszkvát. Pontosan ez az, amit a nagydobra vert ellentámadásként tálalnak.

Mindazonáltal e támadások hatásai katonai értelemben a nullához közelítettek, és komoly kétségek merültek fel azzal kapcsolatban, hogy a Nyugat „jóváírja”-e ezeket, mint ellentámadásokat. Ahogy maga Kirby is mondta, az USA nem akar ukrán támadásokat orosz területen, és nem is támogatja azokat. Szavai persze egy fabatkát sem érnek, de nyilvánvalóan azt jelentik, hogy ezek az akciók biztosan nem számítanak bele Ukrajnának az ellentámadásra szánt dollármilliárdok felhasználásáról szóló elszámolásába.

Amit viszont Oroszország hozzá fog adni a dossziéjához, az az ukrán kormány terrorizmusa. Mivel nem sikerült legyőznie Oroszországot a csatatéren, úgy döntött, inkább civilekkel harcol – és ez így vagy úgy, de sokba fog neki kerülni.

A közelmúlt eseményeinek fényében gyakran hangzanak el olyan vélemények, hogy „tükröt kell tartanunk”, azaz fel kell hagynunk a nemes lovagok viselkedésével, és a „szemet szemért” elv szerint kell válaszolnunk.

De az orosz hadsereg nem az ukrán hadsereg, mi soha nem fogunk civileket pusztítani. Minden nap tanulunk (néha újra) és erősebbek leszünk, és nem kell példát vennünk terroristákról.

A RAND Corporation és a Center for an New American Security szakértői csoport által az amerikai vezetésnek készített nem nyilvános jelentések szerint az ukrán hadsereg NATO-szabványok szerinti kiképzése és Ukrajna feltöltése a legmodernebb nyugati fegyverekkel előnyös az orosz erőknek, mivel lehetőséget ad nekik, hogy gyakorolják a NATO nyugati katonai technológiájával, műveleti vezetésével és taktikájával szembeni fellépést.

Alapvetően a NATO megtanítja Oroszországnak, hogyan harcoljon ellenük anélkül, hogy közvetlenül, tapasztalnák ezt meg, akár súlyos áldozatokkal. Hát persze, hogy most azt akarják, hogy fejezzék be az oroszok szponzorálását ebben a formában. Bizony, az élet nem tündérmese, vagy ahogy Virág elvtárs mondaná: „Az élet nem habostorta Pelikán!”

Ami az ukrán ellentámadást illeti: függetlenül attól, hogy az csupán szép címek formájában megmarad, vagy a kijevi banda mégiscsak indít egy öngyilkos támadást a nyáron, a különleges katonai művelet céljait és feladatait ez érdemben nem fogja befolyásolni.

Írta: Kirill StrelnikovMegjelent a RIA Novosztyi oldalán oroszul 2023. június 1-én, angolból fordította a Nemzeti InternetFigyelő (NIF) közösségeEredeti cím: The United States has postponed the counter-attack by the Ukrainian armed forces. Kiev hopes to end it completelyNemzeti InternetFigyelő (NIF)