Az F–35-ös harcon kívül sem állja meg a helyét

Márciusban az amerikai védelmi minisztérium bejelentette a régóta várt hírt: az F–35-öst végre sorozatgyártásba kerül. Ez sokakat meglepett, hiszen a Lockheed Martin cég már csaknem ezer ilyen gépet elkészített.

Az ötödik generációs vadászgép első változata – az F–35A – ugyanis még 2006-ban emelkedett a levegőbe. 2008-ban tesztelték az F–35B-t rövidített felszállással és függőleges leszállással, 2010-ben pedig az F–35C-t, amelyet hordozókra optimalizáltak.

A gyártás 2011-ben kezdődött, egy évvel később a vadászgépet kiképzési céllal állították szolgálatba, majd 2015-ben vették át a harcoló alakulatok: először a tengerészgyalogságnál, majd az amerikai légierőnél és haditengerészetnél jelent meg. A terv azonban jóval ambiciózusabb volt: 2001-ben azt ígérték, hogy 2010-ig 2852 gépet gyártanak le. Huszonhárom évvel később a külföldi megrendelésekkel együtt a rendelésállomány 3481 darabnál jár.

Az export fontos szerepet játszik: Washington ugyanis a program fő támogatója, de 16 másik ország is részt vesz benne: Nagy-Britannia, Olaszország, Hollandia, Kanada, Ausztrália, Dánia, Norvégia, Japán, Dél-Korea, Belgium, Lengyelország, Dél-Korea, Finnország, Németország, Csehország és Svájc. Az alkatrészek hét országban készülnek.

Az, hogy a vadászgépet „az egész világ” készítette, az árán is tükröződött. Az F–35 a történelem legdrágább fegyverprojektje. Az amerikai számvevőszék 1,7 billió dollárra becsüli. A Lockheed Martin a fejlesztési szakaszban hétszer kevesebbel, 233 milliárddal kalkulált.

A program összköltsége magában foglalja a vadászgép gyártását, használatát és karbantartását. A költségek nagy része – 1,3 milliárd – csak a repülőgépek üzemképes állapotban tartására megy el. Az F–35 két évtizede nemcsak az amerikai hadiipari komplexum hatalmának és ambícióinak, hanem a magas kiadásoknak és a hosszú építkezéseknek is a szimbólumává vált. A harmincötös minden egyes repült órája, mint az amerikai számvevőszék megállapította, 42 ezer dollárjába kerül az adófizetőknek.

Az amerikai hadiipari komplexum problémáinak másik bizonyítéka az F–35-ös gyakori meghibásodása. A gép csaknem negyedszázad óta nem szabadult meg a gyermekbetegségeitől.

Az ötödik generációs vadászgéppel szemben támasztott nyilvánvaló követelményt – a szuperszonikus sebességgel való repülést – első pillantásra nem is volt olyan könnyű teljesíteni. Különösen, ha a fedélzeti változatok elég sokáig maradnak ebben az üzemmódban, elveszítik a lopakodó képességüket. A lopakodó bevonat elszáll, a burkolat megreped, a farokrészben lévő antennák meghibásodnak.

A hajtóművek hibáit is kitűntek – és már tragédiák is történtek emiatt. 2022 decemberében egy F–35B lezuhant függőleges leszállás közben Fort Worth-ben. A szállítások és az átvételi repülések két hónapra felfüggesztésre kerültek.

A pilóták hipoxiára is panaszkodnak – mintegy 40 esetet számoltak össze, és egy gép 2020 májusában lezuhant emiatt. A pilótának sikerült megmentenie magát. Több gép szoftverhiba miatt zuhant le. Meghibásodásokat észleltek az agyonsztárolt sisak kijelzőjénél is, amely egyébként annyiba kerül, mint egy sportautó: 400 ezer dollárba. A pilótafülkében lévő érintőképernyős műszerfal pedig a tesztelők szerint gyakran nem reagált a megnyomásokra – egyes jelentések szerint az esetek 20 százalékában.

Mindezek a hiányosságok és problémák együttesen olyan képet festenek, amely Washington számára nem a legrózsásabb: az F–35-ösök többsége az amerikai média szerint alkalmatlan arra, amire szánták.

Tény, hogy mind a programiroda, mind a Pentagon a vadászgépek állapotáról szóló jelentéseiben a bevetésre alkalmas kifejezést használja. Vagyis a repülőgépek képesek repülni és bizonyos harci feladatokat végrehajtani. Az Ellenőrző Kamara szeptemberi jelentése szerint a repülőgépek 54,69 százaléka részlegesen, 27,75 százaléka pedig teljes mértékben bevethető. Ez jóval kevesebb, mint ami elfogadható lenne.

„Ha egy repülőgép csak az idő 55 százalékában képes működni, miközben a cél 85-90 százalék, akkor az adófizetők nem azt kapják, amiért fizetnek” – idézte az NBC a jelentés szerzőjét, Diana Maurert.

Mint a dokumentumban megjegyzik, a már meglévő problémák mellett a javításokkal is nehézségek adódtak: nincs elég pótalkatrész. Ezzel pedig rendkívül nehéz megbirkózni a gyártó- és beszállítóországok nagy száma miatt.

Közben decemberben az Ellenőrző Kamara arról számolt be, hogy hét ajánlásából a Pentagon és a Lockheed Martin hármat végrehajtott, hármat részben – további hármat pedig egyszerűen figyelmen kívül hagyott. Valójában a gyártó továbbra is hibás repülőgépeket bélyegez alkalmasnak, amelyek már a szerelőszalagról kifelé menet javításra szorulnak.

Mindez nem akadályozta meg Washingtont abban, hogy a teljes körű gyártásról döntsön. Valójában, tisztázza a Reuters, ez csupán az üzemi tesztek befejezését jelenti. És majd „menet közben” pótolják a hiányosságokat.

MH

Kiemelt képen: F-35 / Az amerikai légierő fotója: Airman 1st Class Yosselin Perla