Az „érzékenyítés” magas foka
Soha nem származás, vallás vagy bőrszín alapján tettem értékítéletet, hanem csak az elvégzett cselekedetek után. Hiszem, hogy a cselekedet és a lélek az, amely igazán emberré tesz. Magyarország egész történelme során befogadó nép volt, ez vita tárgyát nem képezheti, de mindig elvárta a kisebbségi néptörzsektől az alkalmazkodást és az ország mindenkori törvényeinek elfogadását.
Erkko Lyytinen, a Yle finn közszolgálati műsorszolgáltató és észt kollégája, Ken Saan úgy döntöttek, hogy dokumentumfilmet forgatnak Finnország nemzeti ikonjáról Carl Gustaf Emil Mannerheim marsallról. Az elgondolást tett követte és leforgatták a mozit.

Az első meglepetés az volt, hogy leginkább Mannerheim szerelmi életét boncolgatja a film, amelyből ország és világ megtudhatja, hogy a marsall, feleségével, Anasztáziával való kapcsolata megromlott és szerelmi viszonyba kezdett egy másik hölggyel, Kittyvel.
A második – és legnagyobb! – meglepetés pedig az volt, hogy a fehér bőrű svéd-finn Mannerheimet egy fekete bőrű színésszel játszatták el.
Értem én, hogy Finnországban is a kisebbség és a migráció elfogadására törekednek a liberálisok, de ennek nem ez lehet a módja! Egy történelmi nagyságot nem szabad ilyen módon belekeverni a dologba!
Isten ments’, hogy példát adjak a honi filmkészítőknek egy kisebbségi Hunyadi János, Kossuth Lajos, Horthy Miklós, (sic!) megformálására, de az ember esze megáll, hogy hová jutott ez a világ!
Komolyan mondom, hogy nem a kisebbségekkel van bajom, hanem azzal az irányzattal, ami meghamisítja a történelmet, a másságot hirdeti, és szembe megy a többség irányultságával. Én határozottan hiszem, hogy a normalitásnak van helye, nem csupán a finn barátainknál vagy a világban, hanem a hazánkban is!
Legyen végre vége a másság felvonulásának Budapest utcáin, nem szükségesek a homo-szexualitást reklámozó mesekönyvek és elsősorban ne a kisebbségnek akarjunk megfelelni, hanem a többségnek!
Ez lenne a jó, ez lenne az elvárható, ez lenne a normalitásra hajazó.
Így volt! Így legyen!
Mindörökre.
Zetényi-Csukás Ferenc