Az értékrend: hit magunkban, a nemzetben, az összefogásban 📺

Különösen azokéban, akik e traumák következményeit emberhez és Európához méltatlan helyzetekben kellett, hogy elviseljék. (Lásd: Szelmenc, egy kis magyar falu durva kettészakítása Velikij és Malij Szelmencre, illetve a benne élők üzengetése réce szárnyak alá kötött levelekben, mert másképp nem érhette el a Felszegen lakó nagyapa az Alszegen lakó unokáját – végig a XX. században! Európa figyelő szemei előtt! Hogy egy erdélyi székely falu, Szárazajta, véres napjait ne is említsük.)

Ez nem liberális cum trucc, vagy amorális vagy épp immorális fetrengés a gazdagság által felkínált, legtöbbször rablásból, a gyengék könyörtelen elnyomásából fakadt anyagi jólétben. Valami más! Egészen más! Olyasmi, amiről a kivirultak, bármennyire is hírnevessé váltak egyesek – legtöbbször a tömegszórakoztatáshoz kötődő szakmákban – nem ismernek.

Szájer József lebuktatása – mennyire könnyű préda is volt istenem ezek kezében – fájdalmas emberi történet. Kár érte! De hát egy erős mozgalom, még ha meg is inog néha tagjainak a hibáitól vagy épp bűneitől, megerősödve szokott kikerülni a megpróbáltatásokból. (Vezetőjének az intellektuális és morális fölényéről most hadd ne is értekezzünk. Meg arról se, hogy az őt gyűlölők mennyire törpék. Egyszerűen szánalmasak, amikor összegyűlnek egy-egy klubban vagy tévéstúdióban, és egymást túllicitálva igyekeznek mennél hatalmasabbá verni a habot.)

Nem tudható, hogy a hazai, nyíltan magyarellenes mozgalom – melynek egyik legfőbb reprezentánsa Kertész Ákos, Kossuth-díjas magyar író -, összefogva a nemzetköziekkel és egyes brüsszelitákkal mire jut. Egyben viszont biztosak lehetnek: ez az értékrend nem tűnik el. Soha!

A Szájer-ügy és a reneszánszát élő magyarországi zsidóság-Plebejus Polbeat