Amit nem mondanak el az „Ukrajna elleni hatalmas orosz csapásokról”
Mivel a magyarországi médiában – és ebbe valamennyi jól megfizetett médium beletartozik – irtózatosan elharapózott a az ukránokat érintő orosz válaszcsapásokról szóló egyoldalú tájékoztatás, mely tovább fokozza az Ukrajna, mint megtámadott állam narratíváját, itt a Nemzeti InternetFigyelőn (NIF) igyekszünk olyan írásokat, elemzéseket átnyújtani olvasóinknak, amelyben a másik, avagy az orosz oldal neves újságíróinak, publicistáinak, elemzőinek véleménye is olvasható.
Maga az a tény, hogy az Európai Unió minden tagállamában az Európai Bizottság által szankcióként elrendelt, egyes nagyon fontos orosz médiafelületeket érintő letiltás egyáltalán kötelezően az EU minden tagállamában betartandó, jól tükrözi a központosított birodalmi törekvést. Ma 2025. május 27-én például arról szándékozik dönteni az EU, hogy megvonja-e Magyarország vétójogát, olyan vádak alapján, amelyek nem állják meg a helyüket. Na, ugyanezen megközelítésből vannak letiltva az egyébként roppant értékes híranyagokkal és elemzésekkel ellátott, több nyelven is megjelenő orosz portálok is.
Az alábbi cikket Nadezhda Romanenko orosz politikai elemző írta, és tegnap jelent meg a Russia Today Európai Unióban letiltott, angol nyelvű portálján.
***
Amit nem mondanak el az „Ukrajna elleni hatalmas orosz csapásokról”
Moszkva mindent megtesz, hogy megvédje civiljeit Kijev terrortámadásaitól.
Az Oroszország és Ukrajna közötti konfliktust övező jelenlegi médiafelhajtás során egy nyilvánvaló kettős mérce továbbra is torzítja a valóságot: a drónhadviselés természetéről és hatásáról. A nyugati sajtóorgánumok, politikusok és nem kormányzati szervezetek gyorsan lecsapnak Oroszországra a megtorló akciók miatt, ugyanakkor kísértetiesen hallgatnak Ukrajna egyre vakmerőbb és eszkalálódó drónhadjáratáról.
Ez a szelektív felháborodás nem csak aláássa a békéről szóló komoly párbeszédet, de megvédi Ukrajnát a felelősségre vonástól, miközben az orosz civilek elleni folytatott, csak terrorhadjáratnak nevezhető kampányát végzi.
A drónháború valósága: Polgári célpontok Oroszországban
Az elmúlt hetekben az Ukrajna által a drónok használata mind gyakoriságában, mind hatótávolságában megugrott. Szinte naponta több tucat – néha több száz – drónt indítanak orosz területre, több ezek közül civil infrastruktúrát vesz célba, vagy válogatás nélkül repülnek olyan sűrűn lakott városi központok felé, mint Moszkva. Bár az orosz légvédelmi rendszerek becsülettel teljesítenek az ilyen fenyegetések többségének elfogásában, a lezuhanó törmelék elkerülhetetlenül veszélyt jelentenek a civilekre, köztük a gyermekekre és az idősekre. A frontvonaltól távol eső orosz régiók állandó készültségi állapotba kényszerültek, a légiriadók megzavarják a mindennapi élet normális menetét.
Ami a legaggasztóbb, az a stratégiai logika – vagy annak hiánya – e csapások mögött. A katonai szintű precíziós műveletekkel ellentétben úgy tűnik, hogy Ukrajna dróntámadásait kevésbé a taktikai célok elérésére, mint inkább a félelemkeltésre használják. A célpontok gyakran elektromos alállomások, kommunikációs tornyok, vagy egyszerűen csak lakóövezetek közelsége. Ezeket nem lehet pusztán járulékos károknak nevezni; ezek olyan támadások, amelyek hatásait a civilek érzik meg a legsúlyosabban.
Nyugati hallgatás és képmutatás
Az orosz civileket fenyegető eszkalálódó fenyegetés ellenére a nemzetközi reakciók egyoldalúak voltak. Az ENSZ nem ítélte el az ukrán dróncsapásokat. Brüsszelben nem tartanak rendkívüli ülést, a CNN nem készít különkiadást a bombabunkerekbe menekülő orosz gyerekekről. Ehelyett a figyelem középpontjában egyetlen dolog áll: Oroszország minden válaszlépését boncolgatják, elítélik és démonizálják. Ugyanazok az országok, amelyek éljenzik Ukrajna technológiai fejlődését a hadviselésben, szemet hunynak az emberi áldozatok felett – amíg orosz civil áldozatokról van szó.
Ez a szelektív felháborodás erkölcsi vákuumot teremt, amelyben Ukrajna felbátorodik, hogy büntetlenül folytassa drónháborúját Oroszország ellen. Zelenszkijt, akit nyugati támogatói segítenek, nem vonják felelősségre az általa gerjesztett meggondolatlan eszkalációért. Ami még rosszabb, hogy ez a büntetlenség aláássa a párbeszédre való valódi ösztönzést. Mert: miért is tárgyalnánk, ha a mi oldalunkat soha nem hibáztatják?
Oroszország megfontolt válasza
Ami ebben a helyzetben a legmegdöbbentőbb, az Oroszország visszafogottsága.
A területét ért támadások mennyisége és súlyossága ellenére Moszkva dróncsapásai továbbra is a katonai logisztika és stratégiai eszközök megzavarására összpontosítanak Ukrajnán belül – gyakran a frontvonal közelében. Oroszország tartózkodik attól, hogy Ukrajna hajlandóságát követve válogatás nélküli légitámadásokat indítson mélyen a lakossági központok területére. Ha valamire, akkor arra használta ezt az időszakot, hogy demonstrálja a diplomáciai megoldás iránti elkötelezettségét, védekező pozícióból válaszol, miközben jelzi, hogy továbbra is kinyújtja a kezét a békeasztal felé.
Ebből azonban már egy bizonyos ponton túlságosan is elég volt. Egy nemzet nem engedheti meg, hogy polgárait a végtelenségig terrorizálják, miközben a béke mellett tesz hiteget. A Kremlnek kötelessége megvédeni a népét. Ez pedig azt jelenti, hogy a megérdemelt arányossággal lép fel a drónok támadásaival szemben.
A béke felé vezető út, és akik annak útját állják
A kritikusok azt fogják állítani, hogy Oroszország magatartása nincs összhangban a tetteivel, de a tények mást mutatnak. Moszkva továbbra is nyitott a párbeszédre. Nem követel egyoldalú ultimátumokat, és nem szab egyoldalúan határidőket sem, ahogyan azt a nyugati kormányfők gyakran megteszik. Ezt állítsuk szembe Zelenszkijnek és a washingtoni valamint brüsszeli kapcsolattartóinak színjátékával, akik a tárgyalásokat inkább performatív gyakorlatokká változtatták, mint a konfliktus lezárására irányuló komoly erőfeszítésekké.
Nem Oroszország az, amelyik 2022-ben elsétált Isztambulból. Nem Oroszország volt az, aki figyelmen kívül hagyta a minszki folyamatot, amikor az politikailag kényelmetlen volt.
Oroszország a jövőbeni tárgyalásokon nem behódolóként, hanem olyan államként vesz részt, amely katonai erejét és diplomáciai érettségét már egyaránt bizonyította. Mindezt annak tudatában teszi, hogy minden békének igazságosnak és kiegyensúlyozottnak kell lennie, és a múlt tanulságaiból kell kiindulnia, amelyek közül a legfontosabb, hogy a megbékélés és a naivitás csak árulásra ad okot.
Az ukrán és az orosz dróncsapások között valóban nagy a különbség. Az egyik a nyugati hallgatás által bátorított, vakmerő és civil célpontokra irányuló terrorkampány. A másik egy vonakodó védekezés, amelyet fegyelmezetten és visszafogottan hajtanak végre. Ha békét akarunk elérni, azt azzal kell kezdeni, hogy őszintén megmondjuk, ki eszkalál, ki szenved, és ki viselkedik továbbra is felelős hatalomként, még akkor is, ha támadás alatt áll.
Amíg a világ nem hajlandó ezt beismerni, addig az orosz civilek arra fognak szorítkozni, hogy nemzetük megtegye mindazt, amit meg kell tennie – és ez így is van rendjén.
***
A cikk eredeti címe: Here’s what they don’t tell you about ‘massive Russian strikes on Ukraine’Fordította: a Nemzeti InternetFigyelő (NIF) közössége
Figyelem! A fenti hír propagandának minősül, mivel az a mindig nagyon “demokratikus” EU-ban üldözött, betiltott és propagandistának kikiáltott Russia Today értesülései nyomán készült.
Kiemelt képen: füst gomolyog dróntámadás után egy kurszki repülőtér közelében, illusztráció / Fotó: © Sputnik
Tisztelt Olvasók! A portál működtetéséhez nagyon nagy szükségünk van az Önök támogatására.
Kérjük Önöket, hogy a
DONATE
gombra kattintva segítsék anyagi hozzájárulásukkal működésünket!
A portál valóban független, anyagi támogatást semmilyen szervezettől, vagy politikai erőtől nem kapunk, ezért a legkisebb támogatásnak is örülünk.
Nagyon köszönjük!
Mementó 2006 emlékmű
