Amikor ide már az Isten pénze sem elég – avagy Miért ilyen fájón aktuális még mindig Hofi Géza? Amikor már rég nem szabadna annak lennie!

A 2014-es tavaszi országgyűlési választások után Ángyán Józsefet, az egykori kormánytagot kérdezték, hogy most akkor mi várható. A prof., pontosabban b. neje fogalmazta meg mindeddig talán a legtalálóbban, legpontosabban azt, ami ránk vár. Nevezetesen, hogy az egykori kollégiumi szobatársak vezetésével és vezényletével az új kádárizmus erőltetett tempójú kiépítése közepette ők itt az elkövetkezendő 40–50 évre óhajtanak berendezkedni. KISZ-titkárostól mindenestül, úgy cuzámme, tokkal-vonóval. Be is dobtak rögvest egy újabb méretes kavicsocskát a politikai iszapbirkózás posványos állóvizébe, ugyan keltene mán némi kis fodrozódást – ha bátorkodhatom kifejezni magamat ezzel az épületesen halmozott képzavarral. De persze az is előfordulhat, hogy pusztán zavarkeltési célzattal tették, amit tettek.

Az orbánizmusra jellemző úthenger-mentalitás nem ismer, de ami még talán ennél is fontosabb, nem tűr el semmiféle ellentmondást. Ennek szellemében – természetesen szigorúan a szavazóurnák zárása után – ismét elszabadult a pokol. A szocializáció természetesen ezúttal sem tagadható le. A módszertan is túlontúl ismerős, az állampárti proletárdiktatúra után nosztalgiával ácsingózó egykori pártitkárok, vagy agit-prop tisztségviselők érezhetik most a mennyekben magukat, lám-lám, a szocialista nevelés, ha későn is, de beért, meghozta gyümölcsét.

Első fázis: előkészítendő a dézsmát, ó pardon, a társadalomra nehezedő megterhelő kiadások kényszerű fokozásának kilátásba helyezését, azonnali sokkhatást elérendő, bedobnak egy akkora számot, amely általános felháborodást keltve a népet azonnal leküldi megalázóba.

Ezt követi a második fázis: lazítanak valamelyest a gyeplőn, kiderül, mégsem eszik annyira forrón azt a bizonyos kását, talán mégis csak tehetünk valamit elvtársak. Legvégül aztán a harmadik fázis, amikor a tényleges bevezetésnél (értsd: az áremelkedés életbeléptetésekor) jóval szerényebb mértékben, egykori önmagára szinte alig emlékeztető formában, de csak keresztülverik, ráerőltetik végül a társadalomra az újfajta megterhelést (értsd: adót). A végére aztán beletörődve eszed ágában sincs ágálni az újonnan rád erőltetett sarc ellen. Belenyugodva, sőt, megkönnyebbülve – hiszen sokkal kevesebb lett, mint amennyit először mondtak, és hát ugye ahhoz képest ez jóval kedvezőbb! – veszed tudomásul, hogy innentől kezdve még kevesebb jut neked. Még örülsz is a nagy semminek. Hiszen ne feledd, semmiféle pluszt nem kapsz, semmiféle többlet, vagy kedvezmény nem jár neked, pusztán arról van szó, hogy Lenin eftárs visszadobta a labdát a gyerekeknek, ahelyett, hogy közibük lövetett volna. Ennek pedig örülni kell, nem igaz? De milyen igaz! Mi több, ennek egyenesen muszáj örülni!

Tipikus komcsi mentalitás!

Varga Miska benyögi a gigabájtonkénti 150 magyar forintokat. Beindul a tesztfázis, az első öt órában 32 000-en regisztrálnak a „100 000-en az internetadó ellen” című kezdeményezésre a közösségi oldalon.

Nem semmi!

Nem számít!

No, mármost a folyamat tökéletesen leképezi a fent vázolt, áremelések előkészítésekor szokásos pártállami menetrendet. Azonnal leveszik, kicsikét elvetették a sulykot, a jó rendőr szerepében tetszelegve jön is rögtön Rogán Tóni a magánszemélyeknek szóló 700, illetve a cégek számára kitalált 5000 forintos havi felső korláttal.

Te pedig megkönnyebbülsz, mi több, örülsz, mert ezt az összeget még valahogy ki tudod nyögni. Miközben megint teljesen megfeledkezel arról, hogy tulajdonképpen a semmiért fizettetnek ki veled még több pénzt!

Gyorsabb lesz a net?

NEM!

Üzembiztosabb lesz a világhálós szolgáltatás?

DEHOGY! Ugyan mitől lenne az?

Akkor meg miért is fizetnél többet?

Az urbánus szubkultúra mélységes mély bugyraiba empirikus tapasztalatszerzés céljából alá merítkező szociológus-hallgatók köreiben a dús képzeletű nép az efféle szituésünök megképződésének megfelelő verbális érzékeltetésére szokta volt alkalmazni az alábbi praktikus szófordulatot (figyelem, autentikus idézet következik!):

„Elmegyen kigyelmed a buzi malac zsibbadt faszára zsokénak!”

Asszem ez röviden, tömören és lényeglátóan fejezi ki azt a fajta érzelmi hangulathullámzást és kisiklást, melyet az efféle sokkhatással felérő lelki megpróbáltatások váltanak ki a pórnép tagjaként sertepertélő egyszerű földi halandókból.

De vissza a tervezethez!

A parlament számára benyújtott jövő évi tervezetben semmiféle felső korlát nem szerepel, sem cégek, sem magánszemélyek számára, csupán a gazdasági miniszter versenybe vetett bizodalmát*, mely szerint a szolgáltatók nem fogják áthárítani a többletterhet a fogyasztókra. Akármit mondjon is Rogán! Márpedig az a mérvadó, ami hivatalosan le van írva!

* Tud mondani a tisztelt Olvasó akár csak egyetlen olyan adót, vagy többletterhelést, melyet a szolgáltatók nem hárítottak át a fogyasztókra? Momentán nekem egy ilyen se jut az eszembe.

Vannak olyan pletykabeszédek, melyek szerint az időzítés sem véletlen, az internetadó tulajdonképpen figyelemelterelés, a kormány közeli emberek USA-ból való kitiltásról terel. Utóbbi afférral ugyanis – uniós szinten bizonnyal egyedülálló módon – égünk, mint a Reichstag.

A nagyságos vezénylő tábornok által vezetett kabinettől egyébként nem idegen ez a fajta mentalitás, láttuk ezt már tőlük, nem is egyszer. A szakzsargon álruhás adónak nevezi azt az adóztatást, amikor az éppen aktuális gazdasági miniszter, minden bizodalmát a mindenható versenybe helyezve, papíron (értsd: hivatalosan, a törvény betűje szerint) a szolgáltatókra rója ki az adót, azok pedig – az eddigi gyakorlat szerint, (talán a verseny, talán valami más, mondjuk a túlélés érdekében), gyakorlatilag kartellbe tömörülve – egyként hárítják át azt azonnal a fogyasztókra.

BINGÓ!

Vannak aztán más érdekes aspektusai is a dolognak.

Amire a devizahitelek nem voltak képesek, nevezetesen, hogy egybe kovácsolják az ország népét, úgy tűnik képes rá a tervezett internetadó!

Az internetadó annyival tud többet, hogy ellehetetleníti a gyors, mobil és hatékony, valami, vagy valaki ellen fellépő, tiltakozó, gondolkodó – még akkor is, ha ezek csak virtuális – közösségek szerveződését, létrejöttét, vagyis az ellenállást.

Első ránézésre az ember azt hinné, hogy most is az SZDSZ van hatalmon. A számukra kényelmetlen, vagy kellemetlen közösségeket szétverik, vagy meg sem engedik azok létrejöttét.

Minden fontos, lényeges esemény a fővárosban zajlik, ahova már nem nagyon tudsz elutazni, mert az üzemanyag és az utazás költségei annyira megemelkedtek. Ez ám a modernkori röghöz kötöttség! Tegyük hozzá rögtön, mindez egy olyan gazdasági környezetben, ahol a 385 forintos benzinárról szóló cikknek azt a címet adják: „Több éves mélyponton a benzinár”

Eztán már beszélni sem tudsz majd az ország másik végében élő ismerőseiddel, barátaiddal. Mondjam azt stílusosan, elvtársaiddal? A tervezet szerint ugyanis a kommunikáció költségeit is elkezdik hozzáigazítani, értsd: emelni, a közlekedés költségeihez. Legalábbis, ha marad ez a változat.

A törvény erejénél fogva – még akkor is, ha a falakon belül kétharmados többség birtokában teszik ezt – elvenni a másiktól, amije van, ráadásul úgy, hogy cserébe nem adnak érte semmit, sőt, inkább csak egyre többet és többet vesznek el, nos, azt sok mindennek lehet nevezni, csak kormányzásnak nem. Mondjuk, nevezhetnénk közönséges lopásnak is. Teszem azt, a rezsicsökkentés jegyében.

Az emberben óhatatlanul felmerül a kérdés, hogy a rossebbe jött ki a gigabájtonkénti 150 forint? Senkinek nem tűnt fel milyen irreális, az élettől, a valóságtól teljesen elrugaszkodott ez a szám? Milyen károkat okozhat nemzetgazdasági szinten? Természetesen nem tűnt fel. Nem tűnt fel, mert nem is tűnhetett. Az adó nagyságának meghatározásakor csakis, kizárólag egyetlen szempontot tartottak szem előtt, mekkora összegnek kell szerepelnie a bevételi oldalon! Mindent ennek rendeltek alá. A többi legyen a ti dolgotok! Bennünket nem érdekel, hogy a szolgáltató, vagy a fogyasztó fizeti-e meg, lényeg, GIVE ME THE CASH, azaz perkáljátok a lóvét!

Talán emlékszik még a tisztelt Olvasó, amikor annak idején Orbán Viktor Londonban lekéste a csatlakozást a kanadai járatra? Akkor az ügyből kifolyólag három MALÉV vezető repült. Az ügy tanulságait Gejza ekképpen foglalta össze:

„Én nem értem. Annak idején, Alcsútdobozon, nem mentek ki idejében a buszmegállóba?”

A modernkori (bér)rabszolgatartó állam proletárdiktatúrában gyökerező mentalitásán, valamint a valóságtól teljesen elrugaszkodott irreális összegszerűségen túl a bevezetni kívánt internetadóval, valamint a bevezetés módjával nekem személy szerint a legnagyobb bajom az, hogy kínos precizitással mutat rá a változatlanságra. Arra, hogy negyed századot elvettek mindannyiunk életéből, gyakorlatilag a semmiért. A semmiért, hiszen egy tapodtat sem haladtunk előre, egyhelyben topogunk.

Mi több, most már egyre inkább úgy tűnik, toporzékolunk!

A politikai „keresztségben” Orbánizmus néven bejegyzett új-kádárizmus alapjait most vetik meg az elkövetkezendő 40–50 esztendőre, körvonalait a lézer pontosságával most faragják bele a jövőnkbe. Ha akarjuk, ha nem.

Csak a külsőségek, a díszletek változtak némiképp, a lényeg ugyanaz maradt.

Ezért annyira fájó, hogy Hofi Géza ma is aktuális, pedig már rég nem szabadna annak lennie!

Isten áldja Magyarországot!

 

Tisztelt Olvasók! A portál működtetéséhez nagyon nagy szükségünk van az Önök támogatására.

Kérjük Önöket, hogy a

DONATE

gombra kattintva segítsék anyagi hozzájárulásukkal működésünket!

A portál valóban független, anyagi támogatást semmilyen szervezettől, vagy politikai erőtől nem kapunk, ezért a legkisebb támogatásnak is örülünk.

Nagyon köszönjük!

 

1 öntudatos pécsi polgár

Nemzeti InternetFigyelő (NIF)