Amerikai zsidók és Izrael: Válófélben?


Kérjük ossza meg a tartalmat! Csak egy kattintás!

NIF: Mivel a cionizmus, valamikor az ENSZ által betiltva, világuralmi törekvés, ezért globális antiszemitizmusra várhat a zsidóság! Az izraeli palesztinellenes apartheid a világ folyamatos megrökönyödését vonja maga után, egyelőre népi szinten. E miatt a zsidóság kezdi belátni, hogy ez az út nem járható, de hatásuk Izraelre és Netanjahura édeskevés. Félelmük egyre növekedvén kezdik elhatárolni magukat Izraeltől és mind többen és mind gyakrabban a cionizmustól is. Ennek ellenére, például az amerikai zsidóság, hogy ezt mikor teszi meg hivatalosan is, az nem belátható a jelen pillanatban. De mire megteszik lehet akkorra már a világ közvéleményét esetleg ez nem fogja többé érdekelni! Túl késő lesz addigra már, és nem lesz majd ahova meneküljenek! Amerikában is forró lesz a talaj a lábuk alatt!!!

A britek aljas módon átjátszották a mandátumuk alatt lévő Palesztinát a cionisták kezére. Az alábbi képek mutatják egy nép, a palesztinok kálváriájának elkezdődését és beteljesedését.
A britek aljas módon átjátszották a mandátumuk alatt lévő Palesztinát a cionisták kezére. Az alábbi képek mutatják egy nép, a palesztinok kálváriájának elkezdődését és beteljesedését.

 Philip Weiss saját weblapjának (Mondoweiss *) egyik nagyon érdekes oldalán azt vélelmezte, hogy közeledik az a nap, amikor az amerikai zsidók szakítanak Izraellel.

* [Philip Weiss 2006-ban alapította meg saját blogját, a Mondoweiss-t, amely hamarosan egy progresszív zsidó közösségi oldallá fejlődött, és azóta is határozott kritikával lép fel a palesztinok jogainak érdekében. http://mondoweiss.net/about-mondoweiss

2015..05.04-i számában a Washington Post újságírója. David Bernstein morbidnak és a gyűlölet lapjának nevezte az oldalt.] ford.: az lett volna a csoda, ha ez az újság nem így tesz.

Ha ez a szakítás tényleg megtörténik, akkor az éppen hivatalban lévő elnök képes lesz [pénzügyi eszközökkel*] rákényszeríteni, vagy legalábbis nyomást gyakorolni Izraelre, hogy fejezze be a nemzetközi jog megsértését, és szolgáltasson igazságot a palesztinoknak. És ha Amerika így tesz majd, akkor Európa követni fogja példáját.

[*itt a “leverage” szó szerepel a cikkben= “tőkeáttétellel” lenne a szó szerinti fordítás; a kifejezést csak hosszabb körülírással lehetne hűen magyarra fordítani]

Weiss szerint fontos “szociológiai változás” van folyamatban

“Amerikai zsidók, az átlag is, erősen Izrael pártiak voltak, és most egyre gyakrabban és nyilvánvalóbban kerülnek szembe a zsidó állammal. A Netanjahu kormány egyre kínosabb az amerikai zsidók számára; nem akarják, hogy kapcsolatba hozzák őket ezzel a jobboldali apartheid politikával. . . A szakítás, amit jó előre megjósoltunk már ezen az oldalon, most itt van a láthatáron; és az elkövetkező években ezt a szembenállást majd megtetézi még az is, hogy az átlag amerikai zsidók anticionistának fogják vallani magukat.”

E véleményének alátámasztására Weiss Gary Rosenblatot idézi. Ő egy keményvonalas Izrael párti, és a Zsidó Hét, „The Jewish Week” kiadója és szerkesztője. Egy cikkben Weiss összefoglalja, ahogy felfedte, amit a zsidó vezetők mondanak, hogy a zsidó fiatalok számára Izrael egyre érdektelenebb.

“Az amerikai zsidó vezetők azon megbízatása, hogy a zsidó állam támogatását elősegítsem, egyre nehezebb manapság – még a zsidó közösségben is, és különösen a fiatalok körében.

“Az a kemény igazság, hogy Izrael vezetői ellentétes irányba mozognak, mint az amerikaiak új nemzedéke, köztük sok zsidó, akik a palesztin konfliktus megoldására irányuló, nagyobb erőfeszítéseket szeretnének látni, és akik Jeruzsálemi patthelyzet feloldására teszik a hangsúlyt. Ezt nem csak Obama elnök gondolja így. . . “Függetlenül attól, hogy igaz-e, ma erős az a benyomás, hogy az izraeli kormány továbbra is változatlanul jobb felé tolódik, egy olyan időszakban, amikor a világ nagy részének elege van az izraeli-palesztin zsákutcából.”

A cikkben ehhez kapcsolódik Weiss vélekedése, miszerint az Izraelt jelentős dollár összegekkel támogató nagy zsidó alapítványok működése a jövőben sokkal nehezebb lesz.

Weiss mindezekkel kapcsolatban megállapítja;

“Ez a válság nem ér véget mindaddig, amíg az amerikai zsidók ki nem jelentik, hogy a Cionizmus nem egyéb, mint rasszizmus. És ez egy nap be is következik majd.”

Komolyan megfontolandó, hogy mindez Weiss vágyvezérelt gondolkodásából és naiv optimizmusából fakad-e, avagy a történések közvetlenül maguk követelik-e meg a kérdések felvetését és megválaszolását?

Tényleg, miért van az, hogy a világ zsidóságának túlnyomó többsége, különösen az amerikai zsidók, akik támogatták Izraelt (a Cionista, és nem Zsidó államot), jóban és rosszban egyaránt, némák maradtak még akkor is, mikor már mélyen nyugtalanította őket Izrael politikája?

Először is érdemes felidézni a náci holokausztot, és amint én azt a cionizmusról írott könyvemben, A Zsidók Valódi Ellensége (The Real Enemy of the Jews), részletesen dokumentáltam, a legtöbb zsidó a világon nem támogatta a cionizmust, és sokan ellenezték azt. Azok, akik kifejezték tiltakozásukat, úgy gondolták, hogy a cionizmus erkölcsileg vállalhatatlan. Meggyőződésük volt, hogy véget nem érő konfliktusokhoz vezet. De legtöbbjük attól félt leginkább, hogy amennyiben a nagyhatalmak szabadjára engednék a Cionizmust, az egy nap kiprovokálná az antiszemitizmust.

Habár Nagy-Britannia nagyfokú legitimitást adott a Cionizmusnak 1917-ben a Balfour-nyilatkozattal, ha nem lett volna a náci holokauszt, akkor nagy valószínűséggel most nem lenne Izrael sem, mert Adolf Hitler nélkül, aki cionizmus a legjobb toborzó őrmestere, valószínűleg nem tudott volna elegendő pénzügyi és politikai támogatást előparancsolni, hogy rákényszeríthesse akaratát a palesztinokra.

NIF: A Balfour-nyilatkozat nem egyéb, mint Arthur James Balfour rövid levele Lord Rotschild-hoz. Ezek után kezdődik el a brit kormány elvtelen támogatása Palesztina átjátszásában zsidó kézre.
NIF: A Balfour-nyilatkozat nem egyéb, mint Arthur James Balfour rövid levele Lord Rotschild-hoz. Ezek után kezdődik el a brit kormány elvtelen támogatása Palesztina átjátszásában zsidó kézre.

Emlékeztetni kell arra is, hogy az elsősorban cionista terrorizmus és etnikai tisztogatás által megteremtett Izrael 1948-as megalakulásától, az 1967-es  Hat napos Háborúig, (Six days War), a világ zsidóságának nagy része nem volt érdekelt Izrael létében. A kezdetekkor Ben-Gurion miniszterelnököt nagyon aggasztotta, hogy csak kevesek akartak itt új életet kezdeni, és nem volt elegendő munkaerő a szükséges területi terjeszkedéshez. Ben-Gurion aggodalmának következményeként, Moszad ügynökök, mint arab terroristák, zsidókat üldöztek ki bombákkal Irakból Izraelbe.

Ez volt az 1967-es háború, amely drasztikusan megváltoztatta a világ zsidósága többségének a gondolkodását Izraelről, mert kérdés és kételkedés nélkül elhitték a nagy, kövér cionista hazugságot a háborúról.

A hazugság az volt, hogy az arabok támadni szándékoztak és valós lett volna a veszélye annak, hogy Izrael megsemmisül.

Az igazság az volt, hogy annak ellenére, hogy valami ostoba arab retorika az ellenkezőjét mutatta, ezzel a cionizmus kezére játszva, az arabok NEM szándékoztak támadást indítani. Ez a háború izraeli agresszió és nem önvédelem volt.

Azoknak az olvasóknak, akik még mindig abban hisznek, hogy az izraeli zsidókat az a veszély fenyegette, hogy a tengerbe szorítják őket, ajánlom könyvem harmadik kötetének első fejezetét, amelynek címe America Takes Sides, War With Nasser Act II and the Creation of Greater Israel. (Amerika állást foglal, Háború Nasszerrel két felvonásban és a Nagy Izrael megteremtése)

Ebben a fejezetben számos izraeli vezetőt idézek, akik az események után évekkel, a legtöbb esetben nyilvánosan elismerték, hogy tudták, az arabok nem akartak háborút indítani. Íme, csak öt példa.

1968 február 28-án egy Le Monde-interjúban Yitzhak Rabin, aki az 1967-es háború vezérkari főnöke volt, azt mondta:

“Nem hiszem, hogy Nasser háború akart. Az a két hadosztály, amelyet a Sínai-félszigetre küldött május 14-én, nem lett volna elegendő egy Izrael elleni támadásra. Ő tudta ezt, és mi is tudtuk.”

 1971 április 14-én az izraeli Al-Hamishmar újság riportjában Márdokeus Bentov, az izraeli háborús nemzeti kormány tagja az alábbiakat nyilatkozta.

“A megsemmisítő veszély egész története minden részletében, kitaláció és eltúlzott, hogy utólagosan igazolja új arab terület bekebelezését.”

 1972 április 4-én az izraeli napilap Ma’ari. Bar-Lev tábornok vezérkari főnököt, Rabin elődjét, idézte az alábbiak szerint.

“Minket nem fenyegetett népirtás a hat napos háború előestéjén, és fel sem merült egy ilyen lehetőség gondolata.”

 

Ugyanez az újság, ugyanezen a napon a Hat Napos Háború műveleti főnökének, Ezer Weizman tábornoknak a kijelentését idézte:

“Soha nem állt fenn a megsemmisülés veszélye. Ez a feltevés soha nem került napirendre egyetlen komoly találkozón sem.”

1982-ben a miniszterelnök, Menachem Begin, egy óvatlan pillanatban, nyilvánosan ezt mondta:

“Az egyiptomi sereg összevonás egyáltalán nem utalt arra, hogy Nasser valóban meg akarna támadni minket. Mi döntöttünk úgy, hogy megtámadjuk őt.”

Azonban a világ zsidóságának túlnyomó többsége (valószínűleg 99 százalékuk) elhitte a Cionizmus háború előtti propagandáját. Tökéletesen meg voltak győződve arról, hogy az arabok támadtak Izraelre, melynek létezését valódi veszély fenyegette. Az igazságról hallgatott a hivatalos média, így eredményes volt a cionista propaganda agymosása.

Izrael lenyűgöző katonai győzelemének egyik eredménye az volt, hogy a világ zsidóságának többsége nem csak nagyon megkönnyebbült, de büszkék lettek zsidóságukra úgy, mint soha azelőtt, és aktívan kiálltak Izrael érdekében. Voltak, akik Izrael győzelmét Isten jelzéseként értelmezték, bizonyítékául annak, hogy valóban a zsidók voltak a kiválasztott nép, és Isten Izraellel van, tegyen az bármit is.

És ez volt az igazi szerelem kezdete mindenhol a legtöbb zsidó és Izrael között.

Most a kérdésemre a válasz, hogy tényleg, miért is van az, hogy a világ zsidóságának túlnyomó többsége, különösen az amerikai zsidók, akik támogatták Izraelt, helyesen vagy tévesen, némák maradtak még akkor is, mikor már mélyen nyugtalanította őket Izrael politikája?

Elsőként azt kell megjegyezni, hogy az Izraelt érintő kritikák képesek voltak a zsidó családokat megosztani, szétszakítani, és tették is. Ez már önmagában is elegendő okot adott, úgy tűnik, néhány (sok?) amerikai és európai zsidónak, hogy néma maradjon.

De sokkal több is van a háttérben.

A legfőbb ok, amiért az amerikai és európai zsidók támogatták Izraelt, jóban és rosszban, és/vagy nem tették szóvá a nemzetközi jog megsértését, és a palesztinok jogainak megtagadását, tehát ezt a csendet, egy elkerülhetetlen, jövőbeni második holokauszttól való kimondatlan félelem okozta.

Ez a félelem egyrészt a meg-megújuló évszázados üldöztetés következménye, amely a náci holokauszttal tetőzött, másrészt a Cionista propaganda hatása, mely azt sugallja, hogy a világ mindig is gyűlölte a zsidókat, és mindig is gyűlölni fogja. A Cionizmus gyakorlatilag azt üzeni a világ zsidóságának, “egy nap szükséged lesz Izraelre, így nem kérdés, hogy mindent meg kell tennie a biztonságáért”.

Éppen ezért nem meglepő, hogy a világban nagyon sok zsidó úgy hiszi, hogy újabb zsidóüldözés esetén Izrael nyújt majd végső menedéket számukra. Igen, azt mondják maguknak, nem mondasz semmit, és nem teszel semmit, ami segíthetné Izráel ellenségeit, és ami ezt a biztosítási kötvényt veszélybe sodorhatná.

Mindennek ellenére azt hiszem, nem lehetetlen, hogy Weissnek igaza van, és az időbeli események előre jelzik az amerikai (és európai) zsidók szakítását a Cionizmussal és mindazzal, amit az képvisel. Véleményem szerint azonban ez nem fog megtörténni, ahogy egyre több és több zsidó lesz egyre “zavarodottabb” az izraeli politika és intézkedések következtében. Zavarodottság nem elég erős motiváció, ahhoz, hogy világ zsidóságát (különösen az amerikai és európai zsidókat) arra késztesse, hogy megtegyék azt, amit meg kellene tenniük a saját érdekeik legjobb védelme érdekében.

Mi az, amit meg kellene tenniük?

Röviden – ki kellene nyitni a szemüket, hogy meglássák a történelmi igazságot, a konfliktus kialakítása és fenntartása körül, amely Izrael létrejöttével járt Palesztinában, annak elfoglalásával.

Ha ezt megtették, akkor ők felfedeznék, hogy Izrael léte soha, soha nem került veszélybe semmilyen arab katonai erőtől, és hogy lehetett volna egyenlő feltételekkel megkötött béke a palesztinokkal, sok évvel ezelőtt, amelyeket minden ésszerű kormány Izraelben boldogan elfogadott volna.

Más szóval a történelmi igazság feltárulása bizonyíthatná nekik, hogy Cionizmus állította változat, amelynek a legtöbb nyugati politikus és a hivatalos média továbbra is hitelt ad, nem egyéb, mint egy hazug propaganda csomag.

Talán a történelmi igazság még több részletének teljes feltárása, az amerikai és európai zsidóság számára világosabbá tenné napjainkban azokat a figyelmeztetéseket, amelyeket a Cionizmust ellenző zsidó vezetők hangoztattak a náci holokauszt előtt. Mint azt korábban említettem, a legnagyobb félelem az volt, hogy ha a nagyhatalmak szabadjára engednék a Cionizmust, az egy nap kiprovokálná az antiszemitizmust.

Immár elgondolkodtató ez a sok éve egyre magasabbra csapó globális Izrael-ellenes hullám, mely azonban veszélyes lehet, és antiszemitizmusba fordulhat át az amerikai és európai zsidók számára, ha Izraelt –helyes vagy helytelen cselekedeteit- támogató magatartásuk, úgy értelmeztetik, mint bűnrészesség (akkor is, ha az alapértelmezett) a Cionizmus bűneiben.

Yehoshafat Harkabi, az izraeli katonai hírszerzés leghosszabb szolgálatot teljesítő igazgatója erőteljesen figyelmeztetett erre a veszélyre az “Izrael végzetes órája” (Israel’s Fateful Hour), című 1986-os könyvében. Könyvemben hosszasan idézem őt, de itt egy bekezdés, a vastagon szedett kiemelésem, a figyelmeztetésének, lényege.

“Izrael az a mérce, amely szerint minden zsidó megítéltetik. A zsidó állam, Izrael a zsidó karakter egyfajta közege, amelyben az megtalálja szabad és koncentrált kifejeződését. Az antiszemitizmusnak mély és történelmi gyökerei vannak. Mindazonáltal bármely hiba az Izraeli magatartásban, amelyet kezdetben, mint Anti-Izraelizmus jegyeztek, valószínűleg átalakult az Antiszemitizmus tapasztalati úton szerzett jelentésévé. Tragikus irónia lenne, ha a zsidó állam, amelynek az volna a célja, hogy az antiszemitizmus problémáját megoldja, válna azzá a tényezővé, amely miatt egyre emelkedik az antiszemitizmus. Az izraelieknek tisztában kell lenniük azzal, hogy törvénysértő magatartásukért nem csak nekik, de a világ zsidóságának is nagy árat kell fizetni.

 

Amerikai zsidók hátat fordítanak a cionizmusnak! De talán túl későn?
Amerikai zsidók hátat fordítanak a cionizmusnak! De talán túl későn?

Hogyha Harkabi ma élne (1994-ben meghalt), és tekintettel arra, hogy Izrael semmit sem változik, és a palesztinok brutális elnyomása is csak fokozódik és rosszabb lesz, azt hiszem, ő is egyetértene velem, kivéve, ha a világ zsidósága szakítana a Cionizmussal, az Anti-Izraelizmus át fog alakulni antiszemitizmussá valamikor a jövőben.

Ennek a jövőképnek kellene motiválnia az amerikai, európai és más zsidókat a világban, hogy szembe nézzenek a történelmi igazsággal és levonják az abból fakadó következtetést, hogy – a Cionizmus az igazi ellenségük.

A probléma az, hogy néhány vagy talán sok amerikai, európai és más zsidó számára a világban a Cionizmussal való szakítás azt jelenti, hogy gyakorlatilag kimondták, többé már nincs szükségük a biztosítási kötvényre, Izraelre, mint a legvégső menedékre. És ez felvetne egy valóban nagyon fontos kérdést. Hogyan lehetnek bizonyosak abban, hogy biztonságban lesznek majd Amerikában, Európában és máshol, ha szakítanak a Cionizmussal?

Ez a válaszom (mint a könyvemben is).

A náci holokauszt után, és miatta az antiszemitizmus óriása, visszament volna aludni, és fel sem ébred, és minden valószínűség szerint alvás közben halt volna meg, HA a Cionizmusnak nem engedték volna meg a nagyhatalmak, elsőként Anglia majd Amerika, hogy a saját útját járja, ahogy Balfour irta, “jóban és rosszban”.

Ennek fényében azt mondom, minden okunk meg van azt hinni, hogy a nyugati világ zsidósága továbbra is biztonságban maradhat, ha a Cionizmussal való szakítással bizonyítani tudják azt, hogy annak nem cinkosai, és bűnrészesei.

Forrás: Veterans Today

http://www.veteranstoday.com/2016/01/26/american-jews-and-israel-a-divorce-in-the-making/

Alan Hart cikke,  2016. január 26.

Fordította a NIF-Olvasója Urhavas Bethad

Nemzeti InternetFigyelő (NIF)

Facebook hozzászólások

5 hozzászólás a(z) “Amerikai zsidók és Izrael: Válófélben?” bejegyzéshez

  1. Hát, ha csak azt veszem, hogy Áder Jani 5 napos útja után megváltozott Izrael Magyarország politikája, és közben a geczi Ronald (son of Eszti- S.a.-újhelyről) Lauder Orbánt gyűlöli és a magyar nemzetet is, ráadásul a 100 milliós ($) keresetét a Chicago-i Illinois Supreme Court elutálta, mondvan: Magyarország jogállam, pereskedjen Pesten Lauder! A Lauder elnökölte World Jewish Congress – látni ám a jelvényt pesti villamosok öreg utasain is….:-D – TOTÁL ELTÉR Izrael Állam irányvonalától! Itthon meg a Mazsihisz 3000 tagja a többi 80 ezer zsidóétól (szervezetileg, álláspontjuk szélsőségesebb a posztkomcsi “hívőknek”)…….

  2. “soha nemfognak szakítani a cionizmussal,mert túlságosan beleivódott a politikába. A “hatalmak gondoskodni fognak róla,hogy a gyűlölet mindig fenn legyen tartva,mert ebből nagyon sokan “profitálhatnak.(Magyarországi politikai pockok is) Meg kell nézni netanjahut amikor beszél (inkább uszít) vagy kövesslomot,az őket kiszolgáló sleppel együtt. Amíg az antiszemitizmust elő lehet húzni és pénzre váltani,addig semmi esély a változásra.

  3. “Mivel a cionizmus, valamikor az ENSZ által betiltva, világuralmi törekvés, ezért globális antiszemitizmusra várhat a zsidóság!”

    “A Szovjetunió javaslatára 1975. november 10-én az ENSZ 72 szavazattal 35 ellenében (32 hiányzással) elfogadta, a 3379-es határozatot, melynek értelmében “A cionizmus a rasszizmus és a faji megkülönböztetés egyik formája”. 1991. december 16-án 111:25 arányban (13 hiányzással) visszavonták ezt a határozatot.”
    Azt hiszem joggal leszögezhetjük,hogy a zsidóknak azt sem lehet elhinni amit kérdeznek.
    Az azért valószínűleg igaz,hogy a cionisták a gátlástalan pénzhajhászásukkal és gyilkolászásaikkal a világ gyűlöletét kivívták és ezt a gyűlöletet igyekeznek az egész zsidóságra vonatkoztatni.
    Elsősorban az eszközül használt zsidóságnak kell fellépni ellenük amit feltehetően támogatna a goj társadalom is.
    H.B.
    1912-ben, az Egyesült Államok 26. elnöke, Theodore Roosevelt (1858-1919) egy választási gyűlésen a következőket mondta:
    “A látható kormányok mögött trónol egy láthatatlan kormány, amely nem tartozik hűséggel a népnek, és nem ismer felelősséget. Az államférfi feladata ennek a láthatatlan kormánynak a megsemmisítése, a korrupt üzlet és a korrupt politika közti szövetség széttörése.”

    • De pontosan Rózsaszínvilág volt az, aki már szenátorként eladta magát ennek a hatalomnak, annak fejében, hogy államelnököt csináljanak belőle. Megígérte nekik, hogy teljes erejével fogja támogatni a FED létrejöttét, mint privát bank. Az emberiség egyik legnagyobb árulója Rózsaszínvilág!!! A másik Saul-Rabbi, alias Pálra fordult apostol.

      • Akkor ez Roosevelt részéről csak bizalomépítő duma volt.
        H.B.

Várjuk véleményét itt! (a hozzászólások moderáció után jelennek meg)

%d bloggers like this:

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás

Ezeket olvasta már?
A Jobbik is uncsi, és “néppártosodása” óta egyre unalmasabb
Döbbenetes pusztítás Szíriában
Thierry Baudet: Az EU jelenti a veszélyt Európára
Close