KÉRJÜK, ENGEDÉLYEZZE BÖNGÉSZŐJÉBEN A HIRDETÉSEK MEGJELENÍTÉSÉT, EZZEL TÁMOGATJA A PORTÁL MŰKÖDÉSÉNEK FENNTARTÁSÁT!

KÖSZÖNJÜK!

Akarunk-e nemzeti szuverenitást?

Optimális esetben minden normálisan gondolkodó szavazó (szavazó!, nem pedig politikus) – pártállástól függetlenül – erre a kérdésre rávágja, hogy „Mi az hogy, nagyon is”. Aki nemmel válaszol, azt kérem, hogy hagyja abba már most az olvasást.

Kedves Továbbolvasók! A nemzeti szuverenitás – bonyolult ideológiai, filozófiai és jogi formuláktól mentesen – azt jelenti, hogy egy nemzet a jelenét és a jövőjét a saját kezében tartja. Saját maga dönt arról, hogy milyen politikai berendezkedést és egyáltalán milyen rendszert akar. Bár közvetett módon, de a nemzet dönt arról, hogy milyen legyen az adórendszer, a szociálpolitika, az oktatás, az egészségügy és számtalan más kérdés. Közvetetten, hiszen demokrácia lévén a saját maga által választott vezetés alakítja az egész nemzet sorsát.

Persze a fentiek nem zárják ki a nemzetet körülvevő világot, amelyek hatással vannak akár a külpolitikára, akár a pénzügyekre, DE a szuverenitás keretében létezik a jog és a lehetőség arra, hogy a fő vonalakat a nemzet határozza meg…

Jelenleg a világban jól látható módon zajlik a nemzetek szuverenitásának csorbítása. Ennek a fő jogalapját a nemzetközi szerződések képezik, amelyek a történelem során fokozatosan átalakultak.

E szerződések régebben egy-egy adott ország vezetésének –parlamenti, vagy királyi döntésének – elhatározása alapján léphettek életbe. Leszámítva az erőfölény által kikényszerített szerződéseket, ezek az adott nemzetek békéjét, biztonságát, gazdasági előmenetelét voltak hivatottak szolgálni. Tehát a sorrend: a nemzet vezetése dönt és a szerződés életbe lép.

A következő szinten a helyzet nagyjából átfordult, ugyanis most már sok esetben a nemzetközi szerződések hiúsítják meg, hogy egy ország törvényt hozzon, rendeletet alkosson. „Tiltja a nemzetközi szerződés!” kiáltanak fel a szakértő jogászok és máris citálják a vonatkozó paragrafusokat. Azaz a sorrend: nemzetközi szerződés vizsgálata, majd ha az nem tartalmaz korlátozó, tiltó rendelkezést, akkor a nemzeti vezetés meghozhatja a törvényt, rendeletet. Ez ugye már mélyen érinti a szuverenitást, hiszen olyan kötöttségek merülnek fel, amelyek korlátozzák az ország vezetését és így közvetetten a nemzet akaratát.

Ezt követi az a fokozat, amelybe már szintén belekóstolhat a világpolgár, azonban most még azzal a fenntartással, hogy van nemzeti vezetés, ugyanis arról van itt szó, hogy egy ország-csoport, vagy nemzetközi szervezet olyan döntéseket hoz, amelyek a meghozatalkor kötelező érvényűek a lokális parlamenti elfogadástól függetlenül.

Az utolsó szint természetesen az lesz, amikor a nemzeti vezetést felváltja a nemzetközi vezetés és a döntéshozatal – még ha választott vezetőik útján az közvetett is – kikerül a nemzet hatásköréből.

Azt nagyon fontos kiemelni, hogy a nemzetközi szerződéseket anno országok kötötték egymással, majd ország-csoportokkal és végül eljutottunk arra a szintre, hogy egy-egy ország, egy-egy nemzetközi szervezettel köti a szerződést. Már ország-csoport esetén is sérül a népakarat, viszont az országok fölé emelt nemzetközi szervezetek esetén meg is szűnik.

A mai Magyarországon még létezik a nemzeti szuverenitás. Az hogy a kormány és az országgyűlés a demokratikusan megválasztott 2/3 birtokában milyen intézkedéseket hoz, az nem szuverenitási kérdés, hanem hatalomgyakorlási, és így ebben a formában négyévente megváltoztatható. A nép szempontjából jó döntések továbbvihetőek a következő parlamenti ciklusra, míg a rosszak kormányváltás útján annulálhatók. Az ígéretek betartása, betartatása szintén szíve joga a választóknak; ha hazudnak nekik, azt büntetik.

A nép hatalmát sokféleképpen lehet ma gyakorolni. Lehet sztrájkolni, lehet tüntetni, lehet azt hazudni, hogy a kormány rossz politikát folytat és lehet azt is hazudni, hogy jót. Lehet LMP-sként parlamenthez láncolódni, lehet MSZP-sként demonstrálni a Klubrádió mellett – még olyan hazug jelszavakkal is, mint hogy a Klubrádió az egyetlen objektív és független médium -, lehet Jobbikosként koporsót körbehordozni az országban és lehet elvakult Fideszesként minden egyes gazdasági döntéssel egyetérteni.

Lehet továbbá követelni az egy-, két-, há-, négykulcsos adórendszert, azt hogy az MNB maradjon független Magyarországtól, hogy a határon túlra szakadt magyarjainkat újra tagadjuk meg, mert ők románok, szerbek, stb., hogy a cigány legyen roma, hogy az orvos ne kaphasson hálapénzt, de a fizetése se nőjön. Szóval sok mindent lehet követelni és ennek egyetlen fő indoka az, hogy van értelme. No, nem a fent felsoroltaknak, hanem úgy általánosságban van értelme.

Ugyanis abban a pillanatban, amikor elveszítjük a szuverenitásunkat, azaz a saját életünk felett való döntés jogát, onnantól kezdve azt csinálhat mindenki, amit akar, ugyanis semmi értelme nem lesz. Mert vegyük tudomásul azt, hogy ha egy nemzetközi szervezet, amit nevezhetünk szervezetnek, háttérhatalomnak, titkosnak, vagy nyíltnak nagyon magasról fog arra tenni, hogy nálunk milyen az ellátórendszer, a szociális háló, meg a többi humánus ostobaság. Nekik az lesz az egyetlen céljuk, hogy minden kiszivattyúzható értéket kiemeljenek a nemzetből, legyen az pénz, más anyagi javak, vagy akár a gondolkodás képessége, de főként akarata.

Az Európai Egyesült Államokban (vagy akárminek is nevezhetjük) aztán tüntethet majd mindenki a sajtó-és szólásszabadságért, a választójogért, a szabad vallásgyakorlásért, ugyanis az senkit nem fog érdekelni. Az pedig pláne nem, hogy milyen adók és milyen fizetések legyenek. Főként azért, mert annak vezetői semmilyen felelősséggel nem fognak bírni. A Fideszt még a 2/3 birtokában is nyomás alá lehet helyezni és módosításokat kieszközölni, de tessék csak ezt majd megpróbálni a Barosso-cégnél.

A szuverenitásunk megőrzése érdekében jelenleg két dolgot tehetünk. Az egyik az, hogy nem szabad aláírni semmilyen újabb kötelezést, amely a fiskális unió, majd a politikai unió felé viszi az ország szekerét. Ezt minden magyar embernek tudomásul kell venni, ugyanis már olyan magasan állunk ezen a lépcsőn, hogy egy újabb fok a szuverenitásunk vesztét okozhatja. Itt nincs helye pártoskodásnak, mindenkinek egyöntetűen támogatnia kell az önrendelkezés fenntartását. És tudomásul kell venni, hogy ez nem a jelenlegi kormány támogatása – szó sincs róla! – hanem a közös érdekünk.

A másik teendő a kifelé pofázás megakadályozása. Minden olyan politikus, újságíró, közéleti szereplő, aki külföldön lejáratja az országot és a saját hazája ellen nemzetközi szervezeteknél áskálódik, annak itt nincsen helye. Menjen lakni az IMF-be, a Világbankhoz, az ENSZ-be, vagy a Nemzetközi Újságíró Szövetséghez és onnan szövegeljen, de ne belülről rothassza az amúgy is már térdre kényszerített társadalmunkat.

Amíg van szuverenitás, addig minden hazai szervezet zsebében ott lapul a marsallbot. Tessék meggyőzni az embereket, hogy mi a jó és mi az, amin változtatni kell. Ha a választók ezt elhiszik, akkor oda adják a voksukat, legfeljebb majd négy év múlva újra büntetnek. Ez a rendje a dolgoknak és ez a lényege a nemzeti szuverenitásnak.

Forrás: Lokális túlélés

(Nemzeti InternetFigyelő)

Kapcsolódó cikkek

Mementó 2006 emlékmű

Petíció az emlékmű megvalósításáért!

Aláírásával egy elvi támogatást fogalmaz meg. Amennyiben elegendő társadalmi támogatást gyűjtünk össze, elindítjuk a megvalósításhoz szükséges jogi és szakmai lépéseket.

Kattintson ide a petíció aláírásához!

További részletek itt!

0 thoughts on “Akarunk-e nemzeti szuverenitást?

  1. Nemzetkozi szerzodesek is feloszthatoak alapveto emberi jogok garantalasat kotelezo szerzodesekre, melyek altalaban az egesz emberiseg fejlodesenek vivmanyai, vagy, ahogy szerzo is irja, gyoztes hatalmak altal, es altalaban szuverenitasunkat csorbito, szerzodesekre. Az elobbieket is meg lehet probalni sulyosan csorbitani es a tarsadalmi fejlodest visszavetni. Erre volt pelda a svajci neppart (SVP) nepszavazasi kezdemenyezese a minarettek epitese ellen. Svajc nepe ezt meg is szavazta. Aztan a nepszavazast a hágai emberjogi torvenyszek semmisnek nyilvanitotta, mivel serti az altalanos vallasgyakorlasi szabadsagot. Ebben az esetben igenis helyesnek tartom ezen torvenyszek dontese miatt a felrevezetett nep altal gyakorolt szuverenitas csorbitasat.

    1. Én azért ezzel nem tudok teljesen azonosulni. Maradjunk a svájci példánál. Miért vándorolnak be Svájcba? Az ok végső soron visszavezethető az uralkodó hitélethez. Ha hagyják felszámolni a hitvilágot, megszűnik a környezethez való olyan viszonyulás, ami azt a gazdasági helyzetet eredményezi, ami miatt bevándorolnak. És akkor marad egy szétdúlt, lelakott terület, lehet tovább állni. Ez az egyik ok. A másik, hogy az a föld a svájciaké. Aki oda beköltözik, az ( többek között éppen az előbb vázolt okok miatt) idomuljon az őslakosokhoz. Nem hívtak ugyan be a buliba, de be kéretőztem. Egy óra múlva pedig az én zenémet kénytelenek hallgatni, az ennivalómat enni és azt inni, amit én akarok. Valahogy így : http://www.youtube.com/watch?v=hVcg3so2yZU

  2. Hááááát…. Az átlag szavazó úgy gondolkodik, hogy várjuk meg mit mond az orbán, a gyurcsány, vagy a Vona és majd azt mondom én is.

  3. Nekünk semmiféle tárgyalnivalónk nincs a „fantom” szervezetekkel. Az őseink vezérei sem ültek le tárgyalni az ellenséggel, csak követek utján.

  4. Charli es eSzel, oseink ezelott tobb ezer eve eltek. A vilag valtozik, halistennek. Amennyiben muzulmanok telepednek le Svajcban ez azt jelenti, hogy ehhez jogot kaptak. Ha jogot kaptak a letelepedeshez, akkor, sokasodvan, ezen jogosultak kovetelhetik a vallasszabadsag betartasat a befogadoktol es mecsetek epiteset. Ezek fejlodesi folyamatok, melyek kovetkeznek egyik a masikbol. Kerdezzetek meg jogaszokat.

    1. Jobban tennéd Futurist1, ha a saját józan eszeddel gondolkodnál és nem a jogászokéval. A jogászok csak igyekeznek végrehajtani azokat a törvényeket, Amiket a törvényhozók, akik között szintén vannak jogászok, eléjük tesznek. Miért van az, hogy a tolerancia minden esetben egyirányú? A többségnem kell tolerálnia a kisebbséget, a kisebbségnek nem a többséget? A logikus fordítva lenne. Csak képzeld el a saját kis családod életét. Vagytok mondjuk 4-en. ha befogadsz 1 valakit, akkor a 4 személy akarata a tolerancia jegyében nem számít. Tegyünk különbséget a 3 T között. Ha valamit nem Támogatok az nem jelenti azt, hogy Tiltom, jelentheti azt, hogy egyszerűen Tűröm, vagyis az okozott kellemetlenség még nem lépi át az ellenállás küszöbét. Arról ne is beszéljünk, hogy a törvényhozók milyen cél érdekében hoznak bizonyos törvényeket. Mert ha hosszabb távra gondolkodik valaki akkor nemzedékeken átívelő tervekkel kifordíthatja a gondolkodás módot teljesen. Itt szeretnek az usa-val példálózni, de csak olyan dolgokban, ami ott szigorúbb, mint itt. Ami ott lazább vagy egyáltalán lehetséges, azzal nem példálóznak, meg sem említik. (mást ne mondjak, az usa-ban pl van náci párt, próbálj meg itthon bejegyeztetni egyet, ugye te is elképzelhetetlennek tartod) A legjobb módszer az oktatás. Ha a fiatalságot eleve úgy nevelik fel, hogy önmaga ellen forduljon, akkor nyert ügye van a rossz szándékú törvényhozónak. Szóval használd a saját erkölcsi értékrendedet és gondolkodj a saját fejeddel.

  5. eSzel, ha hiszed, ha nem, tobb szervezetbol azert kellett tavozzak, mert szelsosegesnek titulaltak es nem turtek meg. Fenti bejegyzesemmel a mai realitasok szemelott tartasaval probaltam ravilagitani arra, hogy a globalizacio duborgesetol nem halljuk mar egymas hangjat se. E miatt mindenki osszevissza beszel es cselekszik.
    Visszaterve az eredeti gondolatmenethez a globalizaciot nem a zsidok talaltak ki, hanem a technikai vivmanyok egyenes kovetkezmenye. Mint minden mas tarsadalmi folyamatot, ezt is probalja tobb onerdeku titkos tarsasag kisajatitani, vagy legalabb meglovagolni: tobbek kozott a cionistak is. Globalizacios folyamatok kovetkezmenyei a kulonbozo nemzetkozi szerzodesek is, melyeket minden alairo tagallamnak kotelessege betartani. Hanem kaoszba borul a vilag.

    1. A technikai fejlődésnek nem egyenes következménye a globalizáció. Sőt, éppen az ellenkezője kellene, hogy történjen. Az egyre kifinomultabb technikának egyre eltérőbb földrajzi és éghajlati körülmények között is biztosítania kellene a megélhetést a föld bármely pontján. Mégsem ez, hanem a fordítottja történik. A föld egyes tájainak élet lehetőségei egyre szélsőségesebb eltéréseket mutatnak. Ha pedig megnézed, hogy az úgynevezett ‘nemzetközi’ szerződéseket kik kötik meg, akkor látható, hogy az csak országok közötti, de nem nemzetközi szerződések. Az aláíró felek 70-80%-a zsidó, a maradék zsidó bérenc. Itt nálunk, Magyar országon is! Kunbéla, rákosipajtás, kádárjános, gyurcsány, gönc, sólyom és sorolhatnám, mind zsidók. És míg magukra nézve igyekeznek a lehető legzártabb szaporodási és lakó közösségben élni, addig a többieknek előírják, hogy keveredjenek. Nem tudom, hallottál-e a lauder javne iskoláról,(http://www.lauder.hu/web/guest/home) de előfeltétel a zsidó származás. Más nem teheti be a lábát. Persze szigorúan a szegregáció elkerülése érdekében. De visszatérve a toleranciára és a demokráciára : Ha egy közösség többsége akar vagy nem akar valamit, azt tessék tiszteletben tartani. Ez a lényege a dolognak. Kivéve ugye a toleranciát, a bevándorlást és pár olyan dolgot, ami bomlaszt, zülleszt, mert abban a kisebbség akarata kell, hogy érvényesüljön a ‘nemzetközi’ szerződések szerint. Úgy, mint a benesi dekrétumok az euban. Akkor most van kollektív bűnösség vagy nincs? Ja, ha német vagy, esetleg magyar, akkor van, ha pedig más nemzetiségű, akkor nincs. Ez így nem kerek. Nekem.

  6. „Az erősebb kutya nemzi az utódot!” Ahogy a kisüzemek, kis TSZek kidöglöttek a „versenyben” úgyan úgy a kisállamok is! Különösen ha alkalmatlan, minél több saját vagyonra dolgozó vezetése van!

    Törött mankó ad a Szovjetúnió nyomorultjainak az Európai Unió

    Az európai uniós karámba a támogatás ígéretével csalogatják, terelgetik a Kelet-európai marhákat. Önérzet már régen nincsen, csak a potyalesők tátott szája, zsebe. Régen, csak a beteg, a törött lábú, vagy a részeg ember szorult „támogatásra”
    De miből lészen a támogatás? Természetesen a tagállamok befizetéséből. Az agyon reklámozott támogatás, 300 millió Euróval több a saját befizetésünknél! Akkor mi az értelme? Ki nem találják, (az ostobák). Józan paraszti ésszel gyorsan kitalálható. A saját pénzem arra költöm, amire én akarom, ami nekem fontos. Olyan dologra, beruházásra, ami később pénzt hoz. Ezzel ellentétben mire adják a támogatást? Csatornázásra, szemétlerakóra, (amiért a használat díjat majd nékik fizetjük, mivel előbb privatizálták, tehát a pénzüket magukra költik, a maguk „üzletébe” történik a beruházás!) környezetvédelemre, értsd: patakmeder, erdőtakarításra, stb., ami ugyan fontos, csak éppen „el nem adható”. Széchenyi tudta: „a legnagyobb baj, hogy túl sokat fordítunk nem termelő beruházásokra, anélkül, hogy az itthoni árualapunk meglenne. Ne fényűzési cikkekbe, hanem csak olyanba fektessük a pénzt, ami pénzt hoz!” A mai okosoknál ez nem szempont?

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük