A válságról és a kínai óvatosságról

A napokban olvashattuk, hogy a kínai vezetés határozatával visszavette a kínai bankok hitelkihelyezésének mértékét. Örvendetes, hogy a kínai állam átlátott az amerikai szándékon, és megtette az ellenlépéseket. Az eseményeket, mint ahogy annak a gazdasági válsággal való kapcsolatát sokan elemezték, de mivel ezek virágnyelven íródtak vagy hangzottak el, fordítsuk le magyarra az érthetőség kedvéért.

A kínai állam rendelkezett és rendelkezik ma is a legnagyobb megtakarításokkal. Sokan felvetették a hitelcunami lehetőségét, vagyis hogy a kínaiak majd egyszer csak gondolnak egyet, és felvásárolják a világot, tőkéjükkel pedig mindenütt befektetnek majd. Ezzel kapcsolatban azért nyilvánultak meg várakozások, mert a nyugati világ sóvárogva várja a hitelkihelyezéseket, hogy megoldódjanak likviditási gondjai. Ismerjük azt a zsidó felfogást, miszerint: „adj nekem kölcsön, és sohasem adom vissza”.

A tőkefelhalmozás egyik módja hazánkban is a fedezetlen hitelfelvétel volt, amely hiteleket kihelyező bankok váratlanul csődbe mentek, a hitelfelvevők eltűntek, a betétesek pedig bosszankodtak, mert jól át lettek verve. Nyilvánvaló, hogy valamilyen módon eltüntetnék a kínai pénzt a multicégek, a szabadkőművesek, a nyugati államok, majd széttárnák a kezüket, és sajnálkoznának az eset felett. A mindenkori közgazdaságtan sosem nevezi korrupciónak, csalásnak, lopásnak és visszaélésnek, átverésnek azt, ami márpedig az. A gazdasági elméletek pedig ezt igyekeznek leplezni és magyarázni. A klasszikus közgazdaságtantól kezdve (ami a szabad verseny helyett a keresztény arisztokráciától független zsidó gazdagság és nagytőke alapjait vetette meg) a monetáris politikáig (amely a világbankkal és a teljes amerikai nukleáris haderővel létrehozott és biztosított teljes zsidó terrort, rémuralmat és gazdasági világrendszert mozgatja) minden gazdaságpolitika (vagyis a gazdasági hatalom megszerzésére irányuló zsidó törekvés), a hazugságokkal és a jólét ígéretével egy elfogadhatóvá torzított hamis világképet alapoz meg. Ez egy olyan álomvilág, amelybe a tényleges jólét nélkül, annak illúziójával kényszerítik bele az embert. A marxizmus a szocializmus és kommunizmus gazdasági alapja és ideológiája volt, vagyis a lelke, amire építették és amely szerint irányították a bolsevista birodalmat. Le kell szögeznünk, hogy minden közgazdaságtan egyben gazdaságpolitika is, és minden pozícióban lévő közgazdász gazdaságpolitikus. Látható, hogy mindent szeretnek (félre)magyarázni, azaz hazudni róla, hogy a rendszer irányítói a lopott, meglévő vagyonukat megtarthassák és gyarapítsák, és ne derülhessen ki az igazság. Nevén nevezni a dolgokat tabu, hiszen az elvenné az értelmét és erejét a fölösleges porhintésnek, és felvetné az igényt a tényleges felelősök elszámoltatására – de mi nem az ő elveik szerint gondolkodunk.

Emlékezzünk vissza, mi történt, amikor a dollár egyes közgazdasági elméletek alapján világpénz lett alig egy évszázada. Először még aranyra volt váltható, és gyorsan felvásárolták az aranyat érte. Utána az átválthatóság megszűnt, és a dollár értéke csökkenni kezdett, az aranyé erősödött, és az amerikaiak gyorsan eladták az aranyat. És ezt a folyamatot megismételték. Vagyis a dollár-arany manipulációval az egész világot átverték és kifosztották két ízben is. Ezt Friedmann szépen le is írta, csak épp a lényeget felejtette el közölni. Napjainkban, amikor az aranyra válthatóságot egyesek erőltetik, hasonló megfontolások állnak a háttérben. Mint minden újkeletű gazdasági reform mögött.

Az arannyal való manipuláció iskolapélda. Nyilvánvalóan ha valóban nemzeti és nem zsidó-szabadkőműves kezekben van a nemzeti és aranyvagyon, akkor ezt a fajta fosztogatást sohasem lehet véghezvinni. Ahogy látjuk, nem háború, hanem egy ocsmány összejátszás van a dolgok hátterében. A népek adósrabszolgaságba döntését és a multinacionális cégek kiszolgálását is ugyanilyen egyszerű volt valamilyen hülyeséggel eltakarni és megindokolni (pl. a privatizáció, ami magyarul: adjátok oda a nemzeti vagyont valakinek, és egyben legyetek is a rabszolgái).

A lakosság eladósítása is nagyon egyszerű. Igazából már Marx is leírta a mechanizmust, csak kicsit másképpen kellett előadni. Ha tehát száz emberből kilencvenöt felvesz hitelt, és öt nem akar, az az öt ember a hirtelen megemelkedett árukereslet miatt megemelkedő árak következtében olyan megélhetési problémákkal kell hogy szembenézzen, hogy muszáj hitelt felvennie. Így működik a diákhitel (a nagy fideszes találmány) is, de a lakáshitel is, de tulajdonképpen bármilyen hitel.

Érdekes elven működik az ún. független (vagyis közvetlenül a világbanknak, az USA-nak és a szabadkőművességnek alárendelt) jegybank is. Tudnunk kell, hogy a kormányzat által összespórolt százmilliárd forint egy egyszázalékos jegybanki kamatemeléssel könnyedén eltüntethető. Figyeljük meg, hogy a válság alatt mely államok azok, akik jegybanki alapkamatot emeltek, és melyek azok, amelyek azt csökkentették! Ennek egy a célja: kiszivattyúzni a pénzt az előbbi államokból és átpumpálni az utóbbiakba. Az amerikai irányítású, jegybankokat ellenőrző szabadkőműves-szövetség minden országot megbénított ezzel az intézkedéssel, hogy az amerikai versenyképességet megtartsa, és az amerikai bankrendszert üzemeltesse. Csakhogy az intézkedés korántsem bizonyult átmenetinek, és nyilvánvaló, hogy mindez a végtelenségig nem folytatható, mert szinte bármelyik állam csődje elindíthatja a lavinát (és a népek szabadságharcát és forradalmait). Emiatt lassan engednek a monetáris szigorból, de mindig csak annyit, hogy egy-egy adott állam összeomlását elkerüljék.

Most körvonalazódni látszik az a terv is, amely szerint a világ egyik részéről átmenetileg lemondani szándékoznak. Ennek elve az lenne, hogy az európai államok egy részét (ha a nemzeti pártok bevonásával a demokráciát nem lehet működtetni) egy gazdasági terv keretében bebuktatják (kezdve Görögországgal, Ukrajnával, Szlovákiával vagy Magyarországgal), mintegy irányított hatalomátvétellel, és akár sovén vagy nemzetinek tűnő, de mindenképp cionista ellenőrzésű diktatúrákat vagy féldiktatúrákat hozva létre. Akár helyi konfliktusok kirobbantásával is (látszik, hogy a szlovák-magyar háborút is előkészítették már, ahogy a délszláv háború is kirobbantható újra, és az ukrán polgárháborút is provokálják). A háborúk az átmeneti feszültségek levezetésére, majd az utánuk következő társadalmi rend kiépítésére szolgálnának, mintegy igazolva azok létezését – azon az alapon, hogy „még mindig jobb, mint a háború”. A cél ezzel az, hogy valamilyen formában fél Európa beáldozásával a másik részét még meg tudják tartani, részben megkísérelve létrehozni a „rendszerváltás” előtti kétpólusú világrendet. Ennek útjában két dolog áll: a nemzeti Oroszország és a hanyatló Amerika. Tehát a két pólus inkább a szabad világot (a kommunizmus valódi, vallásos és erkölcsös antitézisét, Kínával, Oroszországgal és Iránnal) és a haldokló, neoliberális kapitalizmust fogja majd jelenteni.

A kínai államvezetés viszont a kínai bankok hitelkihelyezését visszafogta. Egyelőre csak kismértékben, de látható, hogy a világ tőzsdéi azonnal zuhanni kezdtek (a dollár viszont erősödött, tehát Kína érdeke érvényesült). Nyilvánvaló, hogy az Egyesült Államok legnagyobb hitelezője egyre inkább látja, hogy sohasem fogja visszakapni az Egyesült Államok kötvényeibe fektetett pénzét, és csökkentette a hitelkihelyezéseket. Tudjuk ugyanis, hogy a világ nagyobb cégeibe, vagy bárhova kihelyezett pénz végül mindig a bankoknál köt ki, tehát végső soron akárkiknek is helyez ki hitelt Kína, végül az Egyesült Államok bankjaiba csorog vissza. Ha pedig nem helyez ki hitelt, a vagyon valamilyen formában megmarad a kínai népnél. Ha semennyi hitelt nem helyez ki, akkor annyit ér el, hogy a külföld nem jut forráshoz (amit amúgy sem fizetne vissza), és az is közvetve a saját gazdaságát erősíti. Tehát annak is van egy jelentős haszna, ha egyáltalán nem fekteti be a vagyonát, csak hagyja a bankszámláin tovább gyarapodni.

Kérdés, hogy Kína miért hagyta, hogy az USA olyannyira eladósodjon? Miért fektetett bele olyan sokat? Talán azért, mert időnyerésre játszott, és így elterelte a figyelmet arról, hogy a lényegi probléma az USA társadalmi-gazdasági rendszerében van. Vagyis hagyta, hogy az USA a saját végzetébe meneteljen, és végképp nem figyelmeztette a világ legnagyobb ellenségét az általa elkövetett hibára. A kínai pénz nélkül már több mint tíz éve finanszírozási válságban lett volna a nyugati világ, de a válság korántsem lett volna ilyen súlyos. Az is elképzelhető, hogy régen megoldódott volna minden, és a kapitalizmus megrázkódtatásokkal bár, de fennmaradt volna. Viszont mára hiába a nagy államadósság, a háborús kiadások, a rendszer olyannyira szétesett, hogy nincs az a pénz, ami fenntarthatná. Különféle gazdasági elméletekbe kapaszkodnak, mert nem akarják észrevenni, hogy a válságnak sohasem lesz vége. De lassan nincs olyan elmélet, amely ezt a nyilvánvaló igazságot eltakarhatná. Észre kellene venni, hogy a gazdasági válság nem olyasmi, ami elméletekkel leírható. Minden elmélet (de az államforma, tehát a pártrendszer is) csak arra szolgál, hogy valamit hazudjon a válság tényleges okáról és mentegesse a tényleges bűnösöket, hogy valami módon azok ne legyenek személy szerint felelősségre vonva. Így lett levezényelve a „rendszerváltás” is, amely az egyesek által elkövetett bűnöket a szocialista rendszerre kente. Gyorsan kiderült ezután, hogy ugyanazok, akik a szocializmus alatt kifosztották az országot, még gátlástalanabbul fosztogatták az államot a demokráciában. Természetesen megint voltak jól megfizetett emberek, akik a magyar demokrácia hibáira, helytelenül alkalmazott elméletekre fogták a gazdasági problémákat, nem a kiskapuk kihasználóira, és előálltak új pártprogramokkal és gazdasági tervekkel, hogy előre legyártsák a mentségeket és alibit a következő lopásokhoz és nemzetellenes bűncselekményekhez (minden párt gazdasági programja és elmélete erre való).

Az amerikaiak és a vezetésük hedonista és istentelen (munkakerülő és értékpusztító, élősködő) életmódja, dilettantizmusa, de legfőképpen a saját önteltségük okozza végül saját pusztulásukat. Figyeljük meg, hogy sohasem ismerik be, hogy hibáztak! A bűneik, hazugságaik és a hibáik rendszere az, amely olyannyira nagyra nőtt, hogy képtelenség tovább fenntartani, ugyanakkor képtelenek kitörni annak fogságából. A zsidó vezetés ma sem képes önkritikát gyakorolni, mert ez lényegével tökéletesen ellentétes lenne. Az igazsággal való szembesülés viszont annál fájdalmasabb lesz.

Látjuk, hogy a színdarab a végéhez közeledik. Kína nem táplálja tovább az egyre inkább éhező amerikai gazdaságot, miközben az amerikaiak egyre többet hibáznak, és a növekvő fogyasztás megszállottjai. A jelenlegi és a már most előrelátható gazdasági problémák máris kiélezték az ellentéteket és az amerikai elit önmaga ellen fordult (hiszen a pénzt el kell venni valakitől, ha kívülről nem lehet többet kapni, akkor egymástól): a bankvilág vezetői egyes politikai körök ellen és viszont, ezzel megtörve egy évszázados szövetséget. Innentől tovább gyorsulnak az események, mert az egyetlen dolog, amit istenítenek, az a pénz és az annak birtoklásával járó hatalom. Csúnyán össze fognak verekedni rajta.

Jövőnk.info

http://www.jovonk.info/2010/01/24/valsagrol-es-kinai-ovatossagrol

 

Tisztelt Olvasók! A portál működtetéséhez nagyon nagy szükségünk van az Önök támogatására.

Kérjük Önöket, hogy a

DONATE

gombra kattintva segítsék anyagi hozzájárulásukkal működésünket!

A portál valóban független, anyagi támogatást semmilyen szervezettől, vagy politikai erőtől nem kapunk, ezért a legkisebb támogatásnak is örülünk.

Nagyon köszönjük!