A történelemhamisítás diadala
Az elmúlt 20 évben tanúi és szenvedő alanyai voltunk annak a sunyi történelemhamisításnak, amit az un Történelmi Igazságtétel Bizottság és az un 56-os Dokumentációs és Kutatóintézet történészei (?) és bértollnokai a forradalom és szabadságharc igaz történetének meghamisításával műveltek.
Az igazság egyik felének elhallgatásával, a másik felének ügyes csoportosításával és manipulálásával, Soros György pénzével és a kommunista kormányok ( Horn, Medgyessy, Gyurcsány, Bajnai ) sok száz milliós állami támogatásával sikerült elérniük, hogy az emberek többsége, amikor 1956 szóba kerül, csak Nagy Imre, Maléter Pál, az öt kivégzett és a néhány tucat bebörtönzött un. reformkommunista neve forog a köztudatban és alig esik szó a forradalom valódi hőseiről, akik az ellenségtől elvett fegyverekkel akarták a kommunista rendszert megdönteni és nem reformokkal akarták a rogyadozó kommunista rendszert életben tartani.
Nem véletlen, hogy az utóbbi 20 év kommunista kormányai mindegyike magáénak vallotta a kommunista Nagy Imrét, Maléter Pált és társaikat.
Azonban az elmúlt 20 év elhallgatott dokumentumaiból és a cáfolhatatlan történelmi eseményekből egyértelműen bizonyítható tényként derül ki, hogy az un. reform kommunisták a forradalom esküdt ellenségei, a forradalom kibontakozódásának legfőbb akadályozói és végső fokon árulói voltak.
Az áprilisi választások, a választófülkék forradalma után joggal remélték az igazságszerető emberek, hogy 1956 kapcsán megszűnik a történelemhamisítás és a forradalom árulói helyett a forradalom valódi, eddig elhallgatott és ismeretlen hőseit fogják ünnepelni és tanítani az iskolákban.
Nem ez történt! Október 23-án ugyanazokat a kommunistákat ünnepelték, akiket az előző kommunista kormányok is zászlaikra tűztek.
Ennek legkirívóbb példája az volt amikor kormányszinten ünnepelték a Jutadombnál és a Tököli Laktanya előtt Maléter Pált aki a legsúlyosabb katonai és nemzetárulást követte el, amikor letartóztatása után néhány órával felajánlotta, hogy ha beviszik a Honvédelmi Minisztériumba onnan a „K” vonalakon leteteti a fegyvert a Honvédséggel. Ezt az árulásra induló szovjet katonai oszlopot lőtték szét a jutadombnál a légvédelmi tüzérek és a nemzetőrök
Pont e két helyszínen ünnepelni az áruló Malétert, olyan szarvashiba, amit egy forradalmi kormány nem engedhet meg magának!
Büszkék lehetnek a történelemhamisítók! Beérett a gyümölcs! Az új kormány is az áruló kommunistákból, nemzeti hősökké, forradalmárokká kozmetikázott reformkommunistákat ünnepli. Pedig ezeknek a forradalomhoz semmi, de semmi közük nem volt. Kivégzésük és bebörtönzésük a kommunisták hagyományos, egymás közötti marakodásának eredménye volt. Tehát nem a forradalom mártírjai, hanem koncepciós perek szánalomra méltó áldozatai.
Ezeket ünnepelni nem más, mint a történelemhamisítók diadala!
Szalay Róbert történelemtanár
Nemzeti InternetFigyelő
Tisztelt Olvasók! A portál működtetéséhez nagyon nagy szükségünk van az Önök támogatására.
Kérjük Önöket, hogy a
DONATE
gombra kattintva segítsék anyagi hozzájárulásukkal működésünket!
A portál valóban független, anyagi támogatást semmilyen szervezettől, vagy politikai erőtől nem kapunk, ezért a legkisebb támogatásnak is örülünk.
Nagyon köszönjük!
Mementó 2006 emlékmű
Kedves Szalay Róbert ! Szép-szép a kritika, de attól tartok, nem elegendő… Bizonyos vagyok abban, hogy Ön is pontosan ismeri a KGB háttértevékenységének szerepét 1956-ban Budapesten, 1968-ban Prágában és 1989-ben Kelet Európában. A Varsói Szerződés inváziós terveiben nemcsak egy északi,(NDK-1949-től.) egy déli, (Magyarország 1956-tól) hanem egy középső hadseregcsoport( Csehszlovákia-1968-tól) telepítése és harckészültségben tartása is szerepelt. Ezeket az állásokat számolta fel fokozatosan Gorbacsov, 1989-től. Ideje volna talán újra értékelni a fenti történelmi időpontokat és eseményeket a hidegháború történetének szemszögéből is, természetesen nem kisebbítve ez által mindazon hősök szerepét, akik reménytelen helyzetben is képesek voltak szembeszállni a hatalmas túlerővel !
Sztalin Akadémiát végzett, Rákosi politikai tisztje (komisszárja), majd Kádár pufajkása: Szalay Róbert emelt szót a történelem hamisítók ellen.
Alapvetően (fél)igazságokról fecsegett, csupán azt hagyta ki, hogy oszlopos tagja volt a történelem hamisító bandának, azt állítván (több változatban), hogy a Kilián laktanyát 1956. október 23-án, az esti órákban, – (1): a”tömeg” elfoglalta, -(2): az ő vezetésével foglalták el, – (3): Bánkuty Géza és az ő vezetésével foglalták el a Kiliánt, és másnap reggel ők voltak az elsők, akik a szovjetekre lőttek.
Az már csak tejszínhabocska Szalay tortáján, hogy egy későbbi nyilatkozata szerint a Kiliánban nem találtak fegyvert, mert ott csupán munkaszolgálatos katonák voltak (ásók, kapák, csákányok, tömegével ellátva), tehát,- miként a közmondás „tartja”: Bánkuty és Szalay kezében a ” kapanyél is elsülhetett” , sőt ha ott sem voltak, akkor távirányítással!
Szalay valójában a történelemhamisítókhoz tartozott, mert a Kilián parancsnoka (Csiba százados) a laktanya parancsnoka volt és maradt a forradalom végéig, ő tartóztatta le Szalayt egy járőrével és záratta be egy irodába, ahol 2 napig kuksolt, tehát nem lőhetett a szovjetekre okt. 24-én, Bánkuty pedig október 23 estétől 25-ig a lakásán tartózkodott családja körében, onnan ki sem mozdult!
Ha mégis volt Szalaynak és Bánkutynak alteregója, akkor viszont (Ponrácz Gergely szerint) ezek az elvtársak őket lőtték (mármint a corvinista „Pesti srácokat”) a Kiliánból, és ezt igazolta a Kiliánban lévő Gosztonyi Péter politikai tiszt (alhadnagy) is, hozzátéve, hogy ő is lőtt a corvinista forradalmárokra, „DE CSAK A FEJÜK FÖLÉ CÉLZOTT”!). Tehát a lövései csak akkor érhették a forradalmárokat, ha a célzás pontatlannak minősült.
Most Szalay eldöntheti végre, hogy hol volt, kikre lőtt, ki volt a Kilián tényleges parancsnoka, mivel lőtt és ki adott parancsot a tüzelésre (Csiba százados vagy ő)???
Prof. Dr. Bokor Imre