A sárgapólósok igazsága

Június 7-én ismét tüntettem a Kossuth téren egy igaz ügyért. De miért is és kikkel?

A csapdába csalt és cserben hagyott áldevizás kölcsönszerződések károsultjainak megmentéséért  a felháborító minapi kúriai jogegységi döntés apropóján.  2016. június 6-án ugyanis a Kúria – a Bankszövetségnek írott kétes levele miatt ügyvédek által hevesen bírált – dr. Wellmann  György polgári kollégiumvezető kezdeményezésére meghozta az 1/2016 PJE számú jogegységi határozatát. Ezzel újabb csapást mértek a bankok által adósrabszolgaságba döntött és a NER által cserben hagyott devizahitelesek százezreire, akiknek utolsó esélye az volt, hogy a bíróságokon érvénytelenítik a kisemmizésüket eredményező áldeviza kölcsönszerződéseket. A döntés eredménye: ha egy hitelszerződés nem tartalmazza a pontos devizaösszeget, emiatt sem érvénytelennek, sem részben érvénytelennek nem tekinthető maga a szerződés az érvénytelenség megállapítását célzó polgári perben. 

És kikkel? A bankhiénák és kiszolgálóik által mostanra már joggal rettegett elszánt sárgapólósokkal, a Póka László által vezetett Nem adom a Házamat Mozgalom elszánt aktivistáival. Ők maroknyian a nemzeti ellenállás élcsapata, a nemzet lelkiismerete és az igazságharc vakmerő gladiátorai, akiket megállítani nem lehet. Addig folytatják küzdelmüket, amíg a tisztességes megoldás  megszületik: a devizában meghatározott kölcsönszerződések forintosítását a felvételkori árfolyamon végzik el a bankok és  a szenvedésekért, kisemmizésért (a teljes adósságteher átlagosan megháromszorozódott…) megfelelő jóvátételt kapnak. Igazi összetartó csapat, akik számos akción vannak már túl és mindig kiállnak egymás mellett a megtorló eljárások során is.  Minap az Európai Bizottság hazai képviseletének épületében vertek tanyát és adták át a devizakárosultak igazságtételét követelő petíciójukat, amely a tavaly az Európai Parlamentben a Radikális Bankellenes Csoporttal együtt benyújtott és gyalázatos módon érdemi vizsgálat nélkül elutasított petíció, közreműködésemmel átdolgozott változata…

Fejenként tucatnyi bírságot kaptak már, de nem hagyják abba a végső győzelemig. S nemcsak egymás kísérik el, de szolidárisan ott vannak más hazafiak koncepciós eljárásain például Budaházy Gyuriékén és az ellenem folyamatban levő két kirakatper tárgyalásain is erőt adtak jelenlétükkel. Igyekszem ezt viszonozni: egy tüntetéssel kapcsolatos szabálysértési ügy mellett, Póka Lacit és társát védem egy szakmailag vállalhatatlan módon vádba vitt, közveszéllyel fenyegetés miatti büntetőügyben, ahol jövő csütörtökön lesz az újabb tárgyalás.

És hogy kerültem ismét Kossuth térre? Nemzeti jogvédőként szolgálatba kellett helyeznem magam értük.

Június 7-én a déli órákban egy átvert magyar kisvállalkozás ügyfelem számára justizmorddal felérő ítéletet eredményező felülvizsgálati tárgyalásról a Kúria épületéből kilépve arra lett figyelmes, hogy kb húsz rendőr igazoltat kb ugyanennyi sárgapólóst, akik a frissiben született, hitelkárosultak számára tragikus, felháborító kúriai jogegységi határozat elleni tiltakozásban vettek részt. Ezt látva azonnal nemzeti jogvédő szolgálatba helyeztem magam, jogsegélyt adtam a bajba jutottaknak, akik ezt örömmel vették. Azonnal magyarázatot kértem az intézkedésről a helyszín biztosítási parancsnoknál és kértem a jogszerű spontán tüntetés elé gördített akadályok elhárítását. Az intézkedés leállt, a tüntetés tovább folyhatott, majd Póka Laciékkal átmentem az Országház elé, ahol a devizakárosultakat kifosztó banki rablószerződéseket szentesítő „forintosítási” törvény ellen tiltakoztunk. Beszédben elemeztem a károsultak mostoha helyzetét és a cserbenhagyás részesei, az Országgyűlés, a Kormány és Kúria szerepét, s követeltem a tisztességes törvényi megoldást, ami nem a bankoknak, hanem az adósrabszolgaságba döntött százezreknek kedvezne a tisztesség és jogszerűség érvényesítésével.

Utána felhívtam Z. Kárpát Dániel jobbikos képviselőt, egykori képviselőtársamat, hogy a még zajló plenáris ülésre vigye be a sárgapólósok delegációjá, hadd szembesüljön a Tisztelt Ház a népakarattal. Hamar kijött, megígérte, hogy eljár a Jobbiknál a sárgapólósokat sújtó bírságterhek enyhítése érdekében, majd a célokban való egyetértés mellett módszertani vitába keveredett a radikális megoldást sürgető sárgapólósokkal.  Akkor lesz itt változás ha a téren százezrek lesznek- értettek egyet. De ennek elérésében kinek van nagyobb felelőssége és mozgástere? A több milliárdos éves költségvetéssel működő egykori radikális mozgalomnak, amely most nemzeti néppártnak nevezi magát, vagy az évek óta az aktív ellenállás útjait járó, törvényesség határán egyensúlyozó elkeseredett, maroknyi civilnek? Nem inkább az ilyen ügyekkel kellene alázattal foglalkozni a szabadságharcos lelkületű, eredeti eszmékhez, elvekhez és célokhoz ragaszkodó képviselők (pl. a legutóbb szégyenletes módon politikailag „kivégzett” Novák Előd esete) kiszorítása és rendszerből való kiszerelése helyett?

Kutya kötelessége a Jobbiknak, hogy – a „vadhajtások” egyre kontraproduktívabb nyesegetése helyett – a népet szolgálja és minden Parlamenten belüli és kívüli törvényes eszközt (pl.: ingyenes jogsegélyt nyújtás rászorultaknak, közbiztonsági tanácsadás, helyi piacok, szövetkezetek szervezése, jószolgálati akciók stb.) bevetve harcosan küzdjön stratégiai nemzeti céljainkért, többek között a devizakárosultak megmentéséért, a magyar föld külföldiektől és oligarcháktól való megóvásáért, emberhez méltó, tisztes életet biztosító jövedelmekért, az elvándorlás megfékezéséért, a teremtő erejű magyarok lélekszámának növeléséért, a mindennapi bűnözés radikális csökkentéséért, a polipszerű korrupciós hálózatok megszüntetéséért, EU gyarmati státusunk és a multiktól való függésünk felszámolásáért, a migráció megállításáért, a rablóprivatizált nemzeti vagyon visszaszerzéséért, az elcsatolt honfitársaink önrendelkezéséért (különösen a két székely politikai fogoly szabadon bocsátásáért),  a hatalmi önkény megszüntetéséért  és végül de nem utolsósorban a 2002-2010 közötti önkényuralmi időszak, majd az ezt követő nemzetellenes tettek felelőseinek elszámoltatásáért és az áldozatok jóvátételéért, amnesztiájáért.

Ez az a nemzeti minimum, amelynek megalkuvásmentes képviseletét joggal várjuk el minden nemzeti érdekeket szolgálni kívánó politikai szervezettől, de leginkább attól a párttól, amelyet a 2006 őszén hatalmas erőre gerjedt nemzeti ellenállás hullámverése és sokezer derék magyar hazafi, gárdista áldozatos munkája juttatott a Nemzet Templomába és tart azóta is ott.

A sárgapólósok végül Z. Kárpát Dániel képviselői meghívása ellenére sem jutottak be:  az Országház fura ura, Kövér László vagy helyettese, a 2006 őszi rádióudvari kínzások idején volt Magyar Rádió elnök vagy ki tudja ki megtiltotta belépésüket. Magyarázat nincs, legfeljebb következtetni lehet: aki ma megalkuvásmentesen küzd a magyarok igazságáért az nem kívánatos a Nemzet Házában. Természetesen az Egyenlő Bánásmód Hatóság elé kerül a hatalmi önkény ezen újabb gyomorforgató megnyilvánulása.

Ahogy a sárgapólósok sem adják fel, mi nemzeti jogvédők sem engedünk a magyarok jogaiból!

Budapest, 2016. június 12.

Dr. Gaudi-Nagy Tamás nemzeti jogvédő

www.gaudinagytamas.hu

Nemzeti InternetFigyelő (NIF)