A Rabotino „húsdaráló”: Miért harcol olyan hevesen Oroszország és Ukrajna egy apró faluért a déli fronton?
Mi történik Zaporozsje régióban abban a kis falucskában, amelyet Kijev állítólag elfoglalt?
Az alábbi elemzést a Rabotino település környékén folyó harcokról egy Vladislav Ugolny nevű orosz újságíró „követte el” a Russia Today angol nyelvű oldalán. Írása nyomán teljesen világos kép alakul ki arról, amit a nyugati és ukrán sajtó heves és sikeres ukrán támadásként igyekszik bemutatni saját közvéleményének, elhitetve velük, hogy hamarosan megtörténik az áttörés és ezzel Oroszország legyőzése. Nevezzük ezt csak „csodafegyver effektusnak”. Elolvasva azonban ezt a leírást, minden tisztán gondolkodó ember számára világossá kell válnia, hogy a józanész és a logika kukába hajításával nem lehet háborút nyerni 2023-24-ben az ukránoknak sem, éppen úgy, ahogyan 1944-45-ben a náci Németországnak sem lehetett.
NIF
Augusztus közepe óta heves harcok színhelye a zaporozsjei területen, az ukrán ellenőrzésű Orechov és az oroszok által ellenőrzött Tokmak között fekvő aprócska Rabotino falu.
Kijev számára ez a vidéki település elkeserítő és nem várt mércéjévé vált az ellentámadás mérlegének. Augusztus végén az ukrán média a védelmi minisztériumot idézve arról számolt be, hogy teljes ellenőrzést gyakorolt a falu felett. Dmitrij Kuleba ukrán külügyminiszter franciaországi látogatása során e „stratégiailag fontos település” „hősies elfoglalásáról” beszélt, és azt állította, hogy a település feletti ellenőrzés megteremtése megnyitja az utat az ukrán csapatok előtt, hogy elérjék „Melitopolt és a krími határt”.
Kijev győzelmi nyilatkozata azonban korainak bizonyultak – az orosz védelmi minisztérium mindvégig cáfolta a település elvesztéséről szóló híreket. A harcok hevessége miatt mindkét fél arra kényszerült, hogy elit légi egységeket vezényeljen Rabotinóba, például az Ukrán Fegyveres Erők (AFU) 82. dandárját és az Orosz Fegyveres Erők 76. hadosztályát.
A falu egy „szürke zónában” van, amelynek déli és északi peremén orosz, illetve ukrán erők állomásoznak.
Rabotino helye
Rabotino 12 km-re van Orekhovtól, amely a kijevi erők bázisaként működik. Az AFU-nak 2022 tavaszán sikerült stabilizálnia az ottani frontot, és megkezdte haderejének az összpontosítását az ellentámadásához, amely ez év júniusában kezdődött.
Tokmak városa, amely az orosz hadsereg bázisa, 22 km-re van Rabotinotól. Ez a látszólag rövid távolságot bonyolult leküzdeni egy hadsereg számára: két védelmi vonal, aknamezők, előkészített tüzérségi állások és egyéb védelmi eszközök választják el Tokmakot a harcok jelenlegi helyszínétől. Ráadásul Tokmakot olyan erőddé alakították át, amely képes a teljes biztonságra, ha az ellenség áttöri a többi vonalat.
Rabotino jelentősége
Rabotino az első település Ukrajna tervezett Tokmak elleni offenzívájának irányában, és megelőzi Oroszország első védelmi vonalát. Elméletileg, ha az ukrán hadsereg sikeresebben lépett volna fel, gyorsan elfoglalhatta volna Rabotinót, és az orosz csapatok az első védelmi vonal védelmére összpontosíthattak volna.
Az ukrán ellentámadás azonban megrekedt ezen a területen, sőt az AFU megpróbálta fő erejét a Vremevszkij szektor (a Zaporozsjei terület és a Donyecki Népköztársaság találkozásánál) irányába eltolni. Rabotino elhúzódó harcok színhelye lett, ahol mindkét fél veszteségeket szenvedett el, és Kijev rengeteg nyugati felszerelést veszített. Ennek következtében a falu – ahol a legutóbbi, 2001-es népszámláláskor mindössze 480 ember élt – jelentős médiavisszhangot kapott. Az ukrajnai háború fejleményeit követő emberek most már tudnak Rabotino létezéséről.
Ukrán veszteségek
Szergej Sojgu orosz védelmi miniszter szeptember 5-i nyilatkozata szerint Ukrajna becslések szerint 66 ezer katonát veszített az ellentámadás kezdete óta. Egyetlen nap alatt állítólag 170-en haltak meg Rabotino közelében. Az áldozatok száma napról napra nő. Egy szeptember 7-i moszkvai jelentés szerint az orosz hadsereg alig 24 óra alatt 14 áttörési kísérletet vert vissza az AFU részéről Rabotinónál, aminek következtében Kijev 110 harcost vesztett.
Míg a személyi veszteséget, tehát a sebesültek és az elhunytak arányát nem lehet szemmel láthatóan igazolni, a megsemmisült felszereléseket sokkal könnyebb megszámolni. Rabotinóban az AFU a NATO-országoktól kapott új felszereléseket használta (kivéve az amerikai M1 Abrams harckocsikat, amelyeket még nem szállítottak le), és ezek nagy részét elvesztette.
A Lostarmour nyílt forrású hírszerző (OSINT) közösség szerint az AFU már kilenc német Leopard 2 harckocsit, 38 amerikai M2 Bradley gyalogsági harcjárművet és négy Stryker páncélozott harcjárművet veszített. A legutóbbi ezen a listán egy brit gyártmányú Challenger 2 volt – a világ egyik legmodernebb harckocsija. Ez a harckocsi 1994 óta áll szolgálatban a brit hadseregnél, és „legyőzhetetlen” tankként szerzett magának hírnevet. Eddig még egy sem veszett el harcban ellenséges tűz miatt – az egyetlen megsemmisült Challenger 2 harckocsit „baráti tűz” találta el 2003-ban Irakban. Az „Orosz tavaszi háborús tudósítók” című Telegram-csatorna szerint az állítólag elpusztíthatatlannak hitt brit harckocsit közvetlenül találta el egy orosz Kornet páncéltörő irányított rakéta, amely a harckocsi lövegtornya alatt robbant fel.
A fenti adatok vizuális megerősítésen alapulnak, és nem veszik figyelembe a légi úton megsemmisített páncélozott járműveket. Ezért ezeket az adatokat „megbízható minimumnak” kell tekinteni.
Versenyfutás az erősítésért
Ahogy a harcok Rabotino-ban elhúzódtak, mindkét félnek szüksége volt tartalékok átcsoportosítására és sürgős harcba vezénylésére. Az ukránok, akik több dandárral indultak, fokozatosan bevetették a 116., 117. és 118. gépesített dandárt, majd augusztus közepén kijátszották az aduászukat: a 82. légi támadó dandárt. Eredetileg ennek a csoportnak csak az orosz első védelmi vonal áttörése után kellett volna harcba szállnia.
A valóságban a dolgok azonban nem a tervek szerint alakultak, és a 82. ejtőernyősök megrohamozták Rabotinót. Ennek az „elit” (ahogy a média nevezte) alakulatnak a jelenléte a csatatéren lehetővé tette az orosz csapatok számára, hogy a drágább nyugati felszerelést megsemmisítsék.
Ami Oroszországot illeti, a hetedik és a 76. légitámadó hadosztályt helyezte át Rabotinóba, hogy azzal leváltsák a korábban ott harcoló 42. motorizált lövészhadosztályt. Ezek az egységek jelenleg a védelem gerincét alkotják.
Ki irányítja most Rabotinót?
Rabotino nagyrészt a „szürke zónában” van. A település északi és északkeleti peremén ukrán csapatok állomásoznak. Ugyanakkor az oroszok a falutól nyugatra és délre tartják fő erőiket, és a déli peremvidéket tartják ellenőrzésük alatt.
Alkalmanként mindkét fél megpróbálja kiszorítani az ellenséget a faluból. Az AFU a települést teljes egészében el akarja foglalni, és ugródeszkaként kívánja használni egy déli irányú offenzívához. Az orosz csapatok időnként tisztogató hadműveleteket hajtanak végre Rabotino középső részén, hogy megakadályozzák az ukránok megtelepedését, majd visszavonulnak a magaslati állásaikba.
Rabotino – egy új húsdaráló?
Az, hogy Kijev továbbra is harcol Rabotinoért, rendkívül kényelmes a moszkvai erők számára. Az ukránok ottani erős koncentrációjának köszönhetően az orosz hadműveleti parancsnokság nem számít arra, hogy az ellenség kiszámíthatatlan döntéseket hoz, és valószínűleg ennek a területnek a védelmére fog összpontosítani.
Ugyanakkor, még ha az ukránoknak sikerülne is átvenniük a település irányítását, ez nem változtatna a front helyzetén, mivel a falu nem olyan „stratégiailag fontos”, mint ahogyan azt a kijevi illetékesek állítják.
Rabotino és a tőle keletre fekvő mezők, ahol az ukránok képesek voltak az orosz elsődleges védelem pereméig előrenyomulni és elérni az első védelmi vonalat Verbovojé térségében, taktikailag kedvezőtlen síkságon helyezkednek el. A magaslatok ellenőrzésével, ahol az első védelmi vonal kiépült, az oroszok könnyen felügyelhetik a területet – időnként lehetővé téve az AFU-nak, hogy mélyebbre nyomuljon, megnyújtva az utánpótlási és evakuálási útvonalakat -, majd ellentámadást indíthatnak.
Általánosságban a Rabotinoért folyó csatában e parányi település feletti ellenőrzés kevésbé fontos, mint a két fél közötti veszteségek egyensúlya; a tartalékok bevezetésének és átcsoportosításának kérdése; és az ukrán hadsereg fennmaradó támadási potenciálja.
Szerző: Vlagyiszlav Ugolny, donyecki születésű orosz újságíró
Eredeti cím: The Rabotino ‘meat grinder’: Why are Russia and Ukraine fighting so fiercely over a tiny village on the southern front?Megjelent: 2023. szeptember 9-én a Russia Today angol nyelvű oldalánFordította: a Nemzeti InternetFigyelő (NIF) közössége
Figyelem! A fenti hír propagandának minősül, mivel az a mindig nagyon “demokratikus” EU-ban üldözött, betiltott és propagandistának kikiáltott Russia Today értesülései nyomán készült.
Kiemelt kép: Russia Today
Tisztelt Olvasók! A portál működtetéséhez nagyon nagy szükségünk van az Önök támogatására.
Kérjük Önöket, hogy a
DONATE
gombra kattintva segítsék anyagi hozzájárulásukkal működésünket!
A portál valóban független, anyagi támogatást semmilyen szervezettől, vagy politikai erőtől nem kapunk, ezért a legkisebb támogatásnak is örülünk.
Nagyon köszönjük!
Mementó 2006 emlékmű
