KÉRJÜK, ENGEDÉLYEZZE BÖNGÉSZŐJÉBEN A HIRDETÉSEK MEGJELENÍTÉSÉT, EZZEL TÁMOGATJA A PORTÁL MŰKÖDÉSÉNEK FENNTARTÁSÁT!

KÖSZÖNJÜK!

A „párom” – egy kapcsolat margójára

Kérjük, egy megosztással támogassa honlapunkat!

Furcsa jelenségre lettem figyelmes mostanában. Tv-ben, rádióban megszólaltatott emberek, vetélkedők résztvevői, riportalanyok a párkapcsolatukra való rákérdezés során szinte kivétel nélkül azt mondják, hogy a „párom”. Nem feleségem, férjem, kedvesem, szerelmem, menyasszonyom, vőlegényem (esetleg jegyesem), hanem „párom”. Mint a madaraknál!

Úgy látszik, mint ha a társuk, a társas kapcsolat labilitását, lényegtelenségét is jelezné ez a megfogalmazás. Mint ha szégyen lenne azt mondani, hogy férjem, feleségem. Talán ennyire kevesen élnének hivatalos házasságban? Vagy csak valami újabb mánia ez?

Elgondolkoztatott, miért lettek a társas kapcsolatok ennyire gyengék, labilisak? Miért nem képesek tűrni, alkalmazkodni az emberek? Megfigyeltem, hogy a lazulás, az elválás felé sodródás egészen apró dolgokban kezdődik el.

Lényegtelen apróságnak tűnik, amikor egyre kevésbé figyelünk a házastársunkra. Amikor egy-egy film, sportmérkőzés kezd fontosabb lenni, mint a feleségünkkel, férjünkkel való beszélgetés. Eleinte még azzal áltatjuk magunkat, hogy együtt nézzük a filmet (meccset), s észre sem vesszük, hogy már jobban leköt a látott cselekmény, mint az, hogy összebújva együtt nézzük (esetleg egy-két szóval kommentáljuk). Már az sem érdekel, ha a másik közben hosszabb időre kimegy a szobából, vagy mással kezd el foglalkozni, mert őt a TV, film nem is érdekli igazából. Csak a mi kedvünkért ült le nézni.

Aztán már szinte minden fontosabbá válik, mint a házastársunkkal való foglalkozás, beszélgetés, babusgatás. Több válást vagy válás felé tartó házasságot is ismerek, ahol igazából nem is tudják megmondani, mi a bajuk egymással,… s ekkor mondják azt: elhidegültünk.

Na, de miért is következett ez be? Gondoljunk csak vissza. Amikor elkezdtünk udvarolni egymásnak, akkor is az éppen vetített krimi vagy romantikus film volt a fontosabb? Mennyit töltöttünk az egymással való beszélgetéssel, simogatással, becézgetéssel?

Ha ezt végig gondoljuk, s elkezdünk változtatni kialakult rossz szokásunkon, s ha a feleségünk/férjünk valamit elkezd mondani nekünk, lehalkítjuk (sőt el is zárjuk) a TV-t, letesszük a kezünkben lévő dolgot, amivel épp foglalkozunk, abbahagyjuk a játékot, chatelést, és megölelve, megsimogatva a másikra figyelünk, változni fog bennünk is a másik iránti érzés, és a kettőnk közötti kapcsolat is. Amikor nem egy esti tv műsor, vagy egyéb foglalatosság lesz az első, hanem a házastársunk iránti érdeklődés, azonnal jó irányba kezd alakulni a kapcsolatunk. Kezd visszatérni a másik iránti mély érzelmünk, s megszűnik az elhidegülés.

Ez is érdekelheti:  A NATO 25 évvel ezelőtt indította meg terrorbombázását Jugoszlávia ellen

Mint láttuk, apróságokkal kezdődik el a házasság megromlása is, és ugyanilyen aprósággal (de komoly kitartással, odaszánással) kezdődhet meg a javulás is. A házasság is olyan, mint a szervezetünk. Ha valamivel mérgezni kezdjük (akár a hanyagságunkkal, figyelmetlenségünkkel), egyre rosszabb állapotba kerül. de ha megszüntetjük a mérgezést, elzárjuk a mérgező forrást, szépen, lassan helyreáll annak egészséges állapota.

Ebből is látszik, hogy házasságunk minősége, értékessége fejben dől el! Elhatározás, akarat kell hozzá, hogy jó legyen. A szerelem érzelmi túlfűtöttsége valójában csak olyan, mint a gyújtó szikra! De a folyamatos égéshez, lángoláshoz „üzemanyag” kell. Vagyis az érzelmi „munícióról” folyamatosan gondoskodnunk kell. Meglepetve fogjuk tapasztalni, hogy ha nem sajnáljuk a jó állapot fenntartásához sem a figyelmünket, sem az erőnket, kitartásunkat, a kezdeti lángoló szerelem nem hogy csökkenni nem fog, hanem folyamatosan növekszik. Ha a társunkban nem a hibákat keressük, hanem a szépséget, erényeket, az jó hatással lesz kapcsolatunk erősítésére.

Ha akkor, amikor eldöntöttük, hogy összekötjük az életünket komolyan gondoltuk a házasságunkat, akkor megéri a befektetett munka, energia. S ahogy erősödik a kapcsolatunk, úgy lesz a „párunkból” édes feleségünk, drága férjünk.

Úgy legyen!

Beküldte: (Czakó István)

Nemzeti InternetFigyelő (NIF)

LÉLEKEMELŐ - mementó 2006 emlékmű

Petíció az emlékmű megvalósításáért!

Aláírásával egy elvi támogatást fogalmaz meg. Amennyiben elegendő társadalmi támogatást gyűjtünk össze, elindítjuk a megvalósításhoz szükséges jogi és szakmai lépéseket.

Kattintson ide a petíció aláírásához!

További részletek itt!

8 thoughts on “A „párom” – egy kapcsolat margójára

  1. Nos igen , minket még úgy tanítottak , hogy ,,párja ” a verébnek meg hozzá hasonló élőlényeknek van , az embernek viszont úgy ahogy a cikkben is írva vagyon – Köszönet az észrevételért és a közlésért — hiszen nemigen foglalkoznak mostanában a szép magyar nyelv megőrzésével

  2. Gratulálok Czakó úr! Ritkán olvasni ilyen tiszta, szép, jó és hasznos írást. Ám manapság még azok sem nagyon tudnak, vagy legalábbis nehezen szépen, egymásra odafigyelve élni, akik úgy szeretnék. A tudatosan előidézett káoszban megfordultak a szerepek, s mióta a ronda lett a szép, a buta az okos, az őszinteség, igaz értékek kárba vésznek, s csak romhalmaz marad. Mit lehet várni? Visszafordítani ebben a világban, amikor – a többiről nem is beszélve – az új amerikai törvény szerint már saját magát is elveheti valaki?
    Csak remélni lehet, hogy maradtak, maradnak még olyan tipusok, mint Czakó István és a hozzá hasonló gondolkodásúak.

  3. Kedves Anna!
    Egyetértve Önnel, pusztán csak egy gondolat . A többség „szeretni képtelen,mégis abból akar megélni”. Nem házasságok köttetnek,hanem szerződések, te „használsz engem,én „használlak téged. Te mosol,főzöl rám, neveled a gyerekeket, én oda adom a fizetésem. Társak vagyunk ebben, egy „pár. Itt nem lehet, „felem s égemről beszélni,mert az egy magasabb lelki minőség. A szeretet, a vágy, a testnek,pénztárcának szól,és nem a benne lévő Embernek. ( ma népszerű a vajnatimieffektus) De a szépség múlandó! „nem baj,van másik”. Elcserélték a szerelmet olcsó örömökre, gyönyörökre, mindenki csak kapni akar, ezért nem kap senki, semmit. Majd ha mindenki adni akar,akkor mindenki kapni fog , és tízből nem válnak el nyolcan.

    1. Ahogy régen megállapították, az érzelmek sötét erdő, amiben könnyű eltévedni.
      Ráadásul az érzelmek váltakoznak, hol egyikünkben erősebbek, hol másikunkban. Ezt persze át lehet hidalni, ha elég erősek az érzelmeink, neveletetésünk stb.
      Csak pár, sokatmondó példa: egy tündéri, idős atyai jóbarátom, több diplomával, nevetve mondta, azért vett el átlagos kinézetű hölgyet, mert az nem csalja meg. 60 évig magázódva beszéltek, kívülről minden a legnagyobb rendben volt. Igen ám, de a feleség oly féltékeny volt, persze halkan, disztingváltan, hogy végül a férj belehalt.
      Egy tökéletesnek látszó házasságban a lelkész lebetegedett. Felesége maximálisan ellátta, feladva önmagát, csendben, mindig szép mosollyal az arcán, de állandósult fejfájása az elviselhetetlenségig fokozódott. Szakemberek nem találtak rá magyarázatot, szervi baja nem volt. (Pedig egyszerű az oka!)
      Szomszédomban lakott két szép, idős ember. Negyven éven át egyszer sem láttam őket úgy, hogy ne kulcsolódott volna egymásba a kezük, s úgy tekintettek egymásra, mint az ifjú szerelmesek. Csak és kizárólag egymással foglalkoztak. Három gyerekük lelke ezt oly mértékben megsínylette, hogy örökre eltávolodtak szüleiktől, akik pedig tökéletesen házasságban éltek.
      A hosszú házasságban és nyugdíjas években megélt, szintén tökéletesnek mutatkozó házaspárból a férj mindig magánál hordott egy kis rádiót, mert egyébként szeretett feleségét már nem bírta volna elviselni. Állandóan beszélt. Szépen, halkan, tanárnősen. A férj, hogy ne tűnjön udvariatlannak, néha lehalkította a rádiót, egy „igen, drágám, úgy van drágám” erejéig. Akkor vitte el egy infarktus, amikor a feleség halkította le a rádiót. Azóta a vitrinben van a kis eszköz, s a feleség minden esetben felsóhajt: „hogy szerette a drága férjem”!

    2. Kedves T.F!
      Az Ön által leírtakra azért került sor, mert egy olyan népcsoport kezébe került a hatalom akik nem képesek felnőni a nemzetek moráljának magasságába, így hát azt silányítják le a saját szintjükre.
      Ha befogadunk egy csövest a házunkba valószínűleg nem lesz belőle rendszerető ember, viszont megpróbálja a saját „rendjét” kialakítani.
      H.B.
      ”Az uralkodó hatalma addig terjed, ameddig az alattvalók türelme engedi.”

  4. Csak annak nyomán, amit Anna jegyzett meg, hogy „az új amerikai törvény szerint már saját magát is elveheti valaki?”
    – beteg elképzelés – eszembe jutott egy elképesztő hír, hogy már vannak trans-black -ek is, a VJLA .com-on olvasható
    Rachel Dolezal says she identifies as ‘trans-black’ A csajszi azt mondja, az Ő identitása: Trans-black.
    Itt áll meg az eszem.

  5. Kedves Honfi társam ! Újabban mintha nem is Magyarok lennénk, a szép magyar mondatokba angol szavú kifejezéseket kevernek ! Mi szükség van erre ? Szerintem : Semmi! Döntse el mindenki, hogy melyik nyelvet használja, de ne szennyezze idegen szavakkal! Legyünk inkább büszkék magyarságunkra, hisz a Világ legszebb és leg tökéletesebb nyelve a Magyar nyelv ! Szívélyes üdvözlettel: Csigi Attila +

    2017. május 26. 12:42 Nemzeti InternetFigyelő (NIF) írta, :

    > Híradmin posted: „Furcsa jelenségre lettem figyelmes mostanában. Tv-ben, > rádióban megszólaltatott emberek, vetélkedők résztvevői, riportalanyok a > párkapcsolatukra való rákérdezés során szinte kivétel nélkül azt mondják, > hogy a „párom”. Nem feleségem, férjem, kedvesem, szer” >

    1. Kinek szólt ez, kedves „delfyn415”?

      Milyen „angol szavú kifejezésről” van szó?

      Üdvözlettel: Híradmin

        Utóirat:

      Az idegen szavak használata (mértékkel és helyénvalóan) nem árt nyelvünknek. De a mindent angolul kifejezés, a Wau-zás, Lol-ozás már igen.

      Persze ez egyénenként eltérő, hogy kinek mi nem tetszik. A divatból való (teljesen közönséges magyar szavaink helyett) anglománia már ártalmas.

Hozzászólás a(z) Hiradmin bejegyzéshez Válasz megszakítása

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük