A nyugdíjkülönbségekről és az alacsony nyugdíjjal rendelkezők méltatlan nyugdíjkorrekciójáról
A százalékosan kiosztott nyugdíjemelés jogosan korbácsol egyre többször és egyre hangosabban indulatokat azon nyugdíjasok részéről, akik ugyanúgy átdolgozták életüket, és ma szinte alig tudnak kijönni a havi nyugdíjukból, mint akik milliós nyugdíjukra százalékosan a korrekciós emelések során többet kapnak, mint egy-egy alacsony nyugdíjas teljes havi nyugdíja az emelés után. Méltatlan és igazságtalan ez a megoldás.
A legszörnyűbb ebben az, hogy a spontán-privatizáció idején az állami tulajdonok kiárusítói – jellemzően volt kommunista pártfunkcionáriusok, illetve azok családtagjai, haverok, ismerősök, akik bizalmi viszonyban álltak a főelvtárssal, és akik abban az időben erejük teljében lopták szét a nemzeti vagyont – zártak be jól prosperáló, magyar munkavállalókat foglalkoztató, magyar állami tulajdonban lévő gyárakat, üzemeket, emberek százezreinek munkahelyét, így megélhetését megszüntetve, jelenleg azzal vannak lényegében megdicsérve, hogy kiemelkedően jó nyugdíjban részesülnek.
Gondoljunk csak bele: a spontán-privatizáció időszakában hatalmas pénzekre tettek szert kapcsolataik révén az állami vagyon idegen tulajdonosok kezére juttatásáért cserébe, majd zsíros magánvállalkozásuk során olyan fizetéseket produkáltak maguknak, amivel megalapozták a jelenlegi nyugdíjukat, amit a kormány – egyébként teljes jószándékkal és a nyugdíjak értékállóságának megőrzése céljából rendszeresen, ígérete szerint – kompenzál.
Ezzel nincs is baj. A baj azzal van, hogy a kormány egyelőre nem mer hozzányúlni a nyugdíjasok közötti hihetetlen anyagi különbség fokozatos megszüntetéséhez. Pedig lehetne találni megoldást, de úgy tűnik, hogy erre egyelőre nincs szándék a kormányzat részéről. Persze tudható, hogy ez is indulatokat korbácsolna éppen azok részéről, akik egyébként a kormány távozását akarják, ugyanakkor mégis zsebre rakják a 13. havi nyugdíjat.
Nagy dilemma, hogy vajon valaha a nemzeti kormány lesz-e annyira bátor, hogy megvizsgálja azt, milyen lehetőséget lehetne teremteni a méltatlanul alacsony nyugdíjak legalább olyan szintre emelésére, ami biztosítja mindenki számára a tisztes megélhetést abban a korban, amelyből nagyon sokaknak bizony rendkívül kevés jut.
Péteri Attila Árpád nyugdíjas pedagógus, évek óta harcol azért, hogy végre meghallgassák a kormányzat részéről ebben a kérdésben. Szerkesztőségünknek küldött levelében a nyugdíjak és a nyugdíjasok anyagi és így társadalmi megkülönböztetésének aggasztó problémájára hívja fel a figyelmet, amelyből a jogos elkeseredettség hangja csendül ki. Valljuk be őszintén, nagy az ő igazsága. A méltatlanul alacsony nyugdíjjal rendelkezők hangját nem nagyon fogjuk hallani, mert nincs, aki képviselje őket, hangjukat hallatva pedig tüntetni nem fognak. Mögöttük nem állnak külföldről finanszírozott NGO-k. Nincs érdekképviseletük, a társadalom perifériáján állnak. Nagyon úgy tűnik, hogy magukra maradtak és tényleg csak a gyermekeikre számíthatnak, ha olyanok a családi körülményeik, de ez nem lehet mentőöv egy ledolgozott élet után. Ők egy elfeledett – csúnya szó – réteg, vagy inkább társadalmi kaszt, ahonnan már hátralévő életük során képtelenség kitörni. Péteri Attila Árpád értük emel szót szintén kisnyugdíjas pedagógusként.
Itt azért mindenképpen muszáj egy gondolatot beszúrnom. Ugye figyelünk a választások után az első parlamenti ülésekre. Emlékszünk rá, hogy mi a Tisztelt Országgyűlés első lépése a legelső napon? Bizony, az, hogy „korrigálják” a saját fizetésüket! És azt egyhangúlag, valamennyi képviselő – ellenzéki és kormánypárti – megszavazza. No, azért ez is elgondolkodtató, ha már a méltányosságról és a nyugdíjak tisztességes kompenzációjáról a kormány nem szándékozik gondolkodni. Ugyanakkor tegyük azt hozzá, hogy egy esetleges ellenzéki kormány a nyugdíjasok jelenlegi helyzetét olyan mértékben megnehezítené, amit talán csak a jelenleg méltatlanul magas nyugdíjjal rendelkezők bírnának el, bár a szájuk nekik is tátva maradna…
Különösen aktuális most ez a kérdés annak fényében, hogy Gulyás Gergely éppen tegnap jelentette be a Kormányinfón, a nyugdíjak 1,6 százalékos kiegészítő emelését, egyébként nagyon helyesen, csak az a baj, hogy a legszegényebbek ebből semmit sem éreznek majd meg, mert sokuknak ez alig teszi ki egy kiló kenyér és egy liter tej árát. Hát ez az a helyzet, amivel nem ártana foglalkoznia a kormánynak.
Péteri Attila Árpád levele
Időskori embertársak ! Országunkért esküt tett, felelős tisztségviselők!
Régi, megoldásra váró téma!
Ütött az óra!
Elérkezett az ideje a százalékos nyugdíjemelés megszüntetésének!
Ugyanis rendkívül igazságtalan a mesterséges megkülönböztetés életét ledolgozott ember és ember közt, gyakorlatilag az alacsony nyugdíjasok méltatlan, szándékos leminősítése, szó szerinti kirablása, az idő múlásával, ahogy ez megtörtént az elmúlt évtizedekben!
A jövőben, a januári emeléseknek kivétel nélkül, azonos összegűnek kell lennie. Hozzáértők számításai szerint, kb. 15-20 ezer ft-nak, függetlenül a személyenkénti, egyénekre kiszabott, a nyugdíjba vonulásukkor kiszámított összeg mértékétől! Amely eleve meghatározza az anyagi különbséget, a nyugdíjasok között !
Minden további állami juttatásnak, már nincs köze a nyugdíjkiszámítás összegéhez! Az idős emberek közti januári anyagi különbségtétel abnormális, átgondolatlan, röviden szólva túllépi az abszurditás határát!
Rendkívül önkényes, igazságtalan megoldás!
Akik ezt nem látják be és nem korrigálják döntési helyzetben lévén, már jövő január 1-től e jelenlegi hibás alkalmazási módot, azok alkalmatlanok tisztségeik betöltésére! Mondjanak le, távozzanak a közéletből!
Ugyanis diszkriminatív beállítottságú viselkedésük embertelen, keresztény emberhez méltatlan!
Másként szólva a nagyszülők generációja egy komoly létszámú rétegének semmivel nem indokolható arculcsapása ! Erkölcstelenül, lélektelenül, felelősségtudattól mentesen! Akik ezt a módszert kitalálták anno, nem e földön járó lények voltak, hanem önző, galád, meggondolatlan, rosszhiszemű emberek!
Mindezen tények fényében elvárjuk kormányunk tagjaitól, valamint az országgyűlési képviselőinktől, hogy az őszi ülésszak kezdetén, az elsők között szavazzák meg, tartózkodás nélkül, a napirendre vételét e tárgykörnek és soron kívüli, gyorsított eljárással szavaztassák meg.
Bízunk belátó készségük és igazságérzetük pozitív, gyakorlati megvalósításában!
Ha már embernek születtek !
Honfitársi köszöntéssel:
Péteri Attila Árpád
Kiemelt kép: Illusztráció (Fotó: Katona Vanda)
Tisztelt Olvasók! A portál működtetéséhez nagyon nagy szükségünk van az Önök támogatására.
Kérjük Önöket, hogy a
DONATE
gombra kattintva segítsék anyagi hozzájárulásukkal működésünket!
A portál valóban független, anyagi támogatást semmilyen szervezettől, vagy politikai erőtől nem kapunk, ezért a legkisebb támogatásnak is örülünk.
Nagyon köszönjük!
Mementó 2006 emlékmű
Jogos követelés! Vissza kellene hoznI a svájci indexálást