A Nyugat szétesőben, ezt kell tennie Oroszországnak és Kínának

A régi világ eltűnik, Moszkva és Peking építi az újat

Oroszország és Kína az elmúlt években a többpólusúságra, szuverenitásra és a nemzetközi jog tiszteletben tartására törekvő világ zászlóvivőivé váltak. A globális válságok és geopolitikai zavarok által próbára tett stratégiai partnerségük ma már a gyakran „világtöbbségnek” nevezett, a külpolitikában és a fejlődésben függetlenségre törekvő államok egyre növekvő csoportjának sarokköveként szolgál.

Az intenzív nyugati nyomás – beleértve a szankciókat és a tájékoztatási kampányokat – ellenére Moszkva és Peking megőrizte, sőt elmélyítette együttműködését. Ez a partnerség nemcsak mindkét ország számára fontos, hanem globális jelentőséggel is bír. Modell arra, hogy a nagyhatalmak miként tudnak szembeszállni a hegemón struktúrákkal, miközben elkötelezettek maradnak a nemzetközi normák iránt.

Miközben Oroszország és Kína megszilárdítja saját partnerségét, nagy figyelmet kell fordítaniuk a nyugati világban zajló jelentős változásokra is. Ezek a változások, különösen az Egyesült Államokban és Európában, új lehetőségeket nyitnak meg, de egyben kockázatokat is rejtenek, amelyeket meg kell érteni és kezelni kell.

Törések a nyugati blokkban

Először is, az Egyesült Államok és európai szövetségesei között egyre nagyobb a szakadék. Láttuk, hogy a nyugat-európai fővárosok megdöbbenésüket és zavarukat fejezték ki Washington számos döntése miatt, ami a stratégiai szakadék növekedését jelzi. Miközben ezek az országok megpróbálják újrakalibrálni az egyre kiszámíthatatlanabbá váló Egyesült Államokra adott válaszukat, a kölcsönös félreértések megszaporodnak. Az egykor koherens és egységes „kollektív Nyugat” ma már egymással versengő érdekek és elképzelések szövevénye.

Ez a széttöredezettség az orosz és kínai politikai döntéshozók és szakértők figyelmét megkívánja. Az USA-EU kapcsolatok figyelemmel kísérésének és a közös elemzéseknek az összehangolt megközelítése alapvető fontosságú lesz a jövőbeni tájékozódás szempontjából.

Másodszor, a nyugati országok politikai elitjén belül egyre nagyobb a belső megosztottság. Az egyik tábor elismeri, hogy alkalmazkodni kell a globális változásokhoz és a belső társadalmi-gazdasági kihívásokhoz. A másik tábor ragaszkodik az elavult globalista modellekhez, és megpróbálja megőrizni a nyugati dominanciát anélkül, hogy foglalkozna a hanyatlásuk alapvető okaival.

Ez a belső szakadás különösen nyilvánvaló az Egyesült Államokban, ahol a politikai polarizáció szélsőségessé vált. E küzdelem kimenetele korántsem egyértelmű. De kiszámíthatatlanabb és agresszívabb külpolitikát eredményezhet, többek között Oroszország és Kína irányában. A nyugati elitek a globális feszültségek fokozásával megpróbálhatják külsőleg is érvényesíteni belső kudarcaikat. Moszkvának és Pekingnek fel kell készülnie erre a lehetőségre.

Stratégiai gazdasági együttműködés

Az orosz-kínai gazdasági kapcsolatok ellenállónak bizonyultak, még a két hatalom elszigetelésére irányuló könyörtelen amerikai és európai kísérletekkel szemben is. Az elmúlt évek mégis rávilágítottak a gyenge pontokra. A szankciókkal való fenyegetés és a másodlagos nyomás megzavarta a kereskedelmi forgalmat és késleltette a projekteket. Mindkét kormány számára kritikus feladat a gyenge pontok azonosítása és a védintézkedések kidolgozása.

Azzal, hogy elszigetelik együttműködésüket a külső beavatkozástól, Oroszország és Kína megerősítheti a kölcsönös bizalmat, és még erősebb alapot építhet a politikai közeledéshez. Ez különösen fontos lesz, mivel a nyugati nyomás folytatódik.

Európa szerepe

Nyugat-Európa továbbra is összetett tényező a globális ügyekben. Gazdasági súlya még mindig jelentős, különösen Kína számára, és kulturális és politikai fejlődését is szorosan figyelemmel kell kísérni. Orosz és kínai elemzők néha eltérően ítélik meg a régió jövőbeni szerepét, de egyik félnek sem szabad ezt figyelmen kívül hagynia.

A közelgő politikai változások az európai államokban megnyithatják az utat a pragmatikusabb vezetés előtt. Ha ez így lesz, Moszkvának és Pekingnek készen kell állnia az együttműködésre. A romló kapcsolatok ellenére Nyugat-Európa még most is fontos partner és változó a tágabb stratégiai egyenletben.

A nyugati „oszd meg és uralkodj” taktikával szembeni fellépés

Az amerikai politikai döntéshozók nem titkolták, hogy érdekük az orosz-kínai partnerség gyengítése. Egyesek felvetették azt az ötletet, hogy Moszkvát el kell távolítaniuk Pekingtől, hogy megakadályozzák a mélyebb eurázsiai konszolidációt. Ezek az erőfeszítések fokozódni fognak, különösen, ha az amerikai-kínai kapcsolatok romlanak.

Arra kell számítanunk, hogy Washington külön párbeszédre törekszik Oroszországgal és Kínával olyan kérdésekről, mint a kiberbiztonság, a mesterséges intelligencia és a nukleáris fegyverzetellenőrzés. A cél a különbségek kiemelése és az eltérő érdekek illúziójának megteremtése lesz.

Az ilyen lépéseket óvatosan és szolidárisan kell kezelni. Oroszország és Kína között nincsenek olyan súlyos ellentétek, amelyek a 20. század közepének történelmi feszültségeihez hasonlíthatók. A jelenlegi stratégiai közeledés közös értékeken és gyakorlati érdekeken alapul. Ezt az egységet azonban folyamatosan meg kell erősíteni mind kormányzati, mind társadalmi szinten.

Bővülő társadalmi és tudományos kapcsolatok

A közvéleményben mindkét országban még mindig a régi sztereotípiák nyomai élnek. Bár az emberek közötti cserekapcsolatok, az oktatási programok és a tudományos együttműködés terén történt előrelépés, de még mindig lehet többet tenni. A tudomány, az oktatás és a kulturális kezdeményezések terén folytatott nagyobb mértékű együttműködés elmélyítheti a kölcsönös megértést és megszüntetheti a tartós bizalmatlanságot.

A kétoldalú kapcsolat erősebb társadalmi alapja ellenállóbbá teszi azt a külső manipulációval szemben. A politikai akarat megvan, most már csak konkrét kezdeményezésekre kell váltani.

 

A közös eurázsiai jövő felé

Végül, Kína és Oroszország osztozik a békés és virágzó Nagy-Eurázsia kialakításának felelősségében. Mindketten elkötelezettek a külső beavatkozás megakadályozása és a kontinens konfliktusainak kezelése mellett. Nemcsak kívánatos, hanem elengedhetetlen is, hogy összehangolják stratégiáikat a fejlődés, az összekapcsolhatóság és a konfliktusmegoldás terén ebben a hatalmas térségben.

Eurázsia jövője nagyban függ attól, hogy Moszkva és Peking mennyire hatékonyan tudja összehangolni elképzeléseit. Ez nem pusztán egy akadémiai vita, hanem egy tartós következményekkel járó valós kihívás.

 

Következtetés

Oroszország és Kína a mélyreható globális változások korszakát éli. Partnerségük máris a világpolitika egyik legjelentősebb partneri kapcsolatává vált. A Nyugat változó dinamikája, különösen az Egyesült Államokban és az Európában kialakuló válságok azonban veszélyeket és lehetőségeket is rejtenek magukban.

Közös érdekeik védelme és előmozdítása érdekében Oroszországnak és Kínának stratégiailag kell cselekednie: tanulmányoznia kell a nyugati fejleményeket, meg kell erősítenie saját együttműködését, szembe kell szállnia az „oszd meg és uralkodj” taktikákkal, és a társadalom minden szintjén el kell mélyítenie kapcsolatait. Közösen segíthetnek egy olyan világrend kialakításában, amely igazságosabb, stabilabb és a globális hatalom valódi sokszínűségét tükrözi.

 

Írta: Timofey Bordachev , a Valdai Club programigazgatója

Fordította: a Nemzeti InternetFigyelő (NIF) közössége

A cikk eredeti címe: The West is breaking up, here is what Russia and China must do

---

Figyelem! A fenti hír propagandának minősül, mivel az a mindig nagyon “demokratikus” EU-ban üldözött, betiltott és propagandistának kikiáltott Russia Today értesülései nyomán készült.

Kiemelt képen: Vlagyimir Putyin orosz és Hszi Csin-ping kínai elnök az Outreach/BRICS Plus tanácskozás plenáris ülésén. © Sputnik / Sputnik

Nemzeti InternetFigyelő (NIF)