A nemzetek Európáját akarjuk!

 

Gyakorlatilag ezt az igényt a sokszorosan lenézett és agyonhallgatott Kossuth téren már 2006 őszén megfogalmaztuk, s lassan láthatóvá lesz az, hogy a kormányzat is felismerte ennek szükségességét!

December elsején hajnalban írom ezeket a sorokat, s arra gondolok, hogy mi vihette rá a D-209-es ügynök-miniszterelnököt arra, hogy a román Nastaséval koccintson e gyászos napon?

ELŐSZÖR EMLÉKEZZÜNK!

2002. december 1-én, a budapesti Kempinski Hotelben Adrian Nastase román és Medgyessy Péter miniszterelnök pezsgővel koccintottak a román nemzeti ünnepen, s körükben volt akkor Verestóy Attila, Kovács László és Göncz Árpád, akik ennek a gyászos napnak köszönhetően kerültek be végképp nálam és sok tisztességes magyarnál a nemzet- és hazaárulók kategóriájába.

Medgyessy azonban azóta sem bánja, mert hatására Nastase elment a következő évben a március 15-ki ünnepre a magyar nagykövetségre. (sic) Arról persze nem szólt, hogy mindez nem jelentett semmit a kisebbségbe szorított véreinknek, mert a román nacionalizmus azóta is erősödik. S mivel tudják jól, hogy lopott holmit tartanak a birtokukban, így a magyar-székely testvéreinket azóta is másodrendű állampolgárként kezelik. Igaz az exminiszterelnök még az SZT-tiszti múltját sem szégyelli, hiszen mint mondta: csak kémelhárító volt a gazdasági hírszerzés területén 77-82 között és így a haza szolgálata motiválta.

Persze azt elfelejtette elmondani, hogy az állam eladósításában is jelentős szerepe volt, ami végül is hazánk szinte teljes kiárusítását is jelentette. D-209 azonosítós ügynök azonban valóban jobban tudta volna képviselni a magyarságot, mint az őt puccsal leváltó Furcsán Nyerenc milliárdos – aki éppen az Antall kormányzat alatt lopta össze a vagyonát. Ám ilyenkor mindig felmerül bennem a kérdés: miért kell nekünk mindig a rossz és a rosszabb között választani? Mert képtelenek vagyunk megszervezni a pártok helyett a NEMZETET, így pedig ne is álmodozzunk a Nemzetek Európájáról! A pártok helyett vagy mellett megszervezhető Nemzet ügyét nagyon negatívan fejtegeti nekem az alábbi levélben Béla, aki éppen e gyászos napon küldte el számomra a levelét, Íme:

 

Kedves Gábor,
Önnek teljességgel igaza van, és biztos vagyok abban, hogy sokan gondolkodunk azonos módon e kérdésben (mármint a pártok nélküli -feletti?- rendszer helyességében), de sajnos attól tartok, a korábbi, akár évszázados, akár a közelmúltbeli tapasztalatokra hivatkozva, hogy eddig ez a szerintem utópia nem sikerült sem globálisan, sem kis hazánkban.

(BG: szerintem nem lehet utópiának nevezni azt, amit 2018-ban kipróbáltunk a választásokon és sikerült is bebizonyítani, hogy van élet a pártokon kívül is!)
Nézzünk vissza mindjárt az elmúlt 30 évre: az MDF-ben is (amely nem is pártként indult), többféle irányzat alakult ki az ernyő alatt: liberális-nemzeti-keresztény, hogy csak a legnagyobbakat tekintsük. És hiába próbálta Antall összehangolni a különféle platformokat, feltehetően a különféle irányzatokból-csoportocskákból és az MSzMP-ből odacsapódott nemzeti(nek mondható demokrata reformkommunisták, talán Pozsgay nézeteihez közelálló gyülevészek), nem sikerült neki, és a későbbi széthullás is ennek köszönhető. Én itt Nagykovácsiban 15 éven át voltam az egyre inkább elfásuló és csökkenő létszámú helyi szervezet elnöke (1989. februárjában az induláskor 34-en voltunk) egész 2002-ig, amikor a gyászos emlékű Dávid Ibolya szerencsétlenkedései miatt a párt kilépett belőlem (én maradtam az eredeti szellemiségnél), így egyedül maradtam, nem mintha hiányzott volna a párttagság.

 

(BG: Itt azért beszúrnék a levelébe pár gondolatot. Hatalmas hiba volt Antall elnökké választása és a hagyományos pártszerkezet kialakítása, s egészen más lett volna a helyzet, ha csak egy ernyőpártot hoz létre a Mozgalom és olyan pártonkívülieket indít a választásokon, akiket a helyi, mozgalmi közösségek jelölnek és indítanak. Ezzel ugyanis erőssebbé lehetett volna kovácsolni a helyi közösségeket, pl. az ún Választókerületi Gyűléseken ki lehetett volna kristályosítani a közös értékrendet, s akkor nem mentünk volna bele a közvagyont kirabló, vagyis a stratégiai ágazatokat is privatizáló őrültségbe, amit a Fidesz ma erőn fölül próbál visszaszerezni, de magánkezekbe! Annak nagyon örülök, hogy Béla megmaradt az eredeti szellemiségnél, mert az jelzi, hogy a magyar értékrendben gondolkodik, cselekszik és él. A liberális-nemzeti-keresztény összetétel pedig mára teljesen anakronisztikussá vált, mert 2006 őszén már meghatározta a Kossuth tér, hogy a pártpolitikában sajnos, csak becsapottak és becsapók vannak.)

Azóta nem is vagyok egyik párt tagja sem, hanem 2011-ben néhány hozzám hasonló elveket valló helybeli polgárral megalakítottuk a Nagykovácsi gr. Tisza István Nemzeti Kört, amelyet PÁRTOK FÖLÖTTI, nemzeti elkötelezettségű civil szervezetként jelöltünk meg, és 22 főnyi tagság segítségével tevékenykedünk szerény lehetőségeink keretei között immár 20. éve a haza javára.

(BG: Máris felajánlom, hogy elmegyek hozzátok egy személyes beszélgetésre, mert annyi kérdés merül fel bennem a Polgári Körök elsorvadása óta ebben a témában, hogy nem hiszek a beszélgetés helyetti írásos diszkurzus hatásosságában. Hívj: 70/360 3595)

Talán a Magyarok Szövetsége lett volna megfelelő erre a nemzeti összefogásra, a legalkalmasabb (ebben is végig benne voltam…), de a kezdeti lelkesedés kifulladt, mert nem volt kellő mértékű anyagi bázis ahhoz, hogy egy központi, megfizetett adminisztratív szolgálat folyamatosan biztosítsa a többezres létszámú tettrekész és nemzeti elkötelezettségű, a szabadidejét feláldozni nem rest tömeg egyben-tartásához szükséges különféle szakmai (nem politikai!) alapon álló vezetői apparátus működését. Hiába volt Vukics Feri hihetetlen energiával vezetője a Szövetségnek, ezt „társadalmi munkában” csak ideig-óráig láthatta el. Sajnos azok az anyagilag potens erők, amelyek a kezdeti, pénzügyileg megfelelő segítséggel megerősíthették volna a Szövetséget, nem a tagság zömét alkotó becsületes, munkájukból vagyont szerezni nem képes nemzeti oldal hű robotosai közül kerültek ki…

(BG: Itt ismét beszúrnék pár gondolatot! Az MSZ alakításában magam is benne voltam, sőt az egyik Tagozat vezetőjeként javasoltam, hogy az ősi kettős vezetés elve szerint ne egyetlen vezető személyre építsünk, mert azt össztűz alá fogják venni, s lám, ez Vukics esetében is bekövetkezett. Valahogy nem értették az önkéntesek, hogy nem vezérre, hanem vezérelvekre van szükségünk s azt a józan eszünk és a Történeti Alkotmányosságunk biztosítja is. Vagyis nem a pénz hiánya volt ott a gond, hanem a pártoskodás, ami abban is erősen megjelent, sőt egyesek le is nyúltak ott pénzeket!)

2011-ben ott voltam a Magyarok Házában a TAHSZ megalakulásán (mellékelem a meghívót) is, sajnos az is kérészéletű próbálkozásnak bizonyult. Szegény Zétényi Zsolt is évtizedes szélmalomharcot vív a kaméleonszerű ellenséggel.
1989-ben az Újratemetésen és utána is még a választásokig még úgy látszott, létezik nemzeti összefogás, hiszen akkor a kommunista rezsim leváltása volt a cél, de sajnos nem sokkal később „kibújt a szög a zsákból”. Mára már nem maradt más reményünk, mint a Fidesz, hiszen Orbánból az elmúlt évtizedekben egy igazi államférfi vált, aki határozottan kiáll a nemzeti érdekek mellett, és figyelnek rá mindenütt a világon, hiszen azért gyűlölik őt, mert a tyúkszemére lépett a globalista csürhének! Ő a baloldallal szemben nem kicsi akar lenni, de tisztában van azzal is, hogy nem lehet ajtóstul rohanni a házba. Az én csőrömet is piszkálja az a tény, hogy körülötte is vannak szerencsevadászok és karrieristák, de nincs az a rendszer, ahol csupa grál lovag serénykedne a hazáért… Sajnos attól tartok, mindenki megvásárolható (vagy zsarolható) attól függően, hogy hány nulla van az egyes után.

(BG: Itt ismét jöhet egy kis pontosítás! A rendszer a hibás, amely erősíti az egót vagyis a hamis ént! Ha ugyanis nem a pártvezetésnek kellene megfelelni, akik ebben a teljesen hamis reklám-demokráciában csak a választásokra megszerezhető reklám-pénzek nagyságára figyelnek, akkor bizony a helyi közösségeknek akarna megfelelni a választókerületi követ, akit ma országgyűlési képviselőként ismerünk, de jelenleg nem a választóit képviseli, hanem a rész-érdek pártjait. Magam is elismerem Orbán Viktor külpolitikai teljesítményét, azonban ő is foglya a pénzrendszernek, mert a 2002-es választások elvesztése arra tanította meg, hogy nem lehet választást nyerni hatalmas reklám-pénzek nélkül, pedig épp az így elfecsérelt pénzek és azok megszerzéséhez szükséges erkölcstelenség az, ami fegyvert ad a még jobban korrupt ellenzék kezébe! Ebből a mai, csuka-fogta róka helyzetből csak a valódi NÉPKÉPVISELŐKKEL lehet a véleményem szerint kijönni!)

Aztán azt hittem, 2010-ben a nemzeti oldal (Fidesz-KDNP-Jobbik) összefog, de sajnos a nácizással végképp megszűnt ez a lehetőség, ezáltal lett „hiteles” az ellenzéki oldal, sovány vigasz, hogy a Jobbik szavazói közül vélhetően sokan a Fideszhez pártoltak.
Reményteli búcsúzással kívánok sok sikert magunknak szeretettel:
Béla

Kedves Béla! Sajnos inkább a csalódás jutott osztályrészül azoknak a szavazóknak, akik pontosan látták, hogy a pártérdek (magyarul részérdek) milyen kegyetlenül kiábrándította, elidegenítette a közélettől azokat a Jobbik szavazókat, akik viszont elkötelezetten nemzetiek voltak és nem a húsosfazék miatt csatlakoztak a Jobbikhoz, hiszen ott is csak a vezetőrétegnek jutott valami abból a fazékból. A Jobbik pedig sokáig mentesítette ugyan a náci-bélyegtől a Fideszt, s meg is rémültek amikor azok átsoroltak a baloldalhoz, s azonnal támogatni kezdték anyagilag a Mi Hazánk Mozgalmat, hogy mindenképpen legyen egy szélsőjobboldali, vagyis őket mentesítő párt. Csodálkozom, hogy eddig nem nézted még meg a NEEM párt, vagyis a Nemzetegyesítők honlapját, ahol kiderülne, hogy mindenféle pénzpóráz és hókuszpókusz nélkül is lehetséges a valódi NÉPKÉPVISELŐK indítása, akik viszont soha nem fognak pártkatonaként viselkedni, nem lehet nekik vezényelni a szavazáskor, mert nekik a helyi választóiknak, a valóban nemzeti elkötelezettségűek közösségének kell megfelelniük. Ez a cél nem a Fidesz ellen való, hanem annak a kb. 3 millió szavazati joggal rendelkező nemzetinek a megnyerését célozza, akik eddig nem mentek el szavazni, mert szerintük nem volt kire! Vagyis nem Fidesztől és a Mi hazánktól vagy bárki mástól kívánnak elvonni szavazókat, hanem a mára elidegenített, kiábrándult hatalmas tömeget akarja Nemzeti Hálózattá, de nem pártszerű egységgé, hanem mellérendelő módon működő, helyi érdekképviseletté szervezni. A Magyarok Szövetsége sajnos nem a kisközösségek értékrendi egységét akarta létrehozni, mert amikor javasoltam, bővítsük ki a nevet Magyarok Szövetsége–Nemzetépítő Népmozgalomra, akkor az abban jelenlévő Jobbikos és Fideszes elemek egyaránt felhördültek. Pedig annak a mozgalomnak valójában az lett volna a feladata, ha a kormányzat nem rekeszti be a MOGY rendezvényeit Bösztörpusztán, akkor bizony minden ellenszél dacára meg is valósította volna! De legalább annyit elért volna, hogy azokat a nemzetellenes bűnözőket, akiket börtönbe kellett volna zárnia az Orbán kormánynak (pl. Furcsán Nyerenc, és a hazaárulók zöme) legalább javasolta volna erre a lehetőségre. Mert a szemkilövetéseket, nem lehet megbocsátani, de a hazaaaárulásokat sem!

Abban reménykedve búcsúzom, hogy sikerül egyszer találkozni és személyesen megbeszélni azon kérdéseket, amiket így írásban nem tudtam elég részletesen kifejteni.

Honféltő szeretettel: Gábor

Dr. Bene GáborNemzeti InternetFigyelő (NIF)