A monetáris politika élén Matolcsy

Az előző cikkben Matolcsy György személyén keresztül megnéztük, hogy mit is jelent pontosan a fiskális politika szó. (Kérjük amennyiben nem olvasta azt a cikket, tegye most meg, mert a mostani írásunk arra épül.  Az előző cikk itt!) Megállapítottuk, hogy a költségvetési egyensúllyal, az államháztartási egyenleggel foglalkozó dolog. Rámutattunk arra is, hogy miért elhibázott az Orbán-Matolcsy páros azon terve, hogy egyszerre csökkentsék az államháztartás hiányát és növeljék a gazdaság teljesítményét. Miért nem lehetséges ez? Erre a döntő választ a mai cikkünkben kapjuk meg.

A kulcskérdés, a monetáris politika. De mit is jelent ez? Hasonlóképpen a fiskális politikához, ezt a szót is az emberek nap, mint nap hallják, sőt talán használják is, de a jelentéséről fogalmuk sincs. Még az elmúlt részben elemzett államháztartási hiány és költségvetési egyenleg dologgal még nagyjából tudnak is mit kezdeni az átlagemberek, mivel önmaguk is naponta művelik, hiszen családjuknak, cégüknek is van bevételi-kiadási oldala. Így mindennap találkoznak azzal, hogy megfelelő bevételt teremtsenek a kiadások fedezésére. 

A monetáris politika viszont csak nemzetgazdasági szinten, illetve világgazdasági szinten jelentkezik. Nemzetgazdasági szinten a monetáris politikáért a jegybankok felelnek. A Magyar Nemzeti Bank (MNB), mint jegybank élére nevezték ki ugyebár most Matolcsy Györgyöt. Mi is a feladata egy jegybanknak? Hát a monetáris politika. De mi a monetáris politika? A következők. Ez a politika határozza meg, hogy az adott gazdaságban mennyi legyen a pénz mennyisége, és ezen keresztül biztosítja az árstabilitást. Amennyiben ugyanis túl sok a pénz, akkor az inflációhoz, azaz a pénz értékének gyors ütemű romlásához vezethet. Bár zárójelben jegyezzük meg, hogy egy olyan nyitott gazdaságban – nyitott gazdaságon nem önellátó gazdaságot értünk – az inflációnak szinte már semmi köze sincs a pénz mennyiségéhez. (Erről bővebben itt olvashat!)

A sok pénz inflációt okozhat, a kevés pénz viszont gazdasági pangást, visszaesést, elszegényedést.

Az is nagy probléma, legalább akkora, mint az infláció, ha kevés pénz van a gazdaságban, ugyanis az is az emberek elszegényedéséhez vezet és gazdasági hanyatlást eredményez, ha nincs pénz, mert ez ugyanolyan veszélyes, mintha sok, de értéktelen pénz van. Könnyen belátható, hogyha nincs pénz, akkor nincs kereslet, sőt az emberek motivációja is elveszik a több munkára, hiszen nem látják értelmét annak, mert nem kapnak több pénzt. Ez az elszegényedés folyamata. Milyen eszközei vannak egy jegybanknak arra, hogy szabályozza a forgalomban lévő pénz mennyiségét? Ezek az eszközök a pénzkibocsátás és a kamatpolitika. Jelenleg az Orbán kormány alatt például mi történik? Az elmúlt három évben a kormány drasztikus adóemelései és megszorításai után éves szinten több, mint ezer milliárd forinttal kevesebb pénz lett a gazdaságban. Ennek következményei mindenki számára egyértelműek. Kevesebb belső fogyasztás, emiatt kevesebb ÁFA bevétel, kevesebb beruházás, emiatt kevesebb munkahely és ennek folyományaként kevesebb személyi jövedelemadó bevétel. Ráadásul az Orbán-kormány megmagyarázhatatlan és tragikus döntései folyamán a külföldi befektetők is hanyatt-homlok menekülnek az országból. Így hiába tartotta az előző cikkben leírt módon Orbán és Matolcsy a 3%-os hiányt, annak semmilyen pozitív eredménye nem lett.

Ha egy állam agyonadóztatja a polgárait, akkor a következmény a szegénység. Sajnos a mostani kormány igéretei ellenére jelentősen emelte az adókat. Hol van már a nem kell más csak egyszeri nagyarányú adócsökkentés meséje? A gazdagoknak adót csökkentett, miközben a szegényeknek emelt. Ezenkívül 12 adóemelést hajtott végre.

Most persze mondhatja valaki, hogy, de igenis lett, mert az új kölcsönökhöz alacsonyabb kamatokon jutottunk hozzá és ez a pénzügyi befektetők bizalmát mutatja. Aki ezt elhiszi az egy tragikus és ostoba tévedés áldozata. Ugyanis a többi országhoz képest dupla kamatfelárért jutottunk kölcsönhöz, azaz nem a bizalmat mutatja irántunk, hanem épp a bizalmatlanságot, de dupla kamatért persze, hogy sorban állnak az uzsorások. De honnan van ennyi felesleges pénz most a világban? Hát éppen onnan, hogy a világ pénzurai beindították a pénzjegynyomdát és két kézzel szórják a fedezetlen pénzt a piacra. Ez ugyanolyan tőlünk független folyamat, mint amikor ugyanezek a körök 2008-ban semmilyen pénzt nem voltak hajlandók a piacra adni és ezért minden ország állampapír kereskedelme befagyott. Itt tehát szó sincs bizalomról, csupán spekuláció van a háttérben. Matolcsy György valami hasonlóval szeretne próbálkozni és pénzt pumpálni a magyar gazdaságba. Ez logikus gondolat, ha több a pénz, több kereslet, gazdasági élénkülés. Igen ám, csakhogy Matolcsy még mindig nem érti, hogy amit szabad Mohamednek, nem szabad a kisökörnek.

Sokan összekeverik a pénzjegy nyomtatást a pénzkibocsátással. Sajnos mi pénzt önállóan nem bocsáthatunk ki.

A nemzetállamok, mintegy száz éve már nem rendelkeznek önálló pénzkibocsátási joggal, magyarul nem saját maguk határozzák meg a gazdaságban levő pénz mennyiségét. Mindössze annyihoz van joguk, hogy állampapírokat bocsássanak ki kamatos kamatért, így jussanak kamatokkal terhelt import pénzhez. Ebből következik, ha valaki netán azt gondolná, hogy a Magyar Nemzeti Bank saját elhatározásából bármikor nyomtathat, létrehozhat forintot, magyarul növelheti a gazdaságban lévő pénz mennyiségét, az téved. Kérem itt a Kedves Olvasót, hogy ne a forint konkrét nyomdai nyomtatására gondoljon, Persze, hogy mi nyomtatjuk a pénzt. Itt most nem erről beszélünk, hanem arról, hogy nem határozhatjuk meg önállóan, hogy mennyi pénz lehet a gazdaságban. Hogyan jöhet akkor tulajdonképpen plusz pénz a magyar gazdaságba? Gyakorlatilag egyetlen módja van. Ha egy társaság nyereségesen működik, akkor azt a pénzt visszafekteti, ha egy külföldi társaság más országban megszerzett nyereségét ide fekteti vagy, ha egy társaság vagy az állam kötvényt bocsát ki és azért kap pénzt. Ezzel csupán egy a bökkenő, hogy kamatot kell rá fizetni, ami rögtön kimegy az országból. Gyakorlatilag hiába Matolcsy a jegybank elnök semmilyen lehetősége nincs arra a jelenlegi szabályok között, hogy plusz pénzt állítson elő. Ha netán viszont valamilyen unortodox politikát folytatna itt is, a büntetés azonnali drasztikus és megrázó lehet. Az euro 5-600 forint lenne, az infláció 100%-os, az elszegényedés teljes. Immár nem csak az Orbán és Matolcsy által magukra hagyott éhező milliók éreznék meg a szegénységet, hanem az eddig preferált gazdag réteg is rögtön megérezné vagyona elértéktelenedését.

Pénz helyett csak államkötvényeket adhatunk ki szabadon. Persze ezzel azonnal adósságba hajtjuk a fejünket. Az Orbán kormány ráadásul még büszke is arra, hogy, ha elkapkodják az uzsorások az állampapírokat. Az állampapíreladás egyenlő ugyanis az eladósítással. Sőt, újabb és újabb uzsorások után kajtat. Orosz, dél-koreai, kínai és arab uzsorásoknak könyörög hitelért. Őrület!

  (Ezzel kapcsolatban NIF megjegyzés a cikk alján)

Ha valaki netán arra gondolna, hogy ez így igazságtalan és ezért kell szabadságharcot vívni, akkor igaza is van, meg nem is. Abban van igaza, hogy ez így igazságtalan, abban nincs igaza, hogy szabadságharcot kell vívni, tudniillik, ha ő így gondolja, akkor ő nem érti a nemzetközi pénzvilág erejét. Ilyen eszköztárral és lehetőségekkel és hozzáállással a szabadságharc eredménye csak egy lehet, teljes megsemmisülés és az ország elszegényítése. Gondolom, hogy ez senkinek sem lehet célja. Bár kétség kívül ijesztő a már előző cikkben kommentált Orbán mondat miszerint inkább legyünk szegényebbek, de függetlenek. Amennyiben valaki kíváncsi arra, hogy teljes egészében hogy épül föl ez a nemzetközi pénzügyi világuralom, annak ajánlom, hogy olvassa el a 12 részes pénzügyi sorozatunkat, melyből a pénzrendszer születését, fejlődését és a jelenlegi állapothoz eljutását fejtjük ki.

Matolcsy olyan, mint Eötvös bohóc. Nem jön be a gazdasági növekedés? Van másik! Nem csökken az adósság? Van másik! Nem vesznek az oroszok államkötvényt? Van másik! Nem keletkezett 1 millió új munkahely? Van másik! Nem voltam jó gazdasági miniszter? Van másik!

Mit várhatunk hát Matolcsy jegybank elnök monetáris politikájától? Gyakorlatilag azt kell mondjam, semmit. Nincs igaza azoknak, akik attól félnek, hogy Matolcsy miatt 4-500 forint lesz az euro. Ez azért nem igaz, mert abban a pillanatban, hogy ez megtörténne pár hétre vagy hónapra, a népharag azonnal elsöpörné Orbánékat, hiszen az emberek nem tudnák megfizetni az ezzel járó 700 forintos benzint és 500 forintos kenyeret. Ezért Orbán a hatalma érdekében leállítaná Matolcsyt és visszakozna. Rákenne mindent Gyurira, hogy mentse a hatalmát!
Viszont azoknak sincs igazuk, akik Matolcsyt messiásként várva azt gondolják, hogy mostantól fellendül a gazdaság. A fentiekből következik, hogy erre semmi esély. Természetesen a gazdaság előbb vagy utóbb emelkedni fog, amit a Fidesz majd diadalittasan fog kommunikálni és hívei megnyugodva hajtják álomra a fejüket. De ez semmi mást nem jelent, mint Orbán varázslata a növekvő születésszámmal, amikor azt nyilatkozta évértékelőjében, hogy a gyerekeknek újra kedvük lett megszületni. Tette mindezt arra hivatkozva, hogy a 2011-es 91 ezer születés után 2012-ben 93 ezer gyermek született. Óriási siker, a hallgatóság vörösre tapsolta a tenyerét. Agyhalott szegénykéim azt már nem tudták, hogy az előző években 100 ezer gyerek született. Így fog növekedni a magyar gazdaság is, előbb-utóbb, hiszen az elmúlt öt évben már több mint 10%-ot estünk vissza, ha ezek után növekszünk 2%-ot, akkor már örömtüzeket gyújtunk. És szerencsétlen egyszeri magyar nem jön rá, hogy ez nem jelent mást, mint az eredeti állapothoz képest 92%-on vagyunk. Abban persze van igazság, hogy még mindig jobb, mintha tovább csökkentünk volna, mert lehetne 88% is. Kérem tartsanak velünk a jövő héten is, amikor rámutatunk arra, hogy milyen lehetséges kivezető utak vannak ebből a kilátástalannak tűnő helyzetből.

Elek Attila – Független Szabad Európa

NIF megjegyzés:

Igaz, hogy az Orbán-kormány kötvénykibocsátással igyekszik megteremteni azt a szükséges tőkeállományt, mely az ország működtetéséhez szükséges, de ez nem ördögtől való, hanem egy bevett módszer a gazdaság egyensúlyban tartásához. Nagyon sok ország használja ezt a módszert, tehát nem rendkívüli. Ugyanakkor lehetővé teszi azt, hogy Hazánk kiszolgáltatottsága ne nőjön az IMF részére, vagyis az IMF gazdaságunkra gyakorolt parancsuralmi hatása illetve annak diktátumai ne erősödhessenek, ezáltal kiszolgáltatottságunk ne nőjön tovább. Ezt a fontos szempontot is figyelembe kell vennünk, ami rendkívül lényeges. Abban a gazdasági helyzetben, melybe Magyarország az előző két évtizedben, illetve 1982, azaz a Nemzetközi Valutaalaphoz történt csatlakozás óta belekerült, valamennyi kormány felelős. De itt nem csupán a hitelek felvételére kell összpontosítanunk, hanem arra privatizációs árulásra, mellyel lehetővé tették a stratégiai gazdasági ágazatok külföldi kézre játszását. Ezeknek a visszaszerzése, újbóli nemzeti tulajdonba vétele elengedhetetlen fontosságú. Az IMF szerepe pontosan abban áll, hogy ezt megakadályozza, ezért nem szabad minél erősebb politikai és gazdasági fenntartói szerepet biztosítani számára.

Az IMF kiszolgálói és a nemzeti vagyon elherdálói az MSZP-SZDSZ kormányok voltak, mondván az állam rossz gazda. A stratégiai ágazatok átjátszása – egyébként mélyen értékeik alatt – hatalmas veszteségeket okoztak a Nemzetnek. Ez szimplán bűncselekmény, melyért a felelősök még mindig nem lettek elszámoltatva. Az Orbán-kormány gazdasági és politikai elszámolást ígért, amiből semmi nem lett – egyelőre. Jelenleg, sajnos az ezirányú szándék sem látható. 

Nemzeti InternetFigyelő