A precedens-I: A maláj utasszállító lelövése
2014. július 17-én a Donbassz fölött, elvileg máig tisztázatlan körülmények között, lezuhant – lelőtték – a maláj légitársaság Amszterdamból Kuala Lumpurba tartó, MH17-ES járatszámú Boeing utasszállító repülőgépét, 282 utassal és 16 főnyi legénységgel a fedélzetén. A 298 áldozat közül a legtöbben – 106-an – holland állampolgárok voltak.
Egy polgári utasszállító lelövése – az háborús bűntett. Ha kiderülne az igazság, akkor azokat, akik előzőleg összeszövetkezve, tudatosan, előre elkészített tervek alapján, nemzetközi bűnbandába szerveződve, előkészítették a gép lelövését – azok egytől egyig háborús bűnösöknek tekintendők.
De ennek a történetnek van egy másik változata. Egy másik szála is. Ha bebizonyosodnának az abban foglaltak, hogy a nemzetközi bűnszövetkezet Putyin elnök elnök likvidálásara jött létre, akkor arra a következtetésre kellene jutnunk, hogy a minket demokráciára oktató, a jogállamiságból leckéztető, velünk folyvást Canossát járató Nyugat élén olyanok állnak, akik az állami politika szintjére emelték a banditizmust, a kalózkodást, A TERRORIZMUST.
Így az ügy szereplői vagy „csupán” háborús bűnösök – vagy ráadásul még ÁLLAMI TERRORISTÁK IS. A lelőtt gép ügyében öt álló évig hazudoztak, orránál fogva vezették a világközvéleményt, a 298 áldozat gyászoló hozzátartozóit. Ezek olyan égbekiáltó bűnök, amelyek a történelem ítélőszéke elé rugdosták (volna) ezt a díszes társaságot. Amelyik ezért nem válogatott, válogat, és fog válogatni az eszközökben, hogy mentse az irháját, megmeneküljön a politikai, erkölcsi megsemmisüléstől.
Amerikai szakértő: Ukrán katonák lőtték le az utasszállítót Donyeck felett
A lelőtt maláj repülőgép ügye
A gép lelövését követően Hollandia – mely a legtöbb állampolgárát vesztette el a légi katasztrófában (a 298 utasból 106-ot) – magához ragadta a kezdeményezést egy nemzetközi vizsgálóbizottság létrehozásában és irányításában. A vizsgálatokat maga a holland főügyész irányította. A bizottságba három másik ország (Belgium, Ausztrália és Ukrajna) szakértőit vonták be. Ezek az országok írásbeli megállapodást kötöttek arról, hogy menet közben nem adnak ki információkat. (Dehogynem adtak ki! Csupa hazugságot, dezinformációt!)
Ukrajna menet közben gáncsoskodott. Egy hétig visszatartotta Kijevben a nemzetközi szakértőket. Eközben a rekkenő hőségben oszlásnak indultak az áldozatok tetemei. Az ukrán tüzérség időnként lőtte a katasztrófa helyszínét (ki tudja, hány és milyen tárgyi bizonyítékok semmisültek meg, vagy tűntek el). Amikor a nemzetközi szakértők Donyeckbe értek, az ukránok lőtték a helyszínt. A DNR hatóságai – féltve a szakértők biztonságát – az ágyútűzre való tekintettel, nem engedték őket oda. Egy alkalommal pedig, amikor már éppen fölszálltak a vonatra, heves tüzérségi tűz zúdult a donyecki pályaudvarra. A szakértők csak harmadik nekifutásra tudtak útnak indulni. (Eközben már eltelt három hét a légi szerencsétlenség óta.) A légi szerencsétlenségről szóló jelentéseket, az ICAO (Nemzetközi Polgári Repülésügyi Szervezet) előírásai szerint egy hónapon belül el kell juttatni hozzájuk.
A bizottságba eleinte nem hívták meg még Malajzia képviselőjét sem, noha a gép az ő tulajdona volt. Később ugyan pótolták a mulasztást, de a maláj szakértőket távol tartották az érdemi munkától. Malajzia mind ingerültebben konstatálta, hogy a bizottság, a bűnösök megállapítása helyett Oroszország befeketítésével foglalkozik. Mígnem aztán az ország miniszterelnöke kitálalt.
Nem hívták meg Oroszország képviselőit sem. Hiába próbálta sorban beterjeszteni konkrét tárgyi bizonyítékait, azok senkit sem érdekeltek.
Már hogy is hívták volna! Hiszen ez az egész az ő lejáratásukra, a nemzetközi közösségből való majdani kiátkozásukra volt. Márpedig a középkorból tudjuk: akiket kiátkoztak, azokkal mindent – büntetlenül – meg lehetett tenni.
A középkori inkvizíció óta tudjuk: a cél szentesíti az eszközt. BÁRMILYEN ESZKÖZT.
A „vizsgálat” azzal indult, hogy eleve kész volt a vád (és az ítélet is). Egyszerűbben fogalmazva: találtak a földön / előszedtek a kacatok közül egy gombot. ÉS ELKEZDTÉK HOZZÁ KERESNI A KABÁTOT.
Náci-Ukrajnában – főleg ha politikai jellegű ügyről van szó – az „igazságszolgáltatásnak” nevezett valamiben ez vezérelv. De hogy ezt a joggyilkos alapelvet pont azok is gyakorolják, akik minket a „jogállamiság” okán folyton autodaféra vonszolnak… Nahát…!
Öt éve keresték már a talált gombhoz való „kabátot”. MINDHIÁBA. Közben mind gyakrabban hallatszottak értetlenkedő hangok. Érlelődött a botrány – főleg azt követően, hogy az ingerült maláj miniszterelnök borította a bilit: a bizottság a történtek feltárása, a bűnösök felkutatása helyett Oroszország befeketítésével foglalkozik.
Valamit tehát tenni kellett. A hollandusok ezért azt találták ki: rendeznek egy pert – aminek során bizonyosan elhangzik majd a kiszemelt bűnös vétkét „bizonyító” (tanú)vallomás.⁰
Tiszta inkvizíció: előre kész a vád és az ítélet. Annak érdekében pedig, hogy a megfelelő „vallomás” megszülessen: a cél szentesíti az eszközt. Adott esetben a (korona)tanú megszerzését, és arra való rákényszerítését – kecsegtető ajánlatokkal, fenyegetésekkel, a „tanú” megzsarolásával, kínzásokkal, tudatmódosító preparátumokkal való injekciózással – hogy megtegye a vád állításait alátámasztó „vallomását”.
2019 június elején megszületett a holland döntés: 2020. március 9-evel kezdően Hágában, az ország fővárosában Hollandia pert indít. „Bizonyítandó”, hogy (csakugyan) Oroszország, az általa felfegyverzett és pénzelt „oroszbarát szakadárok” lőtték le a maláj utasszállítót.
Kiemelt kép: Reuters
Kapcsolódó:
A lelőtt maláj utasszállító repülőgép – avagy Az elrabolt donyecki tüzértiszt háttere
Tisztelt Olvasók! A portál működtetéséhez nagyon nagy szükségünk van az Önök támogatására.
Kérjük Önöket, hogy a
DONATE
gombra kattintva segítsék anyagi hozzájárulásukkal működésünket!
A portál valóban független, anyagi támogatást semmilyen szervezettől, vagy politikai erőtől nem kapunk, ezért a legkisebb támogatásnak is örülünk.
Nagyon köszönjük!
Mementó 2006 emlékmű
