“Hány embernek kell még meghalnia, hogy végre elszámoltassák 2006 felelőseit?”

2022 decemberében elhunyt Nagy László, a 2006-os rendőrterror áldozata. Bal szemét egy rendőr lőtte ki, aki – dacára a videófelvételeknek – megúszta a felelősségre vonást. Nagy László haláláig harcolt az erkölcsi és jogi igazságtételért, és a felelősök bíróság elé állításáért. Ebben nagy segítségére volt a filmrendező, újságíró Skrabski Fruzsina, akinek igazságérzetét szintén bántotta az elszámoltatás elmulasztása. Vele beszélgettünk Nagy László temetése kapcsán.

Magyar Jelen: Te készítetted az Áldozatok című, 2006-os rendőrterrort bemutató dokumentumfilmet, melynek forgatásán ismerted meg Nagy Lászlót, igaz?

Skrabski Fruzsina: Igen. Gaudi-Nagy Tamás ajánlotta Nagy Lászlót mint olyan áldozatot, aki kamerák előtt, nevét, arcát vállalva is el meri mondani, mi történt vele. Ami egészen különleges az ő ügyében, hogy az egészet rögzítette a HírTV kamerája. A rendőr négy embert lőtt le egymás után, köztük Kisberk Szabolcsot, aki ekkoriban a HírTV munkatársa volt, illetve Nagy Lászlót. A kis köpcös rendőr minden esetben jól láthatóan fejre célzott, és célba is talált. Ismétlem, videófelvétel van az egészről, de még ezt az embert sem sikerült megtalálnia sem az ügyészségnek, sem a rendőrségnek. Pedig tökéletesen kivehető az alakja, a magassága, a testalkata, majdhogynem az arca is. Még azt is tudjuk, hogy melyik egységben szolgált, mégsem vonták felelősségre.

MJ: Pedig legalább egy ember életét bizonyíthatóan tönkretette, hiszen Nagy Lászlónak a szemét lőtte ki.

Igen. Nagy László ikonikus alakjává vált a 2006-os eseményeknek, ahogy ott fekszik vérző fejjel a földön. Elvesztette az eszméletét is. Egy kórházban ébredt, ahol közölték vele, ki kellett operálni a koponyájából egy lövedéket, és elvesztette az egyik szemét. Ő ekkoriban egy építkezésen dolgozott, ám „megváltozott munkaképessége” miatt tovább már nem kívánták alkalmazni. Egy ideig a menyasszonyánál lakott, ám végül a nő szakított vele. Ezt követően gyakorlatilag hajléktalanná vált.

A 2006-os rendőrterror következtében romba dőlt az élete: elvesztette a megélhetését, a mennyasszonyát, mindent.

Alig 34 éves volt, de teljesen tönkretették. Ennek ellenére mégsem nyugodott bele a történtekbe. Bátran állt kamerák elé, és mondta el, mi történt vele. Minden rendelkezésére álló eszközzel az erkölcsi és jogi igazságtételért harcolt.

MJ: Még Gyurcsányhoz is elmentetek, aki egyszerűen kigúnyolta az áldozatokat.

A forgatás alatt kérdeztem meg, lenne-e köztük esetleg olyan, aki eljönne velem, hogy szembesítsük Gyurcsány Ferencet a tetteivel, illetve megkérdezzük, hajlandó-e bocsánatot kérni az áldozatoktól? Hárman igent mondtak, köztük Nagy László. Elmentünk egy lakossági fórumra. Azonnal kidobtak minket. De mivel ez egy kocsma teraszos részén volt megtartva, így az utcáról hallottunk mindent. Mikor valaki – nem titok, egy beépített emberünk – a 2006-os eseményekről kérdezte a korábbi miniszterelnököt, akkor tudtam bekiabálni: nem akar-e bocsánatot kérni? Gyurcsány nem, hogy megbánást vagy együttérzést nem mutatott a 2006-os rendőrterror miatt, de még a jelen lévő áldozatokat is kinevette. Gúnyosan csak annyit vetett oda nekünk: aki kiabálni akar, menjen meccsre. Nagy Lászlót ez a magatartás mélyen érintette. Nagyon dühös volt, én nyugtattam le, nehogy bemenjen. Szerencsére, lehetett vele beszélni.

MJ: Hogyan tudott boldogulni Nagy László azok után, amit vele tettek?

Úgy tudom, kapott valamennyi kárpótlást. Abból tudott venni egy nagyon kicsi lakótelepi lakást. Abban élt, ahogy. Ennyi. Ilyen szinten kárpótolták, de ettől még a helyzet, amibe került, nem oldódott meg.

A szomszédoktól annyit tudtunk meg, hogy egyik nap kilépett az ajtón, elindult munkába, összeesett, és meghalt. Ötvenévesen, trombózisban.

Ehhez nagyban hozzájárult, ami 2006-ban történt vele. Ezt sem testileg, sem lelkileg nem lehet kiheverni. S ne feledjük a folytonos stresszt sem, amit átélt, hiszen sem jogi, sem erkölcsi elégtételt nem kapott, mivel – nem tudom elégszer hangsúlyozni – az elkövetők közül szinte senkit nem vontak felelősségre. Gergényi vígan éli nyugdíjas éveit, Gyurcsány videózgat, meg a parlamentben ül.

MJ: Ők köszönik jól vannak, miközben egy áldozatot pedig temetnek.

Igen. Újpesten, a Megyeri úti temetőben 10:30-tól kísérjük utolsó útjára. Este 7-kor pedig mécsest gyújtunk érte és a többi áldozatért a Hazatérés Templománál. Ott található a 2006-os áldozatok emléktáblája is. Azért is tettem ki az eseményt az oldalamra is, mert tudom, ő is ezt akarná. Hogy még a halálával is az igazságtételért harcolhasson. Mert életében is ezt tette. Mindig jött, mikor hívtuk, bárhol ki mert állni, és elmondta a történetét. Ez egy kamerához nem szokott ember esetében óriási dolog.

A legtöbb, amit tehetünk érte, hogy nem hagyjuk elhalni a történetét. Nem hagyjuk elhalni 2006 történetét. Mert rengetegen vannak még rajta kívül, akiket megnyomorítottak a rendőrterror idején.

Akik maradandó sérüléseket szenvedtek, vagy ártatlanul ülnek még most is börtönben. Mert erről is beszélnünk kell. Ami Budaházy György és társai ellen folyik, annak igazságtalanságára és abszurditására is rámutat Nagy László halála. Egy lábtörlő felgyújtása miatt terroristának lettek bélyegezve. Ami oké, nem szép dolog, de ott és akkor, amikor a barátaidat az utcán verik félholtra, mikor emberek fekszenek vérbe fagyva a betonon… Mikor azt érzed, hogy újra itt van a kommunizmus, mert ilyen egy jogállamban nem történhet meg… Ez egy egészen más helyzetet teremt.

MJ: Ugye, te magad is azért készítetted el az Áldozatok című dokumentumfilmet 15 évvel az események után, mert továbbra is napirenden akarod tartani a témát. De azért azóta mégiscsak eltelt már megannyi év, ráadásul 13 éve a Fidesz gyakorlatilag korlátlan hatalmat szerzett. Kétharmaddal azt tehet, amit csak akar, mégsem történt semmilyen érdemi elmozdulás a 2006-os események felgöngyölítése kapcsán. Ennyi év után te még mindig hiszed, hogy van bármi esély az igazságtételre? 

Én egy iszonyatosan optimista ember vagyok, és láttam már sok csodát. Újságíró vagyok, a Facebook-oldalamat is rengetegen követik, sok döntéshozóval ápolok jó kapcsolatot. Tehát reménykedem. Azt viszont már a filmforgatás során sem tudtam megfejteni, hogyan lehetséges, hogy elmaradt az igazságszolgáltatás. Sem Gergényit, sem Gyurcsányt, de még csak a kis köpcös rendőrt sem vonták felelősségre, aki – szerintem kimondhatjuk – Nagy László gyilkosa. Mégsem indult ellene eljárás. Egyikőjük ellen sem. Nem tudom, milyen titkos alkuk lehetnek a háttérben. A legtöbben azt mondták, az egész rendőrség, de még az ügyészség is érintett volt. Saját magával szemben pedig nem fog eljárást kezdeményezni egyik szerv sem. Ettől függetlenül nem adom fel. Még a Fidesz által indított Balsai Bizottság is terrorcselekménynek minősítette a 2006-os eseményeket. A terrorizmus pedig nem évül el.

De vajon hány embernek kell még meghalnia, hogy végre érdemi lépések történjenek? Mert Nagy László nem az első. Már többen meghaltak az áldozatok közül.

Talán a közakaratnak kellene elmozdulnia abba az irányba, hogy követleje a felelősök elszámoltatását. Akkor talán történnének érdemi lépések. Rengeteg fiatal például azt sem tudja, mi történt 2006 őszén. Nem értik, miért utálják úgy a szüleik Gyurcsányt, mikor ők csak egy habókos, éneklő, táncoló figurát látnak. Rengeteg fiatal írt nekem a dokumentumfilmem kapcsán is, hogy megnézték, és mennyire sokkolták őket a látottak. Ők ezt elképzelni sem tudták, hogy ilyen megtörténhet. Ezért is gondolom, hogy nem lehet elengedni ezt a témát. Nem maradhat így. Égbe kiáltó igazságtalanság, hogy Biszku Béla, aki egy tömeggyilkos, három évet kapott felfüggesztve, Gyurcsány Ferenc meg gyakorlatilag megúszta.

MJ: Ha már szóbahoztad a közakaratot mint nyomásgyakorló eszközt: a Fidesz-kormány rengeteget tehetne, hogy felvilágosítsa az embereket a történtekről. Az iskolákban levetíthetnék akár a te dokumentumfilmedet, akár más, a rendőri brutalitást megörökítő felvételt. A HírTV például egy nagyon jó, digitálisan feljavított anyagot hozott össze az akkor felvételekből.

Én a saját filmemet túl durvának tartom ahhoz, hogy bevigyük az iskolákba. Szigorúan 18+-os. Abban mindenesetre egyetértek, hogy a fiatalokat is tájékoztatni kellene arról, mi is történt. Ez valóban fontos lenne. Esetleg elkészíthetnék egy változatot kifejezetten középiskolások számára, de akkor meg felmerül a kérdés: hogyan mutasd be az erőszakot erőszak nélkül?

MJ: Szerintem egy 16-17 évesnek ennyi ma már belefér. Hiszen a valóságot látja, és sokkoló is kell legyen, mert akkor érezheti át a történések valódi súlyát, hogy mit művelt saját népével a megválasztott kormánya.

Ebben lehet igazság. Például az abortuszt bemutató Néma sikoly című film is nagyon durva. Én azt gimnazista koromban néztem meg, de nagyon nagy hatást gyakorolt rám. Őszintén örülök, hogy láttam, és jó lenne, ha azt is mindenki látná. Nem rég volt egyébként egy vetítés, ahol a filmemet tizenévesek is megnézték. Utána beszélgettem az egyik 15 éves lánnyal, és ő is azt mondta, hogy ez ma már szerinte levetíthető a korosztályának.

MJ: Végezetül a temetésre visszatérve. Mi úgy tudjuk, hogy Nagy László igen nehéz anyagi körülmények között élt, és a temetését is te finanszíroztad. Ez igaz?

Amint értesültem a haláláról, rögtön felhívtam a családot, hogy saját halottunknak tekintjük Nagy Lászlót, és vállaljuk a felmerülő költségeket. Erről egyébként írt a Magyar Nemzet is, minek hatására rengetegen jelentkeztek, hogy szeretnének adakozni. Én pedig rendre azt feleltem, nagyon kedvesek, de már nem szükséges, én már kifizettem mindent. Aztán felbukkant egy vállalkozó, aki egyszerűen leszögezte: ő márpedig ki akarja fizetni a temetést. Így végül ő fizette.

MJ: Azért jó hallani, hogy mennyien kerestek meg ezzel kapcsolatban.

Rengetegen. Még el is gondolkoztunk rajta, hogy lehet érdemes lenne létrehozni egy alapítványt. Abból lehetne fizetni a járulékokat azon áldozatoknak, akik maradandó sérüléseket szenvedtek a rendőri brutalitás következtében. Testileg és lelkileg nyomorítottak meg embereket. Mert azt nem lehet feldolgozni, hogy mész az utcán, és egyszer csak minden előzmény nélkül rád ront egy csapat rendőr, és agyba-főbe vernek, vagy lelőnek. Ezt megélni borzalmas. Aztán azt látni, hogy a tetteseket még csak felelősségre sem vonják. Ez a jogállamiság szégyene. Ez ellen kell küzdenünk. Nagy Lászlóért és minden áldozatért.

Irányi Dániel – Magyar Jelen

Nagy László temetésére január 11-én Újpesten, a Megyeri úti temetőben került. Megemlékezett  róla: ifj. Hegedüs Lóránt, dr. Gaudi-Nagy Tamás és Gonda László:

 

Tisztelt Olvasók! A portál működtetéséhez nagyon nagy szükségünk van az Önök támogatására.

Kérjük Önöket, hogy a

DONATE

gombra kattintva segítsék anyagi hozzájárulásukkal működésünket!

A portál valóban független, anyagi támogatást semmilyen szervezettől, vagy politikai erőtől nem kapunk, ezért a legkisebb támogatásnak is örülünk.

Nagyon köszönjük!

 

Nagy László, 2006-os hős, a gyurcsányi terror áldozatának temetése az igazságtétel fogadalmával