Stoffán György: Társadalmi kettős mérce… – avagy a Baranyi-ügy

Baranyi Krisztina meglehetősen sarkosan utasított el egy jobboldali újságírót, amikor az kérdéseket tett föl az ATV-ben. Erre reagált a jobboldali újságíróként szereplő közkedvelt celeb, majd a baloldal reagált, egy petícióval, amelyet jó néhányan aláírtak a jobboldalról is, hiszen a kettős mérce akkor is kettős mérce, ha azt mindkét oldal gyakorolja egymással szemben. A politikai erkölcstelenséget viszont nem kellene a társadalom erkölcsi érzékét rombolva közzétenni.

 Lehet nemtetszést nyilvánítani, lehet bírálni, lehet – sajnos ma divatos módon – ellenségeskedni és gyűlölködni, de ezt meg kellene hagyni a politikának. Most azonban úgy tűnik, hogy a politika bűze az egész társadalom orrát kezdi csípni, illetve az egész társadalom kezd bűzleni a politikai ellenségeskedéstől.

Jobboldali, keresztény újságíróként évek óta figyelmeztetem a nemzeti sajtó mai – korábban jobbára a másik oldalon küzdő – újságíróit arra, hogy a trágárság nem a jobboldali, keresztény ember jellemzője. Ennek ellenére ez a stílustalanság már úgy befészkelte magát a médiába, hogy szinte kiirthatatlan. A jobboldali médiumokban napirenden van a káromkodás, a trágár beszéd, a magyartalanság, és a pökhendi magatartás a másik féllel szemben. A politika eldurvult, és az is előfordul, hogy egyes médiumokat nem engednek be bizonyos sajtótájékoztatókra, média részvételével tartott rendezvényekre úgy jobb-, mint a baloldalon.

 Nem beszélünk a jobboldali újságírók trágárkodásáról, de nagy mellénnyel és hangos szóval szidjuk a baloldali, hasonló stílusban megszólalókat, noha először tükörbe kellene nézni. A média világa tehát, olyan szintre süllyedt, amely egyik oldal részéről sem bírálható, mert a szint ugyanaz. A trágárság és a másik ember megalázása sem a jobb, sem a baloldalon nem megengedhető, illetve nem lenne megengedhető.

Baranyi Krisztina, mint tudjuk, nem jobboldali, hanem ellenzéki polgármester. Az ellenzéki polgármester pedig, nem volt hajlandó a jobboldali kérdezőnek válaszolni, és minősítette is saját véleménye szerint azt a médiumot, amelynek a munkatársa volt az általa megalázott újságíró. A másik oldal, saját méltóságát telibe sározva, olyan ocsmányul reagált, amely mélyen megvetendő és elutasítandó. Az efféle stílustalanság még még a legkedveltebb újságíróknak sem megengedhető. Mindkét oldalon egyformán ócska, proli stílus.

 Minden politikusnak és minden újságírónak kellene, hogy legyen annyi önbecsülése, ami legalább a saját emberségét tiszteli. Mert ezzel tiszteletet ad a környezetének, a másik embernek is. Ma azonban ez hiányzik a közéletből. Hiszen, ha megszólalnak és rondán beszélnek a Sajtóklubban, az jó, megengedhető, és tapsol a nép, mert a Fidesz káromkodás, megalázó magatartás nem bűn. Ugyanez a másik oldalról már sértő? A Pesti TV stábja is megenged magának olyan primitív, trágár stílust, amelyet a városszéli, olajpadlós kocsmában sem sűrűn engednek meg maguknak az emberek. Mert pofon járna érte. És utána, jön az egymásra mutogatás, a „ha neki szabad „óegygézni” akkor nekünk is szabad így beszélnünk… Nem Kedves Barátaim! Nem szabad! Mert akkor lesüllyedünk arra a szintre, ahol a másik fél van. És egymást nyomjuk még lejjebb… Illetve, már le is süllyedtünk… és erre a legjobb példa a Baranyi-ügy.

 Ha van még néhány elkötelezett újságíró, aki jobb és baloldalon egyaránt tud és akar etikai határokat szabni, visszahozni a klasszikus újságírás szépségét, az tegye meg! Tegye meg párt függetlenül, abban a szellemben, ami méltóságteljes, erkölcsileg nem kifogásolható és figyelembe veszi a másik embert, a kulturált Olvasót, aki nem kíváncsi az efféle politikai háborúskodásból eredő trágárkodásra, aki békét és szeretetet vár, aki kiegyensúlyozott és nem gyűlöleten alapuló, független és objektív hírközlésre kíváncsi.

 Tudom, hogy ez ma szinte lehetetlen, mert a média magával rántotta e politikai szennybe a társadalom pártelkötelezett részét is, de igazán megpróbálhatnánk. Baranyi Krisztinától, Bayer Zsoltig. Legalább verbálisan. Hiszen, vannak az emberi tulajdonságok között jó tulajdonságok is. Bármilyen hihetetlen!

Most, egy lehetséges háború előtt, jó volna a lelkeket nem megkeményíteni, hanem érzővé, az egymás iránti megbecsülés magvait szórni. Mert mi lesz, a háborúban, ha már most ilyen ellenségeskedés és gyűlölet van a lelkekben? A háború még rosszabbá teszi az embert…

 Sem a jobboldali reakciókkal, sem Baranyival nem értek egyet, ahogyan egyetlen jobb vagy baloldali kolléga ocsmány magatartását, másokat megalázó röhögcsélését sem tudom elfogadni. Mindenkinek meg kellene tartania a saját méltóságát. Hiszen, ehhez, még csak egyet sem kell érteni, nem kell egy politikai platformon lenni… csak emberként kellene végre viselkednie a politikusnak is és a sajtó munkatársainak is. Be kell látni, hogy ez nem nehéz, ha elvonatkoztatunk a párhovatartozástól és a szemellenzős, politikai erkölcstelenségtől, elkötelezettségtől.

 Ezért helytelenítem a petíciók aláírását, a pártoskodást, az állandóvá vált acsarkodást. Mert a keresztény ember a hitét és a kereszténységét, az ateista pedig az emberi voltát tagadja meg ezzel a magatartással.

 E pillanatban mindkettő Magyarország elvesztését jelenti…

 Egyúttal kérem a keresztény kollégákat, hogy vonják vissza aláírásukat az ügyben kelt, Baranyi Krisztina polgármester asszony mellett állást foglaló petícióról és dolgozzunk együtt azon, hogy ez, a médiában tűrhetetlen stílustalanság mielőbb megszűnjön. Mert minden politikai petíció újabb ellenségeskedést szül, újabb érzelmeket gerjeszt. És nem ez volna a mi feladatunk!

Stoffán Györgyfőszerkesztő – Nemzeti NaplóNemzeti InternetFigyelő (NIF)