Bottyán Zoltán: Világmegváltás hamis prófétája

„Csak egy dolog van, mi erősebb a világ összes hadseregénél:
egy ötlet, aminek eljött az ideje”
(Victor Hugo)

Patrubány Miklós hisz az ötletekben. Victor Hugo mondatát is ezért tette a Magyarok Világszövetsége Nemzeti konzultáció Trianonról címen indított kezdeményezésének mottójává.

Szeret ötletelni.

Szeptember 15-én, szokásossá vált „nemzetpolitikai” előadásában az elnökség egyik tagjától kapott ötletet a Magyarok Világszövetsége stratégiai víziójaként hirdeti meg.

Ennek megvalósítása esetén a most induló népszámlálás jelentősége messze túlmutat azon, amit hagyományosan elvárnánk: egy új nemzetiség világmegváltó jelentkezését fogja elindítani: akik úgy gondolják, hogy szeretnének egy szebb és jobb magyar világot megteremteni, egy olyan magyar világot, amelyben –  mondjuk – száműzzük a hazugságot, ha valakit hazugságon érünk, kiközösítjük, akkor nyugodtan vallja magát szkítának a népszámlálás során./…/ (E)z egy megnyilvánulási lehetőség, és egy közösségformálási lehetőség. /…/ De lehet egy első szívdobbanása az újjáéledő szkítaságnak, és lehet, ez a szívdobbanás elvezet a magyarság újjászületéséhez, ami jótékony hatású lehet az egész emberiségre.

Szép álom, amelyért érdemes fáradozni akkor is, ha a világ nem így működik. Ha így működne, ma is szkíta világ lenne, el sem múlt volna. De hogy ennek tudatában is belevágjunk, annak legelső kritériuma a próféta hitelessége. Mert hamis próféták nyomán még sohasem született „egy szebb, jobb magyar világ”. Jelen esetben a próféta hitelessége kétszeresen nyom a latba, hisz a meghirdetett világ működési elve ez: „ha valakit hazugságon érünk, kiközösítjük.”

Patrubány Miklóst pedig igehirdetésében két helyen is hazugságon érjük a Magyarok VIII. Világkongresszusán  elfogadott nemzetmeghatározással kapcsolatban azután, hogy az áprilisi választások eredményének értékelésekor egyszer már belebotlott (Elpattant (P)MVSZ-lufi).

A népszámlálási ötlet világszövetségi programmá tételét a következő képpen indokolja:

2012-ben a Magyarok VIII. Világkongresszusa kidolgozta és elfogadta a magyar nemzet

meghatározását. Ennek a meghatározásnak, ami egy 7 oldalas dokumentum, és amelyet 36 magasrangú értekezés alapozott meg, a magyar nemzeti gondolkozás legkiválóbbjainak az előadásai… (Kiemelés: BZ) szóval ennek a magyar nemzet-meghatározásnak első lényeges pontja így szól:

„A magyar nép az a rejtélyes körülmények között fennmaradt nép, amelyik nyelvében őrzi egy, a görög-római civilizációnál régebbi jelentős civilizáció nyelvét.” Nem mondja ki ugyan a nemzetmeghatározás, hogy melyik civilizációra gondol, de teljesen egyértelműen az, amire utal, a szkíta világra utal, hiszen a görög-római civilizációt megelőző jelentős civilizáció az a szkíta civilizáció volt. (Az én kiemelésem: BZ)

 

1. A kiemelt szövegrész tételesen hamis. Nem igaz, hogy a nemzetstratégiai konferencia 36 előadása alapozta volna meg a 7 oldalas dokumentumot.

Az igazságot Patrubány maga kénytelen volt beleírni az A magyarok VIII. világkongresszusa I. című kötetébe (Magyarok Világszövetsége, Budapest, 2012). Ott olvasható a 17. lapon: „Az egy évvel korábban kezdődő munkához az alapszöveget Bottyán Zoltán (kiemelés az eredetiben), a Magyarok Világszövetsége  Kárpát-medencei Térségének alelnöke dolgozta ki.” Sőt ezt megelőzően a nemzetmeghatározás gondolata, mint a világkongresszus központi témája és annak fő üzenete ugyancsak tőlem származik. Ezek meghatározó jelentőségét mutatja az is, hogy előadásom címét – Jövő a Szent Korona jegyében – vette át mind a nemzetstratégiai konferencia, mind pedig maga a VIII. Világkongresszus is.

Patrubány utólagos magyarázkodásából annyi igaz, hogy az előadások elhangzása után, a világkongresszus szünnapján valóban sor került a tervezett dokumentum fő vonalaiban már elkészült szövegének egyeztetésére. Ekkor valóban történtek kiegészítések, szerkezeti változtatások, melyek jelentősége vitathatatlan. Mindazonáltal a munka sarokpontjain, koncepcióján alapvetően nem változtattak. A nagynevű résztvevők előadásai nem a nemzetmeghatározás, hanem a konferencia és a világkongresszus  értékének meghatározói, ha tetszik, megalapozói. Patrubány a Világszövetség munkájára 2012 óta általa is elismerten döntően jelentőségű, lépten-nyomon hivatkozott, idézett meghatározásának születésével kapcsolatban folyamatosan csúsztat, amit adott esetben azok, akik a tényeket közelről nem ismerik, legendaként átvesznek. Így történhetett, hogy a közelmúltban koncepciós eljárás eszközeként is működhetett.

 A szegény embert azonban az ág is húzza.  Még az „első lényeges pont”-ként idézett mondat is visszaütött. Beszéde befejeztével ugyanis egyik hallgatója tudni akarta, hogyan lehet az, hogy egy szakmunkában idéző jel nélkül találta ugyanezt a meghatározást, mintha az a dolgozatíró sajátja, és nem a világkongresszus alkotása lenne.

A kérdés akaratlanul is kínos helyzetbe hozta Patrubányt, hiszen korábban már elnökségi ülésen is felháborodottan utasította vissza, hogy a meghatározás idézésekor szerzőjének megnevezését kérjék rajta számon. Látható zavarában hosszadalmas, nehezen követhető magyarázkodásba kezdett a végül mégis kibökött egymondatos válaszadás helyett. De még így is hamisítania kellett. Azt a látszatot igyekezett kelteni, hogy a szerzői jog végső soron a világkongresszust illeti meg, hisz a meghatározást annak szerzője ott, a szövegegyeztető tanács számára helyben rögtönözte. Így összegzett: „Tehát, hogyha arról beszélünk, hogy valaki, ha arról beszélünk, elsőbbség, hogy szerzői elsőbbség, akkor nyilvánvaló, hogy a világkongresszusé az elsőbbség.”  

2. Igaz lehet, hogy Kocsis István a „szövegezö” tanácskozáson egy hirtelen kért papírra leírta az inkriminált mondatot, de semmiképp sem helyben rögtönözve. A mondat ugyanis már 6 évvel korábban változatlan formában kinyomtatva szerepelt Kocsis István Magyarország Szent Koronája című, 2006-ban megjelent könyvének 18. lapján. A szerzői elsőbbség tehát nem a világkongresszusé. Ez az állítás ugyanolyan tényszerű hamisítás, mint az előző.

2000 augusztusában elnökké választásakor Patrubány Miklósa debreceni esküdtbírák esküjének szavaival fogadta:

„Úgy segítsen meg az Isten engem, hogy az igazat nem hamisítom, a hamisat nem igazítom.” (Dr. Dányi László: A Patrubány-Csoóri vita. Magyarságtudományi füzetek. Kisenciklopédia 34., 41.o.)

Ebben a beszédében csak ezt a két fogadalmát szegte meg. Az igazat hamisította, a hamisat igazította.

Ha tehát az MVSZ elnöksége majd elfogadja elnökének a szeptemberi nemzetpolitikai előadásában beharangozott előterjesztését, kénytelen lesz annak alapján Patrubány Miklóst kiközösíteni.

Patrubány szeret ötletelni. Szeret csúsztatni is. Nem ez az első ilyen esete. Mint Elpattant (P)MVSZ-lufi című írásomban is jeleztem, 2020. decemberében – 2021. áprilisában, a választásokat megelőző időszakban, a globalizációs ellenzék hangerejének tetőpontján a mostaninál összehasonlíthatatlanul súlyosabb hamisítást is elkövetett. Geri Tibor, a Szabadság Mozgalom alapítója szélsőbalos ötletének alapszabály-ellenes támogatására vette rá az elnökséget. Következő írásomban ezt fogom tényszerűen leleplezni.

Mert a Magyarok Világszövetségét meg kell menteni. 1938-as létrehozásának szellemisége nem mehet veszendőbe.

A konferencián elhangzott előadásom Zárszavának és a Világkongresszus Zárónyilatkozatának köszöntésével kívánom: Isten óvja a nemzetet hamis prófétáitól!