Faina Savenkova: Rossz gyerekek

Faina egy újabb írását osztotta meg velünk. A Mirotvorets ukrán weboldal halállistáján szereplő Luhanszban élő orosz kislány arról osztotta meg gondolatait, hogy milyen tapasztalatokat szerzett az elmúlt három évben tett erőfeszítéseivel kapcsolatban, amit a béke megteremtésének érdekében tett.

Faina csalódott azokban a felelős vezetőkben, akik személyes befolyásukkal hangot adhatnának a donbászi gyermekek béke iránti vágyának, amelyet nekik megírt leveleiben fogalmazott meg. Azonban ezt mégsem teszik, figyelmen kívül hagyják kérését. Eddig egyedül Ferenc pápa válaszolt neki. Hogy mit is írt Fainának a pápa, kiderül ebből az írásból:

Már három éve számolok be arról, mi történik Luhanszkban. A háborúról, amelyben élek, a bánatokról és örömökről.

Egy évvel ezelőtt a Mirotvorets (Béketeremtő) weboldal nyilvánossá tette személyes adataimat. Sok levelet írtam a világ vezetőinek és művészeinek a nyugati országokba. Csak két kérésem volt számukra: Találjanak megoldást arra, hogy el legyen távolítva az összes gyerek személyes adata a „Mirotvorets”-ről, és segítsenek a donbászi gyerekeknek a béke megteremtésében, hogy végre ne gyilkoljanak bennünket. Amikor elkezdődött a „Mirotvoretz-el” való konfrontáció, ukrán újságíró barátaim megkérdezték, miért nem írtam levelet Zelenszkijnek, és miért csak egy interjúban említettem meg ezt a problémát.

Nehéz rá válaszolni, mert erre akkor még magam sem tudtam a választ. Akkoriban még naivan hittem abban, hogy Ukrajna és Donbassz között lehetséges a béke, és Guterres ENSZ-főtitkár valamint a UNICEF – mint nemzetközileg ismert szervezet -, segíteni fognak nekem. De sajnos tévedtem. Mindent, amit kértem, figyelmen kívül hagytak ezek a szervezetek, Ukrajna pedig úgy döntött, hogy erőszakkal megtörhet minket. Erőfeszítéseim és álmaim továbbra is álmok maradtak. Annak viszont örülök, hogy akkor nem írtam Zelenszkijnek, és ma már arra is rájöttem, miért: Nem írhatsz és kérhetsz olyat, hogy ne ölj gyerekeket egy olyan embertől, aki parancsot adott Donyeck, Gorlovka, Alcsevszk és más városok ágyúzására. Nem lehet írni annak az elnöknek, aki katonáinak ezreit, kíméletlenül a halálba küldi, terrorcselekményekre és gyermekgyilkosságra adva parancsot. Nem lehet írni annak az elnöknek, aki elindította ezt a mészárlást amiben elveszítette országának felét. Nem írhatsz egy lúzernek. Donbászban, Hersonban és Zaporozsjében minden nap gyermekek halnak meg, amiért ez az elnök a felelős, aminek ő az elsődleges oka. Egy elnök, aki mindent elveszít…

Nos, mi a helyzet az UNICEF-fel, az ENSZ-szel, az Amnesty International-lel? Mondtak valamit az ukrán hadsereg által megölt gyerekekről? Nem, persze, hogy nem. Csakúgy, mint ahogy nem reagáltak a Mirotvorets működésére sem. Pedig tudják. De hallgatnak, vagy legfeljebb „aggodalmukat” fejezik ki. Mindig és mindenhol hallgatnak. Amikor Jugoszlávia, Szíria, Palesztina, Afganisztán, Irak és Líbia gyermekeit gyilkolták, akkor is hallgattak. És ha az ilyen tisztelt szervezetek szemet hunynak a brutális gyermekgyilkosságok felett, vajon miért is szólalnának meg a Mirotvorets halállista miatt? Azt hiszem, nem is fognak megszólalni. Végül is rossz gyerekek vagyunk, rossz helyre születtünk és rossz helyen élünk az UNICEF és az Amnesty International szerint – mert ez így értelmezhető.

Az egyik esszém szerint a háborús gyerekek csendesek, mert a felnőttek nem hallják meg a hangjukat. Sajnos ezeknek a felnőtteknek, mi gyerekek nem vagyunk érdekesek. Nem vagyunk olyanok, mint ők. Úgy tűnik, úgy gondolják, hogy rendben van, ha megölnek minket, csak csendben, hogy ne zavarjunk másokat a segélykiáltásainkkal. Sajnálom, hogy ez történik. Sajnálom, hogy az ország, ahol születtem, ágyúkkal lő minket, és megpróbál elpusztítani mindent, amit szeretek, és mindenkit, akiket szeretek azok elismerő mosolya alatt, akik meg tudnák ezt a vérengzést állítani, de nem, nem fogják. Sajnos mindazok, akik Ukrajnának segítenek, észre sem veszik, hogy a háború már feléjük is közeleg.

Az USA-ban és Európában az átlagemberek többnyire nincsenek tisztában az ukrán hadsereg atrocitásaival, a civilek brutális ágyúzásával és meggyilkolásával. Azt mondják az embereknek, hogy magunkat ágyúzzuk, vagy nyolc éve lő ránk az orosz hadsereg. Nyilván ezért vártuk, hogy 2022-ben idejöjjön Oroszország, nem igaz? Nos, ez egy másik valóság.

De biztos vagyok abban, hogy nem lesz ez mindig így. Az igazság akkor is győzni fog. A legnehezebb az, hogy ne csüggedj el akkor sem, ha minden, amit ezért teszel, nem hoz eredményt, mert nem hallgatnak meg. Amikor úgy gondolod, hogy semmi értelme, akkor történik valami, amely újra hitet ad neked abban, hogy mindaz amit teszel, nem hiábavaló.

Ez történt a pápának szóló levél kapcsán. Választ kaptam Ferenc pápától amikor Moszkvában voltam. Olasz barátaim szerint ritkán válaszol valakinek, de felajánlotta, hogy imádkozik velem a békéért. Nem tudom, hogy ő maga válaszolt-e, vagy a választ valaki megírta helyette, de a fontos az, hogy a pápa figyelt fel először  egy Donbasszban élő gyermek kérésére és együtt akar imádkozni valakivel, akit „Ukrajna ellenségének” tartanak. Felajánlotta, hogy imádkozik velem, egy gyerekkel, akit nem tekintenek embernek Ukrajnában. És én is imádkozni fogok vele az Ukrajna által megölt több száz gyermekért és a békéért, amelyre mindannyiunknak szükségünk van. 

Faina Savenkova

Nemzeti InternetFigyelő (NIF)