Mayer Gábor: Summázott kórkép a szenvedő Európáról

Szenved, mert nagyon beteg. Nem úgy, mint volt, hogy Törökországot neveztük Európa beteg emberének. Törökország minden mérték szerint megerősödött, míg Európa összes országa lebetegedett. Minket, a még egészségesnek mondható V4-es sarkot is fertőz, a maga általánosan romlott állapotával gyengít.

Figyelemre méltó, hogy az európai államok túlnyomó zömében ugyanazok a semmit érő szereplők kaparintották meg a kormányzásokat, mint amilyenek itthon férgelődnek a hatalom felé. Ez az állapot annak a képletnek az eredménye, mellyel a felhők fölött és föld alatt rejtőzködő titokhatalom igényeit, parancsait kiszolgáló szereplők juthatnak érvényre tengeren innen és tengeren túl. Ezekre a dicstelen szerepekre igazán alkalmasak a némiképp félreértett Carpe diem orruknál tovább nem látó, s a továbblátásra semmi hajlandóságot se mutató emberei. Mint a hazai LMP, Párbeszéd, Dk, Momentum, MSZP húgyagyú napelemesei és szélkerekesei, akik annyit tanultak meg, hogy minden jobb, mint a fix, kiszámíthatón működő energiatermelés.

Ma már a németországi zöldek is köpenyeikkel igyekeznek takargatni a 30 évvel ezelőtt telepített szélkerekeiket, amiket a szintén elöregedőben lévő napelemeikkel együtt kell elbontani, de nincs mit csinálni a maradékukkal, nincs hova tenni, képtelenség megsemmisíteni vagy újrahasznosítani (ó, szent szó és fogalom!) azokat.

Európa ma erős Németország nélkül nem értelmezhető, s a történelemben nehezen összerakott Németország erős, rátermett vezető nélkül széthullik. Németország pedig a szemünk láttára pocsékolt el egy lehetőséget, amikor kiválasztotta magából az NDK-ba disszidáló Merkelt, aki egyértelműn a háttérhatalom embereként emelkedett az élre, csinált a kereszténydemokrata pártból valami szélsőségesen neoliberális vircsaftot, s a kereszténydemokrata Németországból egy jelölhetetlenül szélsőségesen globalista csalamádét.

A megfelelési tülekedésben tolongó országok is szétesőben, mikre olyan súllyal terhelődik a migránsnyomás, amit egy egészséges szerkezetű állam sem bírhatna sokáig. S most rajtuk az iszonyatos nyomás, alóluk pedig lazítja a homoktalajt a meggondolatlanul bevezetett euró. Amibe az itthoni gondolat nélküliek is azonnal bevinnének a nyugatos demokráciába tartó Magyarország egyik legkomolyabb lépéseként. Az sem zavarná őket (miért is zavarná?), hogy épp napjainkban fordul át álmaink valamikori nyugati demokráciájának maradéka a legteljesebb és legvéresebb bolsevizmus pártutasításos terrorjába azzal az el nem hanyagolható különbséggel, hogy a klasszikus, Moszkva fejű időknek volt határozott vörös vonala, itt azonban ötletelős, össze-vissza kapkodás van. Még a vörös terrort se tudják rendesen csinálni.

Talán, ha a robbanásszerűn növekvő jólétükbe kényelmesedett polgáraik nem puhulnak el oly mértékben, hogy saját utánpótlásukat se hajlandók világra hozni, felnevelni? Ha nem ingyen és fáradtság nélkül (végül sokkal drágábban és több fáradtsággal, de minden öröm nélkül) igyekeznének szerezni onnét, ahol bő készletek vannak? Talán nem itt tartanánk. Az ember a saját utódaira még igyekszik figyelni akkor is, ha a mások leszármazottjaival való kötelező felelőssége kiveszett belőle rég. Ennek hiányában ugyanaz játszódik le országos (európai) szinten, mint a gazdag, nagy sportegyesületek egyikében – másikában. Ahol úgy döntenek: nem vacakolnak drága, hosszú távú és fáradtságos utánpótlás neveléssel, vesznek inkább kész sportolókat. Amivel egyrészt leköpik az országuk egészségre nevelési feladatait, elsorvasztják, elvesztik azt a tudományt, amit mindig fejlesztve lehet az újonnan belépő edzőknek és versenyzőknek szinten maradni – vagy épp a nemzetközi szint fölé emelkedni, másrészt elvásárolhatják előlük az élvonalbelieket, s ott maradnak összeroppanva kiüresedett romjaikon.

A gazdag, lusta és fukar államok ugyanígy járnak el orvosok, mérnökök, építészek, szakmunkások, mindenfajta művész és tudós ember „előállításában”, kinevelésében. Vinnék magukhoz a kész embert, így árasztva el melléktermékként saját magukat az írni – olvasni nem tudó, amúgy a kora középkor törzsi társadalmában élő szellemi – kulturális, hitbéli idegenekkel. Akik a maguk mohamedán vallásuk diktátumainak betartását pont olyan kíméletlenséggel követelik meg, mint hajdan büntettük Európában az eretnek gondolatokat, tanokat, viselkedéseket.

Sánchez: a lehető leggyorsabban visszaállítjuk a rendet Ceutában

Ráadásul ugyanazt a végzetes hibát követték el a franciák, németek, hollandok, svédek és a többiek egymás után és egyszerre, amikor letelepedési, családegyesítési engedélyből állampolgárságot adva hívták be magukhoz az európai kultúrkörbe nem illeszthető gondolatiságú, életvitelű, vallású néptömegeket – főként az alantas munkák elvégzésére. Ezzel vettek a nyakukba soha le nem dobható igát, és szívtak el még erőt a krízis területekről. A migránsoltatásra költött pénzek egy százalékából iskolákat állíthattak volna föl a kiszemelt területeken, honnét jól felkészített emberek jöhettek volna / jöhetnének be repülőgépjáratokkal Európába, majd 5 – 6 évi munka után a keresményüket és megszerzett tudásukat hazahordva lehetnének az ottani megújuló élet élesztői. Így nincs családegyesítésből adódó szlömösödés, no go zónás gettóélet, és a harmadik – negyedik generációk elidegenedéséből fakadón parázsló elégedetlenség. (És, persze, nincs Európa lecserélése valami meghatározhatatlan katyvaszra se.) E helyett Európa ma is sorvasztja magát, és szívja ki a távoli tájak életerejét, mely itt kumulálódva nagyot tud ütni az elpuhult, ázalag életet élő őshonosokon.  Ez ügyben persze történelmi felsőbbrendűségünk nekünk sincs, csak történelmi tapasztalatunk van: ugyanúgy adtuk oda az olcsó móc munkaerőnek Partiumot, Erdélyt – Székelyföldet rántották magukkal. És mi már végigéltük a bolsevik vörös terrort.

Persze, és mindig hozzá kell tennünk, hogy az elpuhult, és szanaszét hullott európai népek nem teljesen maguktól ilyen hülyék. Jól látható, hogy külső erők segítik érvényre jutni az alkalmatlanokat, akik jó baksisért mindenre hajlandók. A folytatólagosság nyilvánvaló: Lengyelországban a munkások ellenében fegyverrel védték meg a munkásosztály hatalmát, Amerikában a demokratikus törvényeken átgázolva védik most a demokráciát.

A britek húgyagyúságukban meg vannak győződve róla, hogy ők bizony jól értik az új idők új szavát lám, most választották újra London polgármesterének a muszlim Sadiq Khant, s már rég arról beszélnek, hogy az ő példáján a brit nagyvárosok polgármesterei lehetnek mind muszlimok, majd a miniszterelnökük is. Gyönyörű történelmi párosítás. A rekord ideje trónon lévő Erzsébet királynő körülrakva mohamedán polgármesterekkel, miniszterekkel, miniszterelnökkel.

Némi mozgolódás ugyan tapasztalható Dániában, s itt-ott megszólaltak a katonák, de az elhülyített, újabb és újabb érzékenyítésekkel összezavart nép jobban fél egy fasisztának mondott nemzeti érzelmű kormányzástól, mint attól, hogy a muszlim kakukkfiókája minden hazai csimaszt kilök a fészekből. A francia katonák felszólalása félig letett fegyverű, mert a polgárháború szintjére emel egy behatolás elleni honvédelmi harcot éppen akkor, amikor több százezres újabb támadó kontingens rohama indul. És mindenhonnan hiányzik valaki, egy erős, tudós karakter, aki meg tudná szervezni az erőket, s egy mederbe tudná terelni a nemzeti törekvéseket, vágyakat.

Áll tehát a bál, a beteg Európa korifeusai belső harcokat provokálnak, mialatt lendületesen hagyja el Európát a történelem, pedig a változások idején Európának igyekeznie kellene irányt szabni – helyette kapcsolódni, még követni is képtelen. Se pénz, se külügyi, hadügyi politikája nincs, kereskedelme rajta át, de lassan már nem vele zajlik, médiája idegen érdekeket szolgál, saját hangja nincs. Nem is lehet, hiszen nem, hogy belpolitikája, még valami hagyományokon alapuló azonosságtudata sincs már. Hogyan is lehetne, mikor nem az együttműködés lehetőségeit keresi, sokkal inkább alantas minősítésekkel háborúknak vet ágyat sok területén. Oda- odaliheg az épp összerogyni készülő USA mellé a progresszivitás jegyében, de ha az összeomlik, mindent maga alá temet, ami a közelében van. A mi Kelet politikánk is akkor lehet igazán sikeres, ha az összeroppantó baráti, halálos ölelésnek egy erős EU csontozata és vázizomzata tarthatna ellen. Az pedig csak a szabad, független, egymással szövetségben versenyző nemzetállamok egészséges Európájával lehetséges. Egyetlen erős embere, a most nyugdíjba vonuló Merkel kiirtott minden számba jöhető egyéniséget, és segítséget adott szerte Európában az alkalmatlanoknak élre jutni. Itt hosszú ideje a bizonyított alakalmatlanság az útlevél a hatalomba, a látszólag kimenekült britek szorgalmasan zabálják fel saját magukat. Mondhatjuk, hogy mindennek felelősségét nem moshatják le magukról a háttérhatalom itthoni kiválasztottjai sem, de sóhajunk akár a Szahara homokjába kapart kis gödröcskébe temetnénk. Most látszik igazán, mennyre szándékoltan gyalázták szét Magyarországot, mert ha nem teszik, lenne erőnk is, nem csak alkalmas államférfiúnk – jó irányba rágatni Európa szekerét. Takaró Mihály Európájáét, aki Európa huszadik századát elkékült, jég alatti, tekintet nélküli testként látja mélyen lent, a bűneibe fagyottan.

Most már rajtunk, s a velünk szövetségbe állókon múlik, hogy Európa jelenlegi szenvedése valami új életet szülő fájdalomnak minősül-e, vagy a kiszenvedés maga. Mára az új életeink születése lett és lehet az a kereszt, amit ráfoghatunk a Sátánra, hogy visszaűzzük innét a Pokolba.

Kiemelt kép: Marokkóból törnek be a migránsok az észak-afrikai spanyol exklávé, Ceuta területére / pledgetimes.com

Nemzeti InternetFigyelő (NIF)