Carjov elmondta: miért nem csatlakozhatott a Donbassz 2014-ben Oroszországhoz

Oleg Carjov ukrán politikus (1), újságíróknak adott interjújában elmondta véleményét arról, hogy – noha 2014-ben adott volt a lehetőség a Donyecki (DNR) és a Luganszki (LNR) Népköztársaság Oroszországhoz való csatlakozására – erre miért nem került mégis sor.

Az „Ukraina.ru” nevű kiadványnak adott interjújában Carjov választ adott arra a kérdésre, hogy 2014-ben a DNR és az LNR miért nem csatlakozott Oroszországhoz. Az egykori képviselő elmagyarázta hát:

Moszkva azért nem tett semmit a Donbassz újraegyesítése érdekében, mivel Ukrajna akkori elnöke baráti szándékairól biztosította.

Mint a politikus megjegyezte: „Ha jól értem, Porosenkó csapata meggyőzhette a moszkvai döntéshozókat, hogy Porosenkó őszinte barátja lesz Moszkvának, és a Donbasszban igyekezni fog megoldani a konfliktust”. (2)

Carjov véleménye szerint hasonló okból állították le a DNR és az LNR haderőinek offenzíváját Mariupol és Harkov irányában. A politikus a végén megjegyezte: ha most Donyeck és Luganszk úgy döntene, hogy megismétlik ezt a hadműveleti tervet, azt végig kellene vinniük. (3)

 Jelena BISZTROVA

Eredeti cikk>>>

Megjegyzések:

(1)  Oleg Carjov már nem ukrán politikus. Az ukrán parlament ülésein kivételes bátorságával tűnt ki – lévén hogy már jóval a 2014. februári fordulat előtt is a Legfelsőbb Radát a nacionál-fasiszta erők üvöltő kórusa uralta. A puccs győzelme után a politikust több alkalommal is megtámadták, megverték. Megpróbált indulni a 2014. május 25-re kiírt elnökválasztáson – ám amikor már a családját is fizikai leszámolással fenyegették meg, kénytelen volt elhagyni Ukrajnát. Családjával Donyeckbe emigráltak, ott is települtek le.

(2)  Ez valamikor 2014 áprilisában történhetett. Amikor még csak a titkosszolgálatok és egyéb bizalmas források tudhatták, hogy Porosenkó – az amerikaiak embere, és biztos befutója a május 25-re kiírt államfőválasztásnak. Befolyásos erők dolgoztak Nyugaton – és Moszkvában is – azon, hogy Putyin elnök adja föl eredeti álláspontját, miszerint az új kijevi vezetés egy olyan illegitim junta, amellyel csak a legszükségesebb, sürgős esetekben hajlandó érintkezni.

A továbbiakat lásd: külön jegyzetben.

(3)  Tekintettel azonban, hogy a Donbassz vezetése – amelyből mostanra gondosan kitisztogattak mindenkit, aki akadályozhatja az orosz elnök elképzeléseit – a moszkvai 

kamarilla 

rövid pórázán van. Híven teljesítve oligarcha-Oroszország elvárásait, a Donbassz vezetésétől mostanra már semmilyen önálló lépés, kezdeményezés nem várható. Ma már irreálisan hatnak azok a fogadkozások, hogy a Donbassz fegyveres erői akárcsak a térség egykori közigazgatási határaiig is előre nyomulnak majd. A Donbassz „különleges státusza” (ha egyáltalán valaha is megvalósul) a két egykori megye együttes területének csupán annak arra a mintegy 30 százalékára terjed majd ki, amit az ukrán hadseregnek eddig még nem sikerült 

elfoglalnia. Az ukrán náci terroruralom ellen egykor hősies harcot vívó olyan városok lakosainak is, mint Szlavjanszk, vagy Mariupol, az jut osztályrészéül, hogy, visszataszíttatván oda, ahonnan menekültek, mindörökre a kijevi náci rezsim terrorját nyögjék. Megannyi szenvedésük, hősi harcuk, áldozatuk kárba veszett. És immár csak abban reménykedhetnek, amiben Putyin elnök is, hogy HÁTHA A KIJEVI REZSIM MAJD EGYSZER MAGÁTÓL ÖSSZEOMLIK. A dolgok mostani állása szerint azonban ez esetben sem „térhetnek haza” soha többé. Maradnak a továbbra is nacionalista, russzofób Ukrajna, annak lakói kénye-kedvének kiszolgáltatva.

NewsFront