Oskar: Virág a porban… – Solymosi Eszterre emlékezve
„Tizennégy szál gyertyát elfújt a zord szél; egy harmatos élet imhol véget ér…” énekli a Szkítia. Horák Nóri, egy tizennégy évesen meggyalázott, meggyilkolt kislány emlékére írott dalában.. Április volt éppen amikor a sírkövet avattuk. A gyászolók arcán a tompa és döbbenetes fájdalom, a szülők kínja… kívül állónak, „csak” részvevőnek is kőkemény, embert próbáló valami volt, ott álldogálni, fotózni. Egy halott kislány, akinek csak a képe van egy sírkövön, Ő már nincs többé.. Áprilishoz méltatlan, embertelenül gonosz érzés…
Mint ahogy szintén áprilisban, egy másik sírkőnél… A Tisza mellett. Eszter, Ő már több mint száz éve nincs… Amúgy sem lenne ma már, hiszen a korosztálya mind elment azóta. De Eszter még csak tizenhat éves volt! Őt is úgy ragadta el a Halál, hogy szorgos kezek segítettek neki… Kicsit érdekes talán ez a szófordulat: de végül is nem erről van szó? Az Ő virága is a porba hullott, talán még meg is taposták, hogy nyoma se maradjon, vagy szemet ne szúrjon a frissessége…
Történészek, esztéták, ügyeletes „megmondók” Nagy Hitelességek elemezgetik, cáfolgatják Eötvös Károly jó vastag kétkötetes könyvét azóta is. Illetve csak kísérleteznek vele oda-vissza, mindkét tábor, a tagadók, és a bizonygatók tagjai is. Tény az, hogy az író eredetileg az akkori per vádlottjainak a védelmében írta össze azt a rengeteg papíranyagot, persze jó nagy hibákat is vétve vele egyúttal.. éppen hogy azzal, hogy olyan peradatokat, olyan elemeket is felsorol, amelyek egyértelműen az akkori vád igazát bizonyítják… Ez nyilvánvalóan egyértelmű, hiszen az Igazságot nagyon nehéz, nem is lehet tán ál-igazolásokkal, cáfolatokkal meg nem történtté tenni, vagy elkenni…
A történelem folyamán számos adalék, számos feljegyzett eset nyoma igazolja a rituális gyilkosságok megtörténtét. Nem a mostani, „rasszistának” minősített „szélsőségesek” véleményének világában, hanem évszázadokra visszamenőleg még képi ábrázolások is megörökítették egy-egy ilyen gaztett emlékét.
Nemzeti InternetFigyelő